Paksi Hírnök, 2022 (31. évfolyam, 1-24. szám)

2022-10-07 / 19. szám

14 ■ Paksi Hírnök, 2022. október 7.________________________________________________________________________________ Portré Jó napot, mi újság? Koósz Roland Szűnni nem akaró tapssal köszönt el a Pak­si Balogh Antal Katolikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium félezer diákja és peda­gógusa az intézmény igazgatójától, Koósz Rolandtól az őt búcsúztató templomi szent­misén. Koósz Roland Felföldi László püs­pök invitálására szeptember óta a Pécsi Egy­házmegye Oktatási Irodáját vezeti. Úgy érzi, hogy egész életét végigkísérte az isteni gond­viselés. Pécsett nőtt fel, szerető, nagy csa­ládban, mély hitét a legviharosabb történel­mi időkben is vallásosságát megtartó nagy­mamájának, édesanyjának és a legnehezebb élethelyzetekben is mosolyogva küzdő édes­apjának köszönheü. Gyermekkorában pap­nak készült, de a család iránti vágy legalább olyan erős volt benne, mint amit az egyházi szolgálat iránt érzett. - Nem is tudott győzni az egyik a másik felett, így a szemináriumban az ötödik év elején úgy döntöttem, hogy ne­met mondok, hiszen a papságot nem tudnám őszintén és kételyek nélkül felvállalni. Mayer Mihály püspök úr elengedett, ugyanakkor meg is tartott. Ő helyezett 1999-ben Duna­­kömlődre, a támogatásból felújított plébáni­ára, ahol előremutató munka kezdődhetett. Hittant is tanítottam, így kerültem a paksi katolikus iskolába. Ebben is látom a gondvi­selést. Nyolc év után a püspök úr Királyegy­házára helyezett; 12 falut láttam el lelkipász­tori munkatársként - idézte fel Koósz Ro­land. Egy év elteltével ismét Paksra vezette a gondviselés, majd 2011-ben Szenúászlóra, később Somberekre került. 2015-ben érke­zett a kérés Udvardy György püspöktől, hogy pályázza meg a paksi katolikus iskola igazga­tói állását. - Hárman pályáztunk, a tantes­tület nekem szavazott bizalmat, ami mind­végig megmaradt. Nagy kihívást jelentett a feladat, de a Jóisten végig velem volt. Kiala­kult egy gyümölcsöző együttműködés a vá­rossal, és a szülők felé is meg tudtuk nyit­ni az iskolát. A családi napok, a beiskolázá­si programok olyan jól sikerültek, hogy az elmúlt hét év alatt százzal több tanulója lett az intézménynek Aztán jöttek az új kihívá­sok Az óvoda építése és az azzal együtt járó, 30 éve várt intézménybővítés a gondvise­lés legfantasztikusabb gyümölcse. Ez életem soha ki nem törölhető időszaka - mondta. Koósz Roland kiemelte, hogy a szíve egy da­rabja Pakson marad. - Némi fáradtság volt bennem a vezetői munka kapcsán, de nem nekem kellett meghoznom a döntést. A vál­tozást úgy éltem meg, hogy ez a Jóisten vá­lasza az életemre, azzal, hogy ő előttem jár és megnyitott egy ajtót, amin most beléptem. De nem engedtem el az iskolát, a fenntartói oldalról továbbra is törődöm vele - hangsú­lyozta. Koósz Roland családjával Somberekén él. Felesége Mohácson tanít, ott járnak iskolá­ba gyermekeik, az elsős Kata és a kilencéves Andris. A felesége első házasságából született Sára 17 éves, építésznek tanul. Koósz Roland napjai jelentős részében utazik, mint mond­ja, az odafelé utakat imádsággal tölti, a ha­­zaút pedig a lecsendesedésé. Hobbija nincs, nem is lenne rá ideje, hiszen Somberekén lel­kipásztorként és diakónusként is tevékenyke­dik, három falu lelkigondozói feladatait vég­zi. Az tölti fel, amikor kisfiát hetente kétszer fociedzésre viszi, ahol a többi apukával jóízű­en elbeszélgetnek, és meccsre is ő jár Andris­sal, már ha a meccs nem vasárnapra, a mi­sék idejére esik. A nyár azonban a családé: nagy örömként élték meg, hogy három év után idén ismét Horvátországban tölthettek együtt tíz napot. Sólya Emma

Next

/
Thumbnails
Contents