Paksi Hírnök, 2022 (31. évfolyam, 1-24. szám)

2022-06-10 / 11. szám

14 ■ Paksi Hirnök, 2022. június 10. Mozaik Az eltűnt városkép nyomában A paksi reformátusok neves lelkészei A régi református temetőbe, amely az Öreg­hegy utcában a katolikus temető után balra fekszik, 1778-tól kezdtek temetkezni. Ahogy egy fekete obeliszk hirdeti, ebben a sírkertben nyugszik derczeni Munkácsy Sándor (1823- 1893) kiérdemesült esperes, egyházkerüle­ti tanácsbíró és a paksi gyülekezetnek 38 évig buzgó lelkipásztora. Mint egykori ’48-as hon­védtiszt a szabadságharc után bujdosni kény­szerült. Az elnyomás enyhültével előbb Me­dinán segédlelkész, majd 1852-től Dunaföld­­váron, 1854-től pedig Pakson lelkész volt. Beszélt és írt németül, franciául, angolul és la­tinul. A halála előtt 15 évvel egy esés következ­tében súlyosan megsértette a lábát, úgyhogy csak mankóval járhatott és a szobát őrizte. Több ezer kötetből álló könyvtárát a budapesti református teológiai intézetre hagyta. Egyházi beszédeit halála után könyvalakban is kiadták. Gyászjelentését unokahúga, özv. Tegzes Zsig­­mondné Munkácsy Sarolta közölte. „Nem váratlanul szólitá őt el a halál, hisz éle­te az utolsó időben a kialvásban levő mécs­hez hasonlított, mely egyre lassabban pislog végül utolsót lobbanva, kiabzik... A hely­beli önkéntes tűzoltóság sorfalat képezett és fáklyásán kbérte ki a koporsót. A helybe­li prot. énekkar szép gyászdalokat zengett; az udvaron Kátay Endre duna-szentgyörgyi ev. ref. lelkész mondott tartalomdús, hatá­sos gyászbeszédet” (Tolnamegyei Közlöny, 1893.09.03., 1-2.0.) Tekintélyes vagyonának nagy részét egy Pak­son fölállítandó felsőbb leányiskola céljai­ra hagyta, mely sajnos nem valósult meg. Az új lelkipásztort, a későbbi orientalista műfor­dítót, dr. Kecskeméthy Istvánt 1894. márci­us 18-án iktatták be hivatalába. Csak egy évig szolgálta szülővárosát. Pár nap múlva Kos­suth Lajos halála okán a városi képviselő-tes­tület Kossuth érdemeit jegyzőkönyvbe iktat­ta, s a lakosságot a házak feldíszítésére kérték fel. A temetésre tizenhat tagú küldöttség ment Feil Ferenc bíró vezetésével. A fekete posztóval bevont református templomban gyászisten­tisztelet volt, amelyen az új lelkész a gyüleke­zetét könnyekig megható szép gyászbeszédet mondott. (Pesti Napló,1894.03.30., 7.o.) 1905- től Molnár Sándor lett a paksi lelkész. 1906. március 15-én a paksi kaszinó társas halva­csorát rendezett Bálint Lajos vendéglőjének nagytermében. A lakomán megjelent az ösz­szes paksi és környékbeli intelligencia, ünne­pi szónokul a református lelkészt kérték fel. (Közérdek, 1906.03.24., 5.o.) 1921-ben nagy ünnepség keretében zajlott Pakson a kommu­nizmus alatt vértanúhalált szenvedett Bako­nyi András csendőrőrmester és Csala Bálint csendőr emléktáblájának leleplezése. Az ün­nepség után a református temetőbe vonult a közönség, ahol Bakonyi András sírjánál Mol­nár Sándor tartott beszédet, koszorút helye­zett el a községi elöljáróság, a csendőrség és az Ébredő Magyarok Egyesülete. (Tolnamegyei Újság, 1921.07.02., 4.0.) 1923. január 13-án a Paksi Református Ifjúsági Egyesület az Erzsé­bet szálló nagytermében könyvtára javára jól sikerült műsoros táncestélyt rendezett. Az elő­adást Molnár Sándor beszéde előzte meg. Az egyháztanács 1927. március 31-én elhatároz­ta, hogy a 106 éves, korhadni kezdő bádogot leszedeti, s a tornyot horganyzott vaslemez­zel befedeti 3400 pengő költséggel. A csillag­ba ekkor elrejtett üzenet 2008-ban került elő, sorait Trianon búskomorsága hatja át, emel­lett a gyülekezet akkori elöljáróit is felsorolja. 1930. február 2-án lélekemelő ünnepség kere­tében emlékezett meg a paksi református gyü­lekezet jólelkű papja, Molnár Sándor 25 éves lelkészi működéséről. Az eseményről Tumpek mester jóvoltából csoportkép is készült. Ekkor már betegeskedett, és még az év májusában 58 évesen elhunyt. Felesége, három gyerme­ke és árván maradt egyházközsége gyászolták. (Tolnamegyei Újság, 1930.05.10., 5.o.) A paksi reformátusok 1933-ban Záborszky Jánost hív­ták meg pásztoruknak. 1935-ben felhívásban szállt síkra az egykézés ellen. Záborszky lel­kész természet- és Isten elleni tettnek minősí­tette az egykézést, melynek leggyakoribb okai­nak a kényelmet, az önzést, a hiúságot és a ne­héz anyagi helyzetet, valamint a vagyonféltést tartotta. Az egyháznak küzdenie kell az egyké­zés ellen, de szorgalmaznia is kell olyan álla­mi intézkedéseket, amelyek az egyke ellen hat­nak. 1937 őszén nagy feltűnést keltett Pakson egy külföldi rendszámú autó, amely a holland és a danzigi lobogót viselte. A hátsó táblák pe­dig még titokzatosabbá tették az autót, mert a diplomáciai testület jelét is látni lehetett rajta. „Csakhamar kiderült, hogy a paksi refor­mátus parókia vendégei nem mások mint dr. Nederbragt J. holland külügyi állam­titkár, aki évekig Hollandia népszövetségi megbízottja volt, most pedig már évek óta Danzig szabad államban a nemzetközi ki­kötő bizottság elnöke, mint a népszövetség főbiztosa. Ez az illusztris előkelőség látogat­ta meg Paksot e héten feleségével és gyerme­keivel, mint Záborszky János paksi reformá­tus lelkész és holland születésű nejének ven­dégei. A kedves holland társaság sok érdekes fényképfelvételben örökítette meg paksi és környéki élményeit” (Tolnamegyei Újság, 1937.10.06., 3.O.) dr. Hanoi János Molnár Sándor 25 éves lelkészi jubileuma, 1930. február 2-án (Fotó: Tumpek Mihály)

Next

/
Thumbnails
Contents