Paksi Hírnök, 2022 (31. évfolyam, 1-24. szám)
2022-12-22 / 24. szám
Mozaik Paksi Hírnök, 2022. december 22. ■ 13 Az eltűnt városkép nyomában Régi paksi karácsonyok Nagyszüleink, dédszüleink idejében a karácsony családi és egyházközösségi ünnep is volt. Az adventi hetekben előadásokat, felolvasóesteket szerveztek a Paksi Katolikus Kör tagjai, melyek mindig jótékony céllal is párosultak, így ezen alkalmak belépőiből a szegény gyermekek felruházását támogatták. „A paksi kath. körben az idei adventban a szent missió közbejötté folytán csak egy felolvasó estély tartatott, múlt vasárnap, amikor Kussinszky Sándor végzett joghallgató mély érzéssel előadott szavalata után Hörl Antal a Duna Gőzhajózás Társaság jeles tollú helybeli állomásfőnöke tartott felolvasást a vallásnak, különösen a keresztény kath. vallásnak értékéről" (Pécsi Közlöny, 1903.12.23., 4.o.) Régi szokás volt Pakson is, hogy a templomban betlehemes pásztorjátékot adtak elő a fiatalok. 1913-ban a katolikus ifjúsági egylet karácsony másnapján 39 szereplővel adta elő P. Hédly Jeromos ferences atyának a Küzdelem a Capitoliumért című négyfelvonásos karácsonyi színművét. Az első világháború idején, 1915 karácsonyán a polgári fiúiskola épületében a paksi Vöröskereszt kisegítő kórházában, a beteg katonáknak karácsonyfát állítottak, s az ápoltakat a szállodás Bálint házaspár ünnepi vacsorával lepte meg. Virág Ferenc katolikus esperes, Horváth Sándor evangélikus főesperes és Molnár Sándor református lelkész urak intéztek a katonákhoz beszédeket. A katonák karácsonyára a paksiak szeretetadományokat küldtek (Tolnavármegye és a Közérdek, 1916.01.03., 4.o.) 1935-ben a MANSZ és a Szociális Missziótársulat paksi szervezete a Szent Erzsébet Leányklubbal karöltve jótékony célú Mikulás-estét tartott a polgári leányiskolában. A magyaros ízléssel feldíszített termekben a Mikulást kedélyes beszélgetés, teázgatás és Walter Katóka ügyes zongorajátéka mellett várták. „A hajdani lánccsörgető, hátborzongató és gyermekálmokat elrabló krampuszok helyett magyaros ruhájú, megelevenedett hóemberkék alkották a Mikulás kíséretét, akinek kosarából mindenkinek jutott egyegy ajándékcsomag.” (Tolnamegyei Újság, 1935.12.11.) 1942 karácsonya már a harcoló honvédeké és hozzátartozóiké volt országszerte, Pakson is szeretetcsomagokat osztottak ki a hadigondozottak családjai között. A katolikus legényegylet 700 pengő értékben adott cipőadományt a szegény sorsú hadbavonultak gyermekeinek. „A Mindenki Karácsonyfája a plébániatemplom előtti téren volt felállítva, ízlésesen feldíszítve és kivilágítva, körülötte halmozódott fel a sok becsomagolt ajándék, melynek minden egyes darabja névvel ellátva várta a megajándékozandókat. Az ajándékok kiosztását megelőzően Pákolitz István tanító saját szerzeményű karácsonyi versét szavalta el igen nagy hatással az ünnepi beszédet dr. Erdélyi Aladár volt országgyűlési képviselő, földbirtokos mondta. A plébánia előtti teret zsúfolásig megtöltötték Paks lakosai.” (Tolnamegyei Újság, 1942.12.31.) 1944-ben a magyar nép karácsonyát elsodorta a háborús gépezet esztelen pusztítása. Pakson december 1-jén jelentek meg a szovjet csapatok, míg Budapesten december 24-én zárult be a szovjet ostromgyűrű. „A kárpáti fenyők nem jöhettek el!” - a Magyar Világhíradó 1944. évi decemberi adása kezdődött ezzel a mondattal: „Karácsony 1944! A kárpáti fenyők nem jöhettek el! Nincs csillogó karácsonyfája sem gazdagnak, sem szegénynek és a pesti utcák fényes karácsonyi kirakatait sem bámulják vágyakozó gyermekszemek. 1944 karácsonyán a vér és vas irgalmatlan ereje elsodort mindent, ami a régi karácsonyokon különbséget tett magyar és magyar között. Gyermekeink tiszta ajkára ebben az esztendőben, a szeretet ünnepén szerényebb ajándékkal igyekszünk mosolyt varázsolni, és szent akarattal küzdünk a győzelmes békéért, amely újra elhozza a csillogó karácsonyok hosszú sorát” Eszembe jut a tragikus sorsú paksi káplán, Balogh Antal (1942-1977) egyik karácsonyi képeslapja. Igazán jó kapcsolatban volt a fiatalokkal, igyekezett őket ellátni lelki táplálékkal. Karácsony előtt egy kedves Mártonképeslapon szerény hangon kért könyvadományt paptársától: „Egy kicsiny bojtár térdenállva imádkozik a karácsonyi jászol előtt: a közénk jött Jézus az ő szeretetéből békéjéből adjon nagyon sokat, hogy boldog karácsonya és békés újesztendője lehessen tisztelendőségednek és minden jószándékú embernek. Ez a kis bojtár a gyerekeknek kéregét könyvet: Legszebb történet, Fiatalok bibliája... Ha nem okoz gondot, nagyon örülnék, de a gyerekek még jobban. Ha bajos, akkor nem szóltam semmit” (Szolgálat, 1977., 36. szám, 107.O.) 1977 nyarán a gerjeni Duna-parton két fuldokló diákját kimentette, a harmadik azonban magával húzta a hullámsírba. Bonyhádi temetésén több mint száz pap és több ezer hívő kísérte utolsó útjára, és sok fiatal fülében ott csengett a búcsúbeszédet tartó bonyhádi plébános mondata: „Gyerekek, életét adta értetek, legalább egy legyen közületek, aki helyébe áll!” dr. Hanoi János Paksi gyermekszínház előadása (Tumpek fotó/magánarchívum)
