Szent Benedek-rendi Szent Imre katolikus gimnázium, Pannonhalma, 1941

25 a történelem egyik legfényesebb korszakát valósítsa meg Firenzében, ahol a művészetek, tudományok, gazdasági, társadalmi élet olyan virágzásra g utottak, mint kevés más helyen. Kora minden pompája meg van örökítve ezen a képen. Míg .a keresztes vitéz inkább befelé fordul, lelkébe néz, lelki érdekekért áldozza fel életét, Lorenzo Magnifico inkább a világba néz, immanens, evilági világnézet a transcendens, másvilági világnézettel szemben. Giorgione Ifja részére is ütött már a férfigond órája. Készen van a küzdelemre. Nem elragadtatással, de komoly megfontoltsággal néz a valós jövőbe. Már majdnem férfi, de még rajta van az ifjúságnak meg nem zavart üdesége. Szenvedélyek még nem szántottak árkot sem homlokára, sem arcára. Perugino, a későbbi nagy Madonnafestő, Rafaello ifjúkori kedves arcát festette meg, mikor még telt ifjú arca nagy szemekkel mered a világba, csodálkozó szelid szemei mindenkit lebilincselnek kedves egyénisége számára. Önarcképén már eltűnnek ifjúkori telt vonásai, de szemének tüze megmaradt. Szent Sebestyén vértanusága is alkalmát ad a művészeknek az ifjú test ábrázolására. Csak Costáéra és Sodomáéra hivatkozunk. Szent György lovag, aki a mi Szent Istvánunknak is kedves védőszentje volt, s épen az ő és Szent Márton pártfogásával verte le Koppány lázadását, az olasz művészetben szintén sokát szerepel. Leghíresebb szobra Donatellotól való, aki ebben a szoborban még összekapcsolja a középkori gótikus hagyományokat az újonnan feltűnő reneszánsszal. Donatellotól való a Nevető Gyermek szobra is. (5. ábra.) \ incento Gemito egy halászgyereket mutat be odaadó munkájában. Az új olasz gyermektípusnak, a balillának ábrázolásai közül csak \ incenzo Gianiét említjük. Ha végignézzük a nagy művészek alkotásait, sok bájos jelenet csillanik szemünkbe a gyermek életéből. De mindegyik kép csak egy részlet, egy-egy töredék. Előttünk, nevelők előtt azonban nemcsak töredékek élnek a gyermekről, mi az egész gyermeki életet nézzük, úgy, ahogy a Teremtő műhelyéből kikerült. Nem az empire és biedermeyer kor nagyos viseletű »pöttöm felnőttjei« állnak előttünk, sem a romantikusok gyermekrajongásából született túlságosan költői — s épp ezért talán nem isi igazi — képe, sem Ta lélekelemzők apró bűnözői, sem a liberális idők gyárakban megsápadt kicsiny penészvirágai: hanem egy bontakozó, életerős, sokát ígérő ifjúság. Melyik nevelő lelkét ne indítaná cselekvésre ez a kép ? Melyik nevelő lelkében nem szólal meg a művészi alakító vágy,,