Szent Benedek-rendi Szent Imre katolikus gimnázium, Pannonhalma, 1943

47 Különöts gondot fordítottunk az elmúlt eszteridőben arra is, hogy szegénysorsú diákjaink számára is'elviselhető legyen a háborús gazdálkodás megnövekedett anyagi terhe. Az állami ösztöndíjakon felül a Diákotthon még hatvan diáknak adott különböző kedvezményeket, összesen mintegy 25.000 pengő értékben. Intézetünk a karácsonyi és húsvéti szünidő alatt sem szünetel't, hanem menedéket nyújtott mindazoknak a diákoknak, akiket a háború kegyetlensége megfosztott a családi otthon ünnepi melegétől. A Diákotthon legnagyobb vállalkozása ez évben az iskolai év befejezésével kezdődött április hó 13-án. Ügy éreztük, hogy szégyen volna és magyar fiúhoz méltatlan a tétlenkedés akkor, amikor mindenki küzd és dolgozftk, a magyar honvéd pedig vére és élete árán védi a hazát. Felszólítást intéztünk diákjainkhoz, melyben új munkára, szellemi és testi munkára hívtuk őket. A hívó szó visszhangra talált, és nemsokára özönlött a sok diák Pannonhalma felé. Megjelentek nemcsak ;a pannonhalmiak, hanem a győri, soproni, budapesti, esztergomi, pápai, komáromi és kőszegi bencés gimnazisták közül is szép számmal. Sőt néhány nap múlva szándékunkon kívül, újsághírek alapján, jelentkeztek az ország legkülönbözőbb részeiből és gimnáziumaiból. Nem zárkózhattunk el a kérések elől. Bár minden jelentkezőt nem vehettünk fel, mégis jöttek közénk piarista, cisztercita, premontrei diákok, továbbá érkezett diák Zalaegerszegről, Kolozsvárról, Nagyváradról, Tatáról, Székesfehérvárról és még több más városból. Nagy élmény volt mindnyájunk számára ez a nagy diáktalálkozó. Célunk Volt a "bencés diákot megoltalmazni a hosszú szünidő és a háború minden veszedelmétől és egyben biztosítani annak egészséges lelki, szellemi és testi fejlődését. De nem utolsó sorban célunk volt azi isi, hogy írészt kérjüjnk a magyar diák számára a hazafias kötelességteljesítésből. A lelki fejlődést biztosította a páratlan környezet, Pannonhalma ezeréves múltjából áradó lelkiség és magyarság, melyhez hozzájárult a Diákotthon nevelői karának gondossága és áldozatkészsége. Nem szépen hangzó szavak ezek, hanem nagy valóság, melyet megtisztult és felemelkedett diákszívek igazoltak nyíltan vagy négyszemközt. Sokat tudnának beszélni erről a bencés tanárok szobái és főképen az intézeti kápolna, ahol a diákok nagyobb része naponként járult a szentáldbzáshoz. A szellemi fejlődést rendszeres iskolai tanítással, különböző ismeretterjesztő előadásokkal törekedtünk irányítani. Amennyire az idő és a körülmények engedték, újra átismételtük és kiegészítettük az elmúlt év anyagát, a diákok rendelkezésére bocsájtottuk a gazdag könyvtárat és alkalmat adtunk nekik a nyilvános szereplésre, az előadói készség fejlesztésére. Különös alkalmuk volt a pannonhalmi park gazdag növény- és állatvilágának randszeres irányítás mellett való megismerésére. A testi munka egészen különös helyet foglalt el új életrendünkben. Tizqnöt-huszas csoportokban mentek diákjaink ölbőpusztára, Hollómajorba és a tárkányi gazdaságba egy-egy hétre, vagy a délelőtti tanulás utáin délutánonkint a helybeli gazdaságban dolgoztak.