Szent Benedek-rendi Szent Imre katolikus gimnázium, Pannonhalma, 1927

43 vetése. Ipara. Hadserege. Tengeri ereje. Bámulatos fejlődés, növekvő jólét, népesedés, iskolázás, finom munka, kevés igény, minden erő megfeszítése, gondos szervezkedés, organizáció, kitűnő fegyelmű hadsereg, növekvő tengeri flotta mindennel dacoló hatalommá tették. A fejlődés következményei: munkáskérdés, a szociális problémák. Küzdelem a piacokért. Internacionalizmus — modern imperializmus. A német autarkia gyenge lábon áll. Németország Francia- és Oroszország közé van szorítva. Anglia vizes „nedves háromszöge" bármikor elzárhatta a világkereskedelemtől, pedig a hazai föld a sűrű népességet már nem tudta táplálni, a jól kitenyésztett állatállomány tengerentúli erőtakarmányra szorult, az ipar gyarmati nyersterményekre. 1901 óta azért kellett erősíteni folyton a tengeri haderőt. De ez meg Angliát nyugtalanította. Gazdasági féltékenység, önvédelem. Fisher lord azt tanácsolta, hogy békében kell meglepni a német flottát. Az a vágy, hogy a német kereskedelemnek szabad útat nyissanak a nagy világba, s hogy a nagy népesedés számára foglalkozási teret teremtsenek, köti meg a barátságot Törökországgal s vezet a Bagdad-vonalhoz. De ezek a tervek keresztezik az angol és orosz törekvéseket s megkönnyítik a két államnak szövetkezését Németország kárára. A németek mindig hangoztatják békeszeretetüket, hadseregük a népek békés versenyét biztosítja csak. Az angolok békében folytatott háborúnak minősítik a német kereskedőknek egyre nagyobb előrenyomulását a világpiacokon, amelyek sok évtizeden keresztül kizárólag az angol árúk számára voltak megnyitva. S a német dicsekvés nem mulasztotta el világgá kürtölni az elért eredményeket s számszerűen kifejezni, hogy ez és ez az árú mikor éri el. vagy szárnyalja túl a hasonló angol árú forgalmát A császári politika nagyon nyugtalanító és hangos volt, s egyre több nyugtalanságot, irigységet és bizalmatlanságot ébresztett. Franciaország. Gyarmatai. Az afrikaiak különösen jó fekvésűek az anyaországhoz viszonyítva. Természeti kincsekben gazdagok. Kiaknázásukra a franciák gyér népesedésük miatt — kérdés — hogy megfelelők-e. Őket nem űzi, hajtja a kényszer a túlságos népesedés levezetésére, mint Németországot, Angliát, Itáliát, Oroszországot, Japánt. A gazdag anyaország minden fia számára tud biztosítani megélhetést s a francia egészen különös szeretettel csüng hazáján. Mire való a hazát elhagyni? így gondolkozik a francia. Miért szeretik a franciák mégis Európa-nagyságú gyarmataikat? Nemzeti jellemükben van ennek alapja, amely a nyugtalan újításvágyat, a keltagall elődök hiúságát a rómaiak világhódítási vágyával egyesíti. XIV. Lajos, a franciák típusa, még a tettnél és győzelemnél is többre becsülte a ragyogó győzelmi ünnepet. Kimagasló hatalma ragadtatta ellenfeleinek megalázására, a velük való kíméletlen bánásmódra, amely határtalan önszeretetének, önbecsülésének hízelgett. Ő szerezte meg először a franciáknak az európai presztízst amelyre már elődei közül is többen törekedtek. Napoleon a francia uralmi vágyat és dicsőségszomjat a végtelenségig fokozta. Egy olyan kormány, amely ragyogó eredményekkel, hadi dicsőséggel nem legyezte a francia nép hiúságát, nem tarthatta fenn sokáig magát. III. Napoleon hirtelen bukása. 1870. szept. 2-a. A francia presztizspolitika XIV. Lajos, I. Napoleon és III. Napoleon alatt. A német-francia háborúban a végsőkig megsértett önszeretet csak némi vigasztalást talált a gyarmatosítási eredményekben. Bismarck abban a reményben, hogy Elszászt könnyebben felejtik, kedvez ennek az iránynak. Német mentalitásával ebben a pontban tévedett. A nagy gyarmatpolitika — Bismarck minden szövetkezési politikájával szemben — fokozta a revanchereményeket.