Paksi Hírnök, 2022 (31. évfolyam, 1-24. szám)

2022-02-25 / 4. szám

10 U Paksi Hírnök, 2022. február 25. Portré Jó napot, mi újság? Lovászi Zoltánná Gyöngy és textil címmel rendezett kiállí­tást februárban az Atomerőmű Nyugdíjas­klub Egyesület. A patchworktakarók, táskák, gyöngyékszerek szemet gyönyörködtető tár­latához Lovászi Zoltánná Annának is köze van, ugyanis Kovács Zoltánné, a klub elnö­ke őt kérte meg, hogy koordinálja a kiállí­tás megszervezését, mint ahogy azt már több klubrendezvény esetében tette. Anna szerint minden rendezvény sikerének az volt a titka, hogy a klubtagok összefogva, örömmel tették a dolgukat, segédkeztek a közös ügyért. Aktív közösségi emberként tagja volt egykor ifjúsá­gi szervezeteknek, a helyi Vöröskereszt veze­tőségének, segítette az Együtt a Parlagfű El­len Alapítvány munkáját, és tiszteletbeli tag­ja lett a Sárgödör téri Présháztulajdonosok Egyesületének. Anna a kultúra, a közösség szeretetét Pécsről hozta. Mint mondja, büsz­ke arra, hogy egy olyan városból származik, ahol a művészet és a természet sokszínűsége egyaránt jelen van. Fiatal házasként, 43 évvel ezelőtt jutott el hozzájuk az épülő atomerő­mű híre, ekkor férjével, Zoltánnal úgy dön­töttek, Pakson a helyük. Endre fiuk óvodás, Péter pedig - ma már ő is az atomerőmű dol­gozója - féléves volt ekkor. Zoltán lelkes tag­ja volt a „csikócsapatnak”, az építkezés mű­szaki kihívást jelentett számára, elhivatott­sága máig megmaradt. Anna a GYES után a rendőrségnél helyezkedett el, amely abban az időben a Mádi-Kovács kúriában - a mai mú­zeum épületében - működött. Anna számá­ra élmény volt, hogy a modern lakótelepről, ahol az „atomosok” éltek, az óvárosba sétált le nap mint nap, ahol pedig a régi paksiakat ismerhette meg. Anna 1986-ban az energeti­kai szakközépiskola alapító tagjaként, az in­tézmény titkársági előadójaként lett az atom­erőmű munkavállalója. Itt irodalmi készsége­it is kamatoztathatta: írásai jelenhettek meg az iskolai eseményekről az atomerőmű hír­levelében, szerkesztette az ESZI évkönyvét, publikált a Paksi Hírnökben. Atomos adomák címmel adta be munkáját egy helytörténeti pályázatra, írásaiban az erőműépítés kezdeti időszakába vezette vissza az olvasót, a humo­ros történetekkel a létesítmény emberköze­­liségét igyekezett bemutatni. Megtalálták az irodalmi és közösségi munkák az erőmű Ipari Biztonsági Főosztályán is, az Atomerőmű új­ságnál pedig tudósítói, helyettes főszerkesztői feladatokat látott el. Később a Tájékoztató és Látogatóközpont munkatársaként lett az új­ság főszerkesztője. Anna ebből a pozícióból ment nyugdíjba. - Szép színes életem volt és van most is. Nagyon szerettem a munkámat, az embereket, vezethettem műsorokat, szer­keszthettem és bemutathattam könyveket, és a mai napig írok - összegez Lovászi Zoltán­né, aki büszke arra, hogy az atomerőműben dolgozhatott, ahol munkáját elismerték, ő is, férje is Céggyűrű-kitüntetett, Anna pedig évekkel ezelőtt megkapta az Urántoll díjat is. Három unokája töltötte ki nyugdíjba vonulá­sakor minden pillanatát, mostanra, hogy na­gyobbak lettek, Anna újabb tevékenységek­kel, programokkal egészítette ki szabadidejét. Ősz óta az atomerőmű nyugdíjasklub kóru­sának tagja, úgy érzi, éneklés közben egy má­sik világ nyílik ki előtte. A Paksi Tükör maga­zin a szívügye, részt vesz a szerkesztésében. Örül annak, hogy Pakson élhet, szereti a sza­badtéri programokat, legyen azok helyszíne a város bármely tere. Azt mondja, hogy nyug­díjasként is kellemes környezetben és a lelkét építve tudja tölteni a napjait. Sólya Emma

Next

/
Thumbnails
Contents