Szent Benedek-rendi Szent Imre katolikus gimnázium, Pannonhalma, 1944-46

35 VI. A Diákotthon fontosabb eseményei az 1944 — 45. és 1945—46. tanévben. Az 1944—45. tanév történetét csak statisztikai kimutatásokkal lehetne szemléltetni és többkötetes történelmi regényben lehetne megírni. A kiváló stratégiai pontért folyó küzdelemben és a főkapu előtt heteken át hömpölygő katonaságtól csak az Úristen különös gondviselése és annak kézzelfogható bizonyítékai tartották meg intézetünket embernemesítő rendeltetésének. Pannonhalma a tanév legnagyobb részében a Nemzetközi Vöröskereszt védelme alatt működő menhely volt. Eseményeinket csak néhány jellemző adattal mutatjuk be. 1944. november 15-től 1945. május 31-ig az állandó pannonhalmi lakosokon kívül 760 személy részesült teljes ellátásban. Ezenkívül 2000 gyermek, leány és asszony tartózkodott részben a főmonostor, részben a Diákotthon falai között 1946. március 24-től április 10-ig, s közülük senki sem csalódott reményében. Március végétől május közepéig az intézet betegosztályán kb. 2000 rendelés - volt: 1200 belgyógyászati, 550 sebészeti (köztük 47 nagy műtét) és 250 fogászati. A halálesetek száma 10 volt, a születéseké 9 (4 fiú, 5 leány). Több varroda működött az irgalmas és bencés apácák vezetése alatt. 520 új ruhadarab került kiosztásra a szegénysorsú menekült gyermekek között. A cipészműhelyben 500 párnál több cipő fordult meg. Az átmenő menekültek és a győrszentmártoni szegények kb. 26.000 P értékű segélyt kaptak. Megemlítendő a kedvesnővéreknek az az áldozatos munkája is, amellyel igen sokszor heteken, hónapokon át szappant és mosdóvizet nem látott, szüleiktől elszakadt gyermekeknek újra emberi formát adtak. Kultúrális szempontból sokrétű munka folyt: a gyakori kultúrelőadásokon kívül rendszeres munkát fejtett ki a többtanerős elemi iskolánk, óvodánk, polgári iskolánk és gimnáziumunk. A menhely kiadásait teljes egészében a Szent Benedek Rend vállalta. Támogatások is érkeztek több helyről, de ezek sem a pénzkiadásban, sem élelemben nem érik el a kiadásoknak az egynegyed részét. Növendékeink és a hozzánk sodródott fiúk és leányok nevelése a legnehezebb napokban is zökkenő nélkül folyt. Sajnos, növendékeink legnagyobb része erre a tanévre szétszóródott. E tanév nyarán 40 győri diák és pesti cserkészek találtak felüdülést intézetünkben. A tanév végén megvált a Diákotthontól Vályi Hugó rektor, aki a nehéz időkben fáradhatatlan munkával és eredményesen irányította az épület lakóinak életét. Utódául Főapát Ür Danczi Villebaldot nevezte ki. Az 1945—46. tanévben a Diákotthon életét igyekeztünk a szokásos mederbe szorítani. A szülők nehéz helyzete, az elhurcolásból és fogságból hazatért felsős diákoknak a szabadabb életforma felé való törekvése s egyéb láthatatlan mozgató erők sok akadályt gördítettek a nevelői munka útjába. Mégis sikerült a napi szentáldozások számát tekintélyesre emelni, s a tanulásban a komoly törekvést felszítani. Legnagyobb nehézséget növendékeink tétlensége mögött meghúzódó életkedvnek a hiánya okozta. Növendékeink az egész tanével: az intézetben töltötték, s bizony, a tél hidege próbára tette kitartásukat. Az őszi és téli estéket és esős délutánokat növendékeink egy része a S>:ent József Diákműhelyben töltötte. Itt hajók, autók, betlehemek stb. készítésével tettek szert kézügyességre, s készítményeik a győri játék-