Paksi Hírnök, 2022 (31. évfolyam, 1-24. szám)
2022-07-08 / 13. szám
12 ■ Paksi Hírnök, 2022. július 8. Mozaik Mennyi? 30! Mi 30? Hát fesztivál! Fotók: Molnár Gyula Ez a népszerű abszurd vicc kissé ferdített változata jutott eszembe, amikor az első klubkoncertre igyekeztem. A Paksi Nemzetközi Gastroblues Fesztivál története majdnem napra pontosan 30 évvel ezelőtt kezdődött az egykori Rock Casino színpadán. Az első külföldi zenekar a svájci Jammin volt. Készítettem egy listát a külföldi és magyar fellépőkről, és arra gondoltam, hogy ha felsorolnám a volt és a jelenlegi világsztárokat, valamint magyar zenésztársaikat, akkor egy füzetnyi anyag kerekedne belőle. Mindenképpen érdekes lenne egy ilyen számvetés, magam is szívesen bogarászok az egykori és a jelen sztárjainak fotói, nyilatkozatai, sztorijai között. Ezért gyorsan elárulom, hogy tervben van egy nagy összefoglaló kiadvány, a szervező Gárdái család nem ül a babérokon (eddig sem szokott), hanem az idei rendezvény tennivalói mellett egy újdonságon dolgozik... Nem volt egyszerű idáig eljutni. Arról már korábban sok szó esett, mekkora kárt okozott a pandémiás időszak a zenei szakmának, a rendezvényeknek. Sokuk bezárta a kapukat, dolgozóik, szervezőik más munkát, megélhetést kerestek maguknak. A világ legnagyobb fesztiváljai (Puistoblues, Glastonbury, Sziget stb.) egyszerűen leálltak, és várták a megváltást. Elérkezett az online rendezvények ideje, ami biztosította a folyamatosságot, a közönség helyszíni jelenléte azonban óriási hiányérzettel járt. Nagynevű világsztárokat felvonultató fesztiválok nem is álltak talpra, a többiek pedig a szigorítások (létszámlimit, oltási kártyák) bevezetése ellenére lapot húztak 19-re és folytatták. Úgy néz ki, nekik volt igazuk, és a Gárdái család optimizmusának és összefogásának, valamint a támogatóknak köszönhetően eljutottunk a 30 éves jubileumhoz. Az már külön történet, hogy időközben kitört szomszédunkban a háború, és kapcsolattartásunk kárpátaljai testvérvárosunkkal rendkívüli módon megnehezült. A közönség igénye azonban az élőzenés rendezvények irányában olyan mértékben megnövekedett, hogy nem volt kérdés, folytatódik-e a Gastroblues. Az országban rengeteg a fesztivál, már egymásba érnek, időnként a miénkkel egy időben, vagy annak környékén zajlanak, még falunapok is olyan fellépőkkel erősítenek, akik vonzzák az érdeklődőket, a látogatók döntése viszont, hogy évről-évre Paks mellett döntenek részint a fesztivál sokszínűségének és megbízhatóságának is köszönhető. A baráti találkozók, a bemutatók, a sportolás, a valódi gasztronómia, de elsősorban a zene és a koncertek iránti érdeklődés nem változott. Bárkivel találkoztam a rendezvény közeledtével, az örök kérdés mindig az volt, hogy idén lesz-e világsztár újra? Nos, idén is volt. 2019 után ismét itt járt Eric Gales és zenekara. Őrült sikere volt, legutóbb anynyira jól érezte magát, hogy idén még egy workshopot is bevállalt a szakma és a sajtó számára a koncerten kívül. Folyamatosan munkában van, megállíthatatlan. Idén is elnyert egy blues nagydíjat. Csak a Grammy van hátra. Azt tudtuk, hogy mit fogunk kapni zeneileg, arra azonban kíváncsi lettem volna, hogy az akkordokkal, az ujjrenddel és az egyéb technikai magyarázatokkal mit kezdenek a hangszeresek, mivel Eric négyévesen úgy tanult gitározni balkezes testvérétől, hogy a hangszert egyszerűen csak megfordították, áthúrozással nem foglalkoztak. Meg kell jegyezni, Eric Gales jobb kezes. Remek koncertet adtak, tele volt energiával, lelke volt minden futamnak, akkordnak. A felesége is énekelt, aki amúgy az ütőhangszerekért felelt. Belakták a színpadot, nagyon szerették a közönséget, ami minden megmozdulásukban tükröződött. Egyébként minden hagyományosan kezdődött. Az első három nap a paksi zenekaroké volt a Gastroblues Klubban. A Silent Zone, a Charlie Firpo Blues Band majd a Rockin’ All Over The World bemelegítette a fesztiválozókat. Tavaly debütált a fesztivál új helyszíne, mely a klubkoncerteket volt hivatott folytatni. Az ASE étterem alakult át zenei színtérré, elsősorban a nagyobb létszámú közönség fogadása miatt. Jó döntésnek bizonyult, mert a hagyományos ESZI csamokbéli rendezvények mellett a legértékesebb, legnívósabb zenei produkciókat itt láthatták mindazok az elszántak, akik a késői órákban is talpon maradtak. Sokszínűek voltak a klubkoncertek, Mike Gotthard és Szebényi Dani a „Godfater”-ből adtak egy őrületes beharangozót, de a vasárnap éjszakai műsorban régi ismerőseink, Ripoff Raskolnikov és lan Siegal méltó módon zárták a fesztivált. Pénteken egyébként nagy hőségben indult minden. Kicsit szomorúak voltunk, amikor arról értesültünk, hogy Miller Anderson nem tudta vállalni egészségügyi problémák miatt az utazást. Benkő Zsolti gitáros azonban - a fesztivál különböző helyszínein is játszva - a kezdő programhoz fiával és Ferenczi Gyurival megnyerték László Attilát, a legendás gitárost, és mentettek egy nagyot. Mindig öröm nagyszínpados produkciókban paksi kötődésű előadókkal találkozni. Weisz Gábor szaxofonos Premecz Mátyás mindkét pénteki zenekarában emlékezeteset nyújtott. Mátyás nyughatatlan természet, nem elég neki egy zenekarral játszani, nem elég zenetudományokkal foglalkozni, műegyetemi tanulmányait befejezve most a Hammond orgona foglalja le. Nem gyakran találkozunk eredeti építésű és fejlesztésű hangszerrel a paksi fesztiválon. Az amerikai Hammond mester 1933-ban megalkotott művei eredetileg templomok számára készültek. Próbálták, próbálják a hangját utánozni, másolni, elektromosan, számítógéppel megidézni, azonban ez eddig lehetetlennek bizonyult. Az első sorokban állók a körmüket rágva várták, hogy megszólaljon a csodás hangszer. Persze, hogy óriási siker volt mindkét formáció. A hagyományos szombati koncertek továbbra is a paksi evangélikus templomban voltak. Nem változtak a jótékonysági célok sem. A háború miatt különösen nehéz helyzetben lévő viski testvérvárosunk óvodájának fenntartására megy a belépőkből befolyt összeg. O
