Szent Benedek-rendi Szent Imre katolikus gimnázium, Pannonhalma, 1939

A ïizéves fiú.* Nevelőotthonunkban, mivel csak elsős, azaz általában tízéves tanítványaink voltak, — mint a fényszóró a kiszemelt tárgyra — úgy irányult figyelmünk a tízéves fiúra. A mai fejlett neveléstudomány erősen hangsúlyozza (v. ö. Furfey: The growing boy, Macmillan, 1930.), hogy a fiúnál is minden évnek megvannak a maga jellegzetes testi-lelki tulajdonságai. A gyermek kis egyénisége egyre bontakozik, változik. Nem ismerhetjük jól a gyermeket, nem gondoskodhatunk megfelelően jelleme alakulásáról, ha nem igyekszünk a gyermeket élete minden évében minél alaposabban tanulmányozni. Erre nyilt alkalmunk az elmúlt évben, mikor kevésszámú, átlag tízéves íiúkkal állandóan együtt élhettünk. A következőkben megrögzítjük, megállapítjuk, milyenek ebben sa. korban a gyermeknek a nevelés szempontjából kedvező és kedvezőtlen tulajdonságai és megállapítjuk azt is, hogy hogyan igyekeztünk ezek ismeretében a tízéves fiúra hatni. A tízéves gyermek még mindig nagyfokban önző. Az ő személye a legfontosabb. Az első jó falatot neki kell megkapnia, ha valami kedvezmény kínálkozik, csak az ő személye jöhet számításba, a labdarúgásnál nem az összjáték a fontos, hanem az ő kis személyének érvényesülése. Amit Mécs László a gyermek ő fenségéről, az ő igényeiről megállapított, az még nagyrészt elmondható äz önző természetű tízéves gyermekről is. Ez az önzés az egyetlen gyermekben általában még fokozottabb mértékben van meg. Egyenesen erőszakos tud lenni. Megszokta ugyanis, hogy akaratát teljesítik. A tízéves fiút közösben is, egyénileg meg kell győznünk, hogy nem az ő kénye-kedvének, hanem az igazságnak érvényesülése a fontos. Az elsőség csak az érdem jutalma lehet, a jobb viseleté, a jobb tanulásé, a többiekért végzett szolgálaté. A szociális szempontnak, vagy az okos szeretet szempontjának is érvényesülnie * »II ragazzo di dieci anni'< — Per i genitori dei nostri ragazzi.