Paksi Hírnök, 2022 (31. évfolyam, 1-24. szám)

2022-06-10 / 11. szám

Jó napot, mi újság? Bakonyi László Bakonyi László rendőr alezredes lett az Év rendőre a Dunaföldvár, Bölcske, Mado­­csa mikrotérségben. - Nagyon meglepőd­tem, hogy rám esett a munkatársaim válasz­tása, hiszen egy korábbi megállapodás szerint ezt az elismerést a végrehajtói állomány tagja­inak ítélik oda - mondta László, aki minden­kivel igyekszik megtalálni a közös hangot, és mindig, minden ügyben nyitva van az ajtaja a kollégái előtt. Bakonyi László középiskolás­ként még tanár szeretett volna lenni. Érettségi után a határőrségnél töltötte a sorkatonai szol­gálatot, és bár a katonai pálya is érdekelte, még mindig nem tett le eredeti tervéről. Úgy gon­dolta, hogy munka mellett végzi majd el a fő­iskolát. Azonban miután leszerelt, az egyik is­merőse ajánlotta neki, hogy adja be jelentke­zését a Paksi Rendőrkapitányságra. így is tett és 1993-ban itt kezdett dolgozni. Végigjárta a ranglétrát, közrendvédelmi járőrként kezd­te szakmai pályafutását, majd járőrvezető lett. Munka mellett végezte el a hivatása gyakor­lásához szükséges képzéseket. Négy év múl­va felajánlották neki, hogy a közlekedésrendé­szeti alosztályon baleseti helyszínelő és vizsgá­ló lehet, amire hosszú vívódás után mondott igent Jelentkezett a rendőrtiszti főiskola köz­lekedési szakára - ekkorra már elengedte a tanári pályáról szőtt álmait -, hiszen a közle­kedésrendészeti ágban látta a jövőjét. Bako­nyi László karrierje felfelé ívelt. 2004-ben már ő vezette a Paksi Rendőrkapitányság közle­kedés-rendészeti alosztályát, 2010 február­jától pedig az akkor megalakuló, a megyei rendőrfőkapitányság szervezetéhez tartozó Paksi Autópálya Rendőrség alosztályvezetője lett. Jelenleg a dunaföldvári rendőrősön dolgo­zik. Felmerül a kérdés: mi késztette az alezre­dest arra, hogy kedvenc szakterületétől meg­válva egy kisvárosi rendőrőrs parancsnok-he­lyettese legyen? - Nem volt egyszerű döntés. Már több mint hét éve vezettem az alosztályt, minden szempontból sűrű időszak volt, ezért gondoltam, hogy váltok. Jó időben érzett rá erre a paksi kapitányság akkori vezetője, dr. Kuti István. Megkérdezte, hogy van-e kedvem visszamenni a kapitányság állományába. Volt - idézte fel Bakonyi László, aki arról is beszélt, hogy a pontosságot, összetett tevékenységet igénylő helyszínelői munka élete legszebb hét éve volt. Dunaföldváron viszont többrétű a fel­adata, itt a bűnügyi közrendvédelmi munká­ba belelát, ugyanakkor nyugalmasabb az éle­te, mint az autópálya-rendőrségnél volt Úgy érzi, itt is megtalálta a helyét - Az egészség megőrzése egy bizonyos kor után hatványo­zottan fontos, én nyugodtabb körülményekre vágytam, és ezt megkaptam Dunaföldváron. Mivel Pakson élek, naponta 25-25 kilométert utazom, eközben feldolgozom a napi esemé­nyeket - teszi hozzá Bakonyi László, akit ott­hon 17 éves és 13 éves gyermekei, valamint párja várnak, aki szintén rendőr, a paksi ka­pitányság közlekedésrendészeti osztályán dol­gozik. Korábbi házasságából született 24 éves fia más pályát választott, és a másik két gyer­mekénél sem mutatkozik ambíció arra, hogy szüleik nyomdokába lépjenek. László egyéb­ként az élethosszig tartó tanulás híve, koráb­ban elvégezte a Nemzeti Közszolgálati Egye­tem mesterkurzusát. Párjával igyekeznek nem hazavinni a munkát, de elkerülhetetlen, hogy néha szakmázzanak. Közös hobbijuk a túrá­zás, a Balaton-felvidék a nagy szerelem, ahova sokat kirándulnak Szeretik a gasztronómiai élményeket, a társaságot. László szabadidejé­ben olvas, érdekli a történelem, a régi paraszti élet tárgyait gyűjtögeti, és tavaly meg tudta va­lósítani régi álmát, vásárolt egy veterán autót. Úgy érzi, hogy teljes az élete. Sólya Emma

Next

/
Thumbnails
Contents