Szent Benedek-rendi Szent Imre katolikus gimnázium, Pannonhalma, 1927

13 követségnek egy fiatal és rendkívül szimpatikus megjelenésű tisztviselőjével, Zách Imrével beszélgettünk. Mikor már — egészen gyanútlanul — a második cigarettát sodortam a hazai magyar dohányból, észre sem vettem, mert nem tudtam, hogy ez feltűnő és büntetendő cselekmény Bulgáriában, hol csak kész cigarettákat és gyújtót szabad használni. Ő hívta fel figyelmemet erre. így menekültem meg 3000 leva (120 P) büntetéstől. Július 8-án, pénteken délben elfogyasztottuk utolsó ebédünket Szófiában. Elbúcsuzásunk felejthetetlen emlékű. A bolgár cserkészek és a város zenekara kíséretében vonultunk ki az állomásra. Megjelent a magyar követség tisztikara is teljes számban. A magyar követ eszközölte ki a szófiai állomás főnökénél, hogy gyorsvonatunk három perccel tovább várt a rendesnél. Mi u. i. elszámítottuk az időt s egy perc késéssel értünk ki. Közvetlen indulásunk előtt a bolgár vöröskeresztes hölgyektől mindegyikünk kapott néhány piros és fehér szekfűt a bolgár nemzetiszínű szalaggal átkötve. Beszálltunk külön kocsinkba, melyet a magyar követ kérésére készséggel bocsátottak a bolgárok rendelkezésünkre — a határig. 4. Trácián keresztül. Szófiából d. u. 2 órakor a legperzselőbb hőségben indultunk. A Magas Balkánhegység és a Rodope hegység közé ékelt keletruméliai síkságon haladtunk Konstantinápoly felé. Gabronicánál elértük az ókorban Hebrus néven ismert szép Marica folyót, melynek csendes csobogásában Uzunküprünig gyönyörködhettünk. Itt a Marica szerepét az Ergene (ókori Ergines) vette át. Előzőleg azonban érintettünk két nevezetes várost is: a Szófiától 156 km-re eső Filippopol-t és a 337 km-re levő Adrianopel-t. Az előbbit — mint neve is mutatja — II. Fülöp Makedónja királya építette az előbbi, Eumolpias nevű város helyén. Később a rómaiak Trácia fővárosává tették. Zuárd és Kadocsa vezérek idáig hatoltak a honfoglalás alatt. A jelenkorban Filibe néven szintén jelentékeny helye Kelet-Ruméliának. Szvilengrádnál hagytuk ei Bulgária határát. Itt átmenetileg görög területre léptünk. Átmenetileg, mert ez a kis görög beszögellés az újabb határrendezések nyeresége számukra. Nem messze tőle, de már török területen van Adrianopel (Edirne), Hadrián császárról elnevezett város, a magyar Drinápoly, hol a magyarokat Bardas görög vezér 970 körül megverte. Arról nevezetes ezen város, hogy egész Törökország legszebb mecsetje, II. Szelim szultáné itt látható. Ettől kezdve legnagyobbrészt egyhangú tráciai síkságon döcögtünk végig. Falvak igen ritkán tűnnek fel. Rosszul művelt és kevés szántóföldjükön kukoricát, répát, burgonyát, zabot termelnek. Búzát ritkán. A gabonát a miénknél jóval kisebb külön keresztekbe rakják. Erdők beláthatatlan területen egyáltalán nincsenek. Óriási, kopár legelőiken állattenyésztéssel foglalkoznak inkább (birka, kecske, szamár, ló stb). Különös a ló- vagy szamárháton is biztos kézzel cigarettát sodró egyszerű török nők viselete. Fejüket derekukig leérő fekete kendővel takarják. Ilyen észrevételekkel kötöttük le a rekkenő hőségben fáradt figyelmünket. Nehéz szavakba foglalni, mit szenvedtünk a hőségtől és szomjúságtól Szófiától Konstantinápolyig ezen a 655 km-es úton. Teljes 29 óráig tartott utazásunk, mert a balkáni vonatok gyorsaságát nem szabad a mi mértékünkkel mérni. Ahol két percig állt vonatunk, ott már mintegy jeladásra valamennyien a kúthoz rohantunk s alig élvezhető ivóvízzel töltöttünk meg