Szent Benedek-rendi Szent Imre katolikus gimnázium, Pannonhalma, 1942

8 A természeti és művészeti szépségek hatása, az ihlető történelmi levegő, Egyházunk liturgiájának isteni fényűzése, a magyar öntudat és műveltség, a bencés lelkiség családias szelleme: ezek azok az elemek amelyekből összetevődik Pannonhalma lelke, amely a „szent hegy"-re vonzza az istenkereső földi vándort, akit már néhány óra alatt is megragad, és Istennel benső mély találkozásba hoz. Azt kérdezhetné még valaki, vájjon a mai korban mégis mi egy ilyen bencés kolostornak a hivatása? E kérdésre a bencés történelem és korunk igényei egyik kiváló ismerőjének szavaival felelünk: „Hivatása abban áll, hogy a népek szeme elé állítsa, mint egy hatalmas tűzhelyben összegyűjtse azt a fényt és meleget, erőt és gyengédséget, erényt és nagyságot, az elmélyedő lelkiélet erejét és kifelé való jótékony tevékenységet, ami Isten Egyházában csak elszórtan található." Az új gimnázium és diákotthon. „Mikor Pannonhalma felé közeledtem, finom köd ülte meg a tájat. Ebben a ködben valahogy még jobban megmagasodott a szent hegy, még magasabbra emelkedett a templom tornya, úgyhogy a kereszt már valósággal a felhőkbe, az égbe nyúlott. Valóban: Pannonhalmán találkozik egymással az ég és a föld. Itt azonban más találkozások is vannak. Itt találkozik a sík vidék a hegyvidékkel. Itt találkozik a nehéz magyar mult a küzdelmes jelennel és bennetek, Kedves Fiúk, a szebb magyar jövővel. Itt találkozik a szellem és a lélek munkája a hegy lábánál lakó magyar népnek kenyeret teremtő kézi munkájával..." Körülbelül ezekkel a szavakkal kezdte Bárdossy László volt miniszterelnök úr azt a magasröptű beszédet, melyet ez év áprilisában iskolánkban tett látogatása alkalmával diákjainkhoz intézett. Fiaink szokatlan megilletődöttséggel hallgatták, mert érezték, hogy a kiváló államférfiú lelkes szavaiban az ő mindennapos küzdelmeiknek, örömeiknek és megpróbáltatásaiknak, munkájuknak és szórakozásaiknak színhelye, az ő diákváruk magasztosodik fel. Valóban diákvár ez a mi új otthonunk, hova végre az idei év elején beköltözhettünk. Vár, mert testvérépülete a nép ajkán még ma is várnak nevezett legrégibb magyar háznak, melyet egyik oldalról ma is hatalmas bástya határol; vár, mert ép oly büszkén néz le terméskővel keresztezett ablakaival az alatta elterülő völgybe, meg a távoli Bakony hegyeire, mint a régi kolostor, mely ellenállt a tatár ostromnak is. De újszerű vár, erőssége és — ha reményeinkben nein csalatkozunk — egyik fellegvára a jövő magyar társadalmának azok révén, akik itt érnek jellemes, müveTt, munkás, kiegyensúlyozott férfiakká. Tegyünk egy kis sétát belülről is ebben a diákvárban, hogy azok is maguk elé képzelhessék, akik még nem látták. Diákjaink eletének túlnyomó része az első emeleten zajlik le. Itt vannak az osztálytermek, melyek egyúttal délutáni tanulótermek is. Jobb lenne bizonnyal, ha az osztálytermekről elválasztva külön lennének a tanulótermek, hogy a fiúk ne érezzék magukat állandóan iskolá-