Szent Benedek-rendi Szent Imre katolikus gimnázium, Pannonhalma, 1944-46

40 a levelezésre. A nevelőintézet tekintélyének rombolása nélkül nem hagyható figvelmen kívül az intézettől küldött intő sem. Fontos, hogy a fiúknak küldött levél ne csak az intézet egyes intézkedéseit hatálytalanító biztatásokat vagy közönséges beszámolókat tartalmazzon; még fontosabb, hogy a fiuknak sok egyoldalú tájékoztatásait ne vegyék készpénznek. A nevelőkkel váltott egy-egy levél téves ítéleteknek veheti elejét, s esetleg későn derülnek ki olyan dolgok, amit később az ifjú is megbán. Itt hívjuk fel a szülők figyelmét a nyári levelezésekre is. Nagyon hasznos, megszívlelendő az a magyar népi mondás, amely szerint a kisgyereknek a lábára kell vigyázni, hogy tüskébe ne lépjen, a nagygyereknek pedig a szívére. Az együttműködés megnyilvánulásai. Talán nem csalódunk, lia azt hisszük, hogy az együttműködés csirája azokban az elhatározásokban húzódik meg és mutatkozik is meg legelőször, hogy a szülők ezt, vagy amazt az intézetet választják gyermekük részére. Ezáltal olyan környezetet akarnak találni, amelynek életfelfogása egyezik a család életfelfogásával, s hogy az intézet kiegészítse azt, amit a család nem tud adni. Kiemelendő a közös életfelfogás fontossága, mert az ellentétes hatások között vergődő fiú nem tud magának szilárd alapokat lerakni. Nem feledkezhetünk meg a nevelőintézet jóhírnevéről sem. Legtöbbször nem szokott hiány lenni a nevelőintézetek dicséretében: magasztalják általában az intézetet, de a nevelőket egyenkint alaposan megszapulják. Tudjuk, hogy a nevelőintézeteknek, meg a nevelőknek is, vannak elhagyandó vagy tökéletesítendő tulajdonságaik, de az együttműködés szelleme nem lehet el belátás és jóindulat nélkül. Az együttműködés mindenesetre megkívánja, hogy kifogásainkat ne teregessük először mindenki elé, s a végén — vagy akkor se — visszük az illetékesekhez. E tekintetben álljon közelebb az intézet, mint a társaságunk. Az együttműködés készsége abban is megnyilvánul, hogy a szülők lehetővé tegyék a kiválasztott intézet anyagi működését, s fizetnivalóik között ne a nevelőintézeti számla legyen az utolsó. Az együttműködésről tanúskodik az intézet rendjénel: megbecsülése. Ezen a téren is fordulnak elő egyszer-másszor kifogásolható tünetek az intézet életében, de tárgyilagos megismeréssel legtöbbször összezsugorodnak vagy el is tűnnek. Nem áit néhány példát is elővenni. Az együttműködés szelleme hiányokat mutat akkor, ha a szülő nemcsak a legszükségesebb esetekben kéri a kimaradást fia számára a szorgalmi időben. Tehát, ha az iniézet rendjét megbecsüli, akkor nem a szorgalmi időben csináltatja fia alsó és feiso ruháit, fogait, nem a szorgalmi időben bonyolíttatja le a rokoni látogatásokat. Vagy ha az intézet rossz néven veszi a soronkívüli csomagot, akkor nem küld a szülő az intézethez közellakó ismerős címére csomagot, mert így arra ad példát, hogyan kell a nevelőket és az intézet figyelmét kijátszani. A szülők részéről ilyen esetekben az a véit mentokörülmény, hogy „Csak most az egyszer!"

4 Nem gondolnak arra. hogy ha pl. a mi intézetünkben Pannonhalmán szeptembertől karácsonyig mindenki csak egyszer kér kivételes elbánást, akkor minden napra két kivétel esik! Ezek az apróságok lényegtelennek látszanak, mégis komoly bonyodalmakat okozhatnak, mert a kivételezésekkel lehetetlenné válik az ellenőrzés, és bőséges lehetőség nyíiik a mentegetődzésre és kibúvókra. Tehát annak ellenére, hogy a nevelőintézet ragaszkodik bevált szokásaihoz, rendjéhez, az együttműködésnek érzelmekbe mé'

y ül cinek kell lenni, s ki kell bírnia azt is, ha nem mindig, vagy esetleg csak ritkán teljesedik egyik-másik szülőnek a kívánsága. Az együttműködésnek tanújelét adhatja a szülői látogatás is. De ezzel kapcsolatban azt is be kell látni, hogy nem minden nap alkalmas a szülői látogatásra. Nem alibim as idő hosszabb megbeszélésekre a szünetek utáni bevonulási nap. mert a nevelők ekkor későbbre nem halasztható munkával vannak elfoglalva.