Paksi Hírnök, 2022 (31. évfolyam, 1-24. szám)
2022-02-11 / 3. szám
Portré Paksi Hirnök, 2022. február 11. ■ 13 Hétvégenként hol fényképezőgéppel a kezében, hol mikrofon mögött láthatjuk különféle társasági eseményeken Vidákovics Sámuelt. A hétköznapokban pedig hivatása - ahogy maga aposztrofálja - a szolgálat, ami ötvözi a kommunikációt és az adminisztrációt: létesítménygazdálkodási szakértőként dolgozik a Paks II. Zrt-nél. A nagycsaládos lét és a vallás meghatározta számára a viszonyítási pontokat. Édesapja soha nem dolgozott csak nyolc órát, ahhoz, hogy az öt gyermeknek mindene meglegyen, második, sőt gyakorta harmadik műszakot is vállalnia kellett. Ezt a mintát követi a legidősebb gyermek, Sámuel is, aki munka mellett fotósként is igyekszik megteremteni a hőn vágyott saját otthont. - Családi házban nőttem fel, ott is szeretnék majd élni a saját családommal - jegyzi meg, hozzátéve, hogy ez bizony versenyfutást jelent az ingatlanárakkal. Igyekszik megtalálni az egyensúlyt a munka és a magánélet között, ami - ahogy elismeri - nem mindig sikerül. Hat éve alkotnak egy párt kedvesével, Éberling Rékával, de a család, a szülei és a testvérei ma is nagyon fontosak számára, összetartanak, segítik egymást, törekszenek a közös programokra. - Nagycsaládban mindig jó. Mindig van kivel beszélgetni, játszani, programot csinálni. Ha te vagy a legidősebb, az persze felelősséggel jár, hiszen a rosszat is tőled tanulják a testvérek - összegzi mosolyogva. A család egy kisegyház, a nazarénus gyülekezet tagja. Sámuel azt mondja, a téma szinte minden ismerkedés során előkerül, nem is zavarja. Ő nem gyakorolja a vallást, de határozottan állítja, hogy erkölcsi alapot, tartást adott számára is. Szülei pedig - ahogy már szóba került - mintát. Édesapja tősgyökeres paksi, az atomerőműben dolgozik, eredeti szakmája kőműves. Édesanyja pécsi, és Kazinczy-díjas versmondó volt, egyebek mellett az irodalomszeretetet örökítette gyerekeire. Mindannyian versmondóvá váltak, magabiztosan mozognak a színpadon, és ott voltak, vannak városi rendezvényeken, közösségi eseményeken. Samu néhány évnyi szünet után ismét eleget tesz efféle felkéréseknek. Törekszik arra, hogy a verseket memorizálja - még ha a szöveg megnyugtatásul előtte is van hiszen nem felolvasni, hanem átélni szereti őket. Hogy van-e kedvenc? Nevetve mondja, hogy tinédzserként a forradalmi költeményeket szerette, de mostanra kifinomultabbá vált az ízlése. A másik hobbi - sőt annál sokkal több - a fotózás. Ki tudja, hány százezer kattintás van már mögötte attól a pillanattól, hogy nagyjából 14 évesen megvette élete első digitális fényképezőgépét, egy 1,3 megapixeles masinát. - Akkor még különlegességnek számított, nem volt a telefonokban ilyen funkció, és az osztályban senkinek nem volt digitális gépe. Sok száz képem van abból az időszakból - idézi fel. Emlékei szerint egy esküvő volt az első, ahol felkérésre fotózott, akkor még „másodhegedűsként”. Néhány éven keresztül a fő profil a partifotózás volt, amiről tudja, hogy nem a minőségi fotózás szinonimája, de két-három évnyi szombatonkénti éjszakázás tette lehetővé, hogy megvegye az első komolyabb felszerelését. Napjainkban párok, családok életének fontos pillanatait örökíti meg. A fotózásnak ez az élvezetes része, de - mint aláhúzza - a számítógép előtt még sok-sok órát kell eltölteni utómunkával, mire a megrendelő megkapja a felvételeket. Lehetett volna a fényképezés a fő hivatása is, de attól tartott, hogy ettől elveszíti a varázsát. Öt éve a Paks II. csapatát erősítve létesítménygazdálkodási szakértőként dolgozik. Ez részben szintén monitor előtt végzett munkából áll, de örömére a kollégákkal való személyes találkozás, az ő kiszolgálásuk is a része. A szolgálat a szó nemes értelmében kezdetektől a hivatása: érettségi után a Mezőföldvíz Kft.-hez hívták ügyfélszolgálatosnak, később igazgatói közvetlen munkatársként dolgozott, egy évet pedig az Energiaházban töltött. Közben pénzügyi vonalon előbb technikusi végzettséget, majd a Dunaújvárosi Egyetemen diplomát szerzett. - A Paks II. beruházástól függ, hogy a város hosszú távon megtarthatja-e jelenlegi státuszát. Ez biztosítja a jövőt, és én büszkén veszek részt a jövő építésében - mondja a projektről. - Paksot élhető kisvárosnak tartom, amivel abszolút azonosultam az elmúlt harminchárom évben. Ami fontos, itt megtalálható, vagy innen könnyen elérhető - vélekedik. Szabó Vanda Jó napot, mi újság? Vidákovics Sámuel
