Paksi Hírnök, 2022 (31. évfolyam, 1-24. szám)

2022-02-25 / 4. szám

Mozaik Paksi Hírnök, 2022. február 25. ■ 15 Minden tárgy egy tanú és egy bizonyíték egyben, mely pontos képet fest a tárgy elké­szítésének korszakáról, az adott korszak stí­lusáról, sajátosságairól, szokásairól. A Paksi Városi Múzeum által 2016-ban megvásárolt, és az állandó kiállításának részét képző em­pire teáscsésze jelenleg a múzeum 18. száza­di közbirtokos nemesi kúriájának szalonjá­ban mesél a teáról, a divatról, a korszakról. A teázás szokásának elterjedése Magyaror­szágon a 18. század második és a 19. század első felére tehető. A kezdetben théa néven említett ital drága luxuscikknek számított a rá kiszabott magas vám miatt. A teázás mint szokás lassan beszivárgott a nemesek min­dennapjaiba, sőt a 19. század második fe­létől már a polgári szalonok kedvelt itala is lett. Korabeli feljegyzések bizonyítják, hogy Görgey Artúr is szívesen fogyasztott teát, melyet sóval ízesített. A tea népszerűsíté­sében nagy szerep jutott az úrihölgyeknek, akik szívesen tartottak teadélutánokat. Ezek az összejövetelek közösségépítő, családi és baráti kapcsolatokat erősítő jelleggel bírtak. Valószínűleg egy ilyen délutánon ebben az empire stílusú teáscsészében is szolgálhattak fel ebből a „meddő és királyi italból”, „amely nem táplál, de teret enged a belegondolá­­sunknak, az álmainknak és a fantáziánknak. Terméketlen, önmagáért való, kéjes, mint a csók.” (Kosztolányi Dezső: Tea) Maga az empire stílus I. Napóleon császár­sága alatt bontakozott ki. Bár a stílusra jel­lemző antik, ókori római elemek jóval erő­teljesebb formát öltöttek az építészetben, iparművészetben és a divatban, az épített környezettel összhangban a használati tár­történet gyak stílusa is merőben megváltozott. Ara­nyozások és mitológiai jelenetek díszítették a használati tárgyakat úgy, hogy a díszíté­sek dominanciája nem szegte meg a szigorú szimmetria szabályait, ezáltal komoly ünne­pélyes hangulatot kölcsönöztek nekik. A csésze sötétkék felületén is érzékelhető a megszaporodott számú aranydíszítés, mely pontosan megszerkesztett és kézzel festett virágmotívumokat jelenít meg. A közpon­ti téma: ovális, aranyozott keretben foglalt női alak fehér ingruhában, vállán vörös sál­lal. Ez az egyszerű, fehér, mell alatt szabott, könnyed esésű ruha vált a női viselet leg­főbb elemévé ezekben az évtizedekben. Az empire ruhák anyagukat és szabásukat te­kintve a nyári hónapok kivételével túlságo­san lengék voltak az európai éghajlathoz, ezért különböző sálakkal és kendőkkel pró­báltak a nők védekezni a hideg ellen. A csé­szén megjelenő vörös kendő a hölgy neme­si származására utalhat. A ruhák anyaga kezdetben muszlinból készült, de Napóle­on kötelezővé tette a selyem használatát, annál is inkább, mert a muszlin első szá­mú gyártási helye Anglia volt, és az ő cél­jai között a francia textilipar fellendítése szerepelt. Ez az áttetsző, vállakat szabadon láttató ruhadivat olyan kiegészítőket ho­zott magával, mint például a hűvös idők­ben igen jó szolgálatot tevő, pamutból, il­letve gyapjúból készült alsónemű. A nemeshölgy frizurája a római hajvisele­tet mintázza, barna színű kontyba fogott haj a fejbúbon, az arcot pedig göndör für­tök szegélyezik. A legtöbb embernek első pillantásra szem­betűnhet a teáscsésze apró mérete. A világ azon részein, ahol a teázás ősidők óta az emberek szokásainak része, a teáscsészék mérete nagyságrendekkel kisebb, mint az általunk megszokott teáscsészéké. Ezt ré­szint az is indokolhatja, hogy a legtöbb tradicionális teafogyasztó társadalomban a fogyasztott teák legtöbbje zöld és fekete tea. Ezekből a koffeinben gazdag italokból kisebb mennyiség fogyasztása kedvezőbb a szervezet számára. Valamint abból is adód­hat, hogy a teáskannákban elkészített tea íze, aromája a teázással töltött idő közben változik. Egy hagyomány szerint a teát há­romszor kell tálalni: az első pohár: „keserű, mint az élet”, a második: „erős, mint a sze­relem”, az utolsó: „édes, mint a halál”. így, ha a tea minden aromáját ki szeretnénk él­vezni, az egyes fázisokból csak kevés teát indokolt inni. Végül pedig ne feledkezzünk meg az alap­igazságról sem: Jóból csak keveset adnak! Gazdag-Fejes Margit

Next

/
Thumbnails
Contents