Szent Benedek-rendi Szent Imre katolikus gimnázium, Pannonhalma, 1943

5 hletett. A világ zajától távol, tanulmányainak

1 küzdelmes éveihez mérten beszélő csendet, elmélyüléshez szükséges környezetet talált az ősi magyar házban. Végtelenül jól érezte magát. Istenben felengedett itt sok régi problémája. Tudta érezni Isten közelségét. Olyankor lelke magasan tudbtt szárnyalni, s új hittel, izmos reménynyel telítődött meg az eljövendő életre. Az est késő óráiban sokat foglalkozott mély lelki dolgokkal. Sok gondolata, érzelme elmondatlanul maradt, sokat leírt magának talán azért, hogy erőt, bizalmat, bátorítást merítsen belőlük a jövőre. Istenben való elmerülésre törekedett — szeretetből. Egy levelében ezt írja: »Szeretet egy személy iránt szép, mégis végtelenül szebb az Istenben való elmerülés; az lehet a szeretet koronája, ha valaki Istenért mindénről, de mindenről le tud mondani.« Életével igazolta a benne parázsló és lángoló szeretetet. A halál a főparancsolat teljesítése közben lepte meg, amikoii a biztosnak hitt óvóhelyről kiment sebesült bajtársiának segítésére. A jutalmazó Úr bizonyára megadta neki, hogy elmerüljön látásában, hiszen életében is a Benne való elmerülésre vágyott. Megboldogult kartársunk izmos tehetsége a kiteljesülés felé tartott. Művészi tehetségét Pannonhalma és annak környéke sokszor megihlette. Alkotó ösztönének kifogyhatatlan ihletője lett volna tanítványainak világa. E téren néhány jól sikerült gyermek*és leventearc jelzi a megkezdett irányt. Kiválóan sikerültek szénrajzai. Sok ígéret van egyéb arcképein is. Különösen művészi hatású önarcképe, melyen zárkózott, vivód'ó és erősen fejlődésben levő művészlelke férfias vonásain tör fel s gazdag színruhába öltözik. Édesanyjáról, akit leírhatatlan gyengédséggel szeretett, szintén "kitűnő portrét készített. Vízfestményeinek friss, üde színei a tájból merítenek ihletet. Iskolázottságán meglátszikl, hogy az újabb képírás irreális területeit ismeri, de hallgat tehetségének és valós természetszemléletének szavára, s nem téved ingoványos művészi irá«nyokba. Vallásos művészeié őszinte beleélésről tesz bizonyságot. Többször megihlette őt a Boldogságos Szűz, Szent Benedek, Szent Margit, s általában szerette a vallásos tárgyakat. Művészi tehetségének kialvása komoly veszteségünk. A kartársi fájdalmon túl emberi és baráti fájdalmunkban az vigasztal, hogy amíg e földön küzdött, a mienknek mondhattuk őt, és hogy távozása nem történt az isteni Gondviselés tudta nélkül.