Paksi Hírnök, 2022 (31. évfolyam, 1-24. szám)

2022-11-11 / 21. szám

Mozaik

Paksi Hírnök, 2022. november 11. ■ 15

Az atomerőmű legmagasabb építménye a két 100 méter magas szellőzőkéménypár, amelyekről mindig elhangzik a banális megjegyzés, hogy ezek a kémények soha nem fognak füstölni. A kéményen keresztül biztosítják a főépület ellenőrzött zónájának, a hermetikus tereknek a szellőztetését a beépített szűrőberendezések és ellenőrző műszerek segítségével. Az I. kiépítés kéményeinek alapozási munkái 1977 márciusában kezdődtek az atomerőművet építő katonák bevonásával, majd a munkát az év nyarától középiskolás diákok folytatták. A KISZ-védnökség keretében építőtábort szerveztek Pakson, és öt turnusban ötszáz diák kapcsolódott be az építkezésbe. Az első turnusban kilencvenhárom fő dolgozott kilenc brigádban. A kémények alapozási munkáin Vas és Zala megyéből érkezett diákok vettek részt, akiket a 22. Sz. Állami Építőipari Vállalat foglalkoztatott, és a lakótelepi munkásszálláson helyezték el őket. Egy-egy turnus kéthetes volt, heti öt nap munkavégzéssel, napi hat és fél órás műszakkal.

Az alapozási munkák után a Hőtechnikai Vállalat kéményépítő részlege 1979 augusztusában kapta feladatul a kémények építésének folytatását és befejezését. A kéményeket csúszózsalus technológiával építették, amely azt jelentette, hogy miután készen voltak egy szakasszal, fokozatosan vitték egyre feljebb a zsaluzatot, kitöltötték acélszerkezettel, majd megtöltötték betonnal. Két és fél centiméterenként araszoltak felfelé a szerkezettel, a hidraulika segítségével. Ha nem volt bonyodalom, akkor műszakonként 1,2 métert haladtak. Ezt a teljesítményt nagyban befolyásolta a szél erőssége, ugyanis 40 km/órás szélsebesség felett már nem dolgozhattak, erre a meteorológiai állomás szolgálatos meteorológusa felügyelt.

Az első kéménypárral 1981. július végére érték el a százméteres szintet, majd lebontották a zsaluszerkezetet, és elkezdték a kémények festését a hetvenharmadik métertől a csúcsig piros-fehér csíkokkal. Az első kéménypárt 1981. október 21-én fejezték be, és 1982-ben kezdték a II. kiépítés kéményeinek festését. Érdekes adat, hogy a kéménytörténet

építők ekkor harminckét forintos órabérben dolgoztak.

Időközben szigorodtak az épületekkel kapcsolatos földrengésbiztonsági előírások, a főépületen kívül és belül szerkezeti megerősítéseket hajtottak végre, amelynek keretében sor

került a szellőzőkémények felújítására is 1997 júliusa és 1999 szeptembere között. A munkák a nürnbergi Rödl GmbH szabadalma alapján folytak, amit dr. Iványi György, az esseni egyetem professzora dolgozott ki. A CAEC Kft. volt a statikus szakértői cég, a kivitelezést a pécsi VERTIKAR Rt. tizenhárom munkatársa végezte. Mind a négy kéményre négy-négy centiméteres lőttbeton kérget húztak. A megerősítés eredményeként a kémények 0,25 g vízszintes gyorsulást eredményező földrengés esetén is állva maradnának. A felújítás ötven évre biztosítja a kémények jó műszaki állapotát, míg a külső bevonatra tizenöt év garancia van.

Az építési és felújítási munkák során furatmintákat is vettek a kéményekből a szemszerkezeti és egyéb vizsgálatokhoz, ezek közül egy az Atomenergetikai Múzeum kiállításában megtekinthető. Beregnyei Miklós