Szent Benedek-rendi Szent Imre katolikus gimnázium, Pannonhalma, 1941

]9 A gyermek és az ifjú az olasz művészetben* Ebben a kis tanulmányban felénk ragy og a mosolygó, egészséges gyermek művészeti ábrázolása a festészetben és szobrászatban. Kitárul előttünk az emberi élet a maga első, kedves rügyfakadásában. A gyermek mindig nagy öröm forrása: az ártatlanság, az üdeség, a játékos elevenség sok békés érzést, szórakozást nyújt a felnőtteknek. Királyokról olvassuk, hogy egészen gyermekekké tudtak lenni gyermekeik közt. Magunkról tudjuk, hogy az élet küzdelmeiben elfáradva milyen felüdülést jelent a gyermekek játékának szemlélése. Egyik nagy író szerint Isten a paradicsomból három szépet hagyott meg: a csillagokat^ a virágot és a gyermekszemet. A gyermek szemében két örökmécses ég: a hit éta a szeretet lángja. Ez lobog felénk, ha gyermekarcokat szemlélünk. Milyen érdekes végig kísérni a gyermeket első öntudatlan életétől, az ösztönös élet megindulásától értelmi, erkölcsi élete kialakulásáig! A táplálkozás és a játék az első foglalkozása, de lassankint nyiladozik megfigyelőképessége, elkezdi mondogatni: papa te, mama te, add ide, mindent meg akar hódítani, kis önző jószággá lesz. A nevelés aztán lépésről lépésre alakítja, a szeretet szeretetet vált ki belőle. Napról-napra egyre több ragad rá, új szavak jelentkeznek ajkán. Itt is, ott is elles valamit, olyat is, amit nem is gondolna az ember. Csupa ígéretté, ^z emberiség reményévé válik. Utánozza a felnőtteket játékaiban. Egész életünk gyökerei ezekbe a gyermekkori játékokba nyúlnak vissza. A családhoz, a társadalomhoz, a természethez, Istenhez való viszonyunk mind ide a gyermekkori játékokhoz nyújtják vissza a hajszálgyökereiket. Itt alakul ki jellemünk, hogy szelídek vagy erőszakosak, merészek vagy félénkek, rendesek vagy zabolátlanok, jók vagy csintalanok, hamisak, büszkék, dacosak, lomhák, irigyek vagy egyenesek, őszinték, áldozatosak, tevékenyek, jólelkűek leszünk-e. Egyszercsak megjelennek az arcon a határozottság, a céltudatosság, a felelősségérzet jelei s a szülők fájdalommal veszik észre, hogy gyermekük már saját útjait járja, önállóan gondolkodik s útjai és gondolatai sokszor már nem a szülők útjai és gondolatai. De nyugodtak lehetnek; ha gyermekük szívébe ojtották a hit, remény és szeretet isteni erényeit, ha biztosították gyermekük számára a boldog, vidám, imádságos, munkás gyermekkort, akkor olyan iránytűt adtak gyermekük kezébe, mely eligazítja az élet legmostohább viszonyai közt is. Ebben a rövid tanulmányban végig kísérjük az olasz művészetben a kis gyermek életét a maga kis vegetatív életétől »kfezdve egészen addig a pontig, amikor már önállósítja magát és megindul az életbe. Bernardo Strozzi, XVII. századi barokk mester abban a pillanatban ábrázolja a Madonnát, amikor a kis Jézust eteti. Menynyire közel hozza hozzánk az isteni gyermeket! Eszünkbe jutnak azok a képek, ahol a Szent Szűz csendesen foglalatoskodik rokkája mellett s ot't játszik a közelben szent fia az ácsszerszámokkal, Kivonat a szerzőnek egy nagyobb tanulmányából.