Paksi Hírnök, 2022 (31. évfolyam, 1-24. szám)

2022-05-27 / 10. szám

12 M Paksi Hírnök, 2022. május 27. Mozaik Az eltűnt városkép nyomában A paksi református templom Fotó: magánarchívum A paksi reformátusok múltjában a legrégeb­bi adat 1576-ból való, amikor a lelkipász­­torságot Zombori Antal töltötte be. A tö­rök kiűzése után visszatért reformátusok a templomukat a parókia udvarán állítot­ták fel. Ez kezdetben sárból, majd vályog­ból épített szegényes imaház volt. A Cse­resznyés melletti Akalacson még a török utáni időkben is látható volt egy korábbi templom maradványa, de ezt a falut többé már nem lakták be. Paks legrégibb, ma is álló templomát részben az akalacs-pusztai romok elhordott köveiből kezdték építeni 1750-ben, a katolikus uraságok (Daróczy, Száraz) által adományozott telken, a ké­sőbbi Templom utcában. A németkéri Lá­tó-hegyen ugyancsak volt egy templom­­rom, amelyet az oda betelepülő svábok még láthattak, de a feljegyzések szerint innen is hordtak el alapanyagot Paksra, ugyanis Németkér Emlékkönyvét lapoz­gatva ezt olvashatjuk: „az öregek bizo­nyítása szerint utóbb e templomromokból építtetett Pakson a Reformálta templom”. Az egykori Akalacs és a kéri Látó-hegy vi­szonylagos közelsége miatt az sem kizárt, hogy ugyanarról a helyszínről van szó. (Paksi Hírnök, 1996.08.30., 11.) Az alapfa­lakhoz az odahordott követ és téglát, míg a felmenő falakhoz vályogot használtak. A parókián őrzött viaszpecsétnyomón az 1779-es dátum olvasható, valamint a pe­csétrajz a templomot is ábrázolja, tornya ekkor még nem volt, a harang a templom előtti haranglábon állt. Az 1779. novem­ber 5-én felszentelt torony nélküli temp­lom kontyolt nyeregtetős oldalfali bejára­tával nézett a Templom térre. (Paksi temp­lomok és kápolnák, 14-16.0.) II. József türelmi rendelete tette csak lehetővé, hogy a protestáns vallások templomai torony­nyal ékeskedjenek, főbejáratuk pedig csak ennek életbelépésével nézhetett a főutcá­ra. Az egyhajós templom ablakai egysze­rű keretezésűek, a toronytest négyszögle­tes, a főbejárat fölött kőtábla áll a követ­kező felirattal: „Dom. sub Franc. II. Imp. túr. haec aedif. ao. 1796” (Épült II. Ferenc császár uralkodása alatt 1796-ban). A tor­nyot csak a türelmi rendelet után, 1794- ben kezdték alapozni, gombját 1796. jú­lius 11-én tették fel. A templomtorony 1808-ban leégett, 1816-ban helyreállítot­ták. A szép bádogtornyon jól olvasható a toronysisak újjáépítésének dátuma: 1821. Később, 1911-ben Baksay György építész, presbiter és Asztalos Ferenc presbiter bá­doggal vonták be, a tornyon lévő gombot és csillagot pedig bearanyozták. A refor­mátusok általában békésen éltek a község falai között, ők őrzik Paks legrégibb egy­házi emlékét, egy 1722-ből való úrvacso­­ráztató kelyhet és tányért, valamint legré­gibb imakönyvük is ezen évből származik. (Monográfia, 51.o.) Az egyhajós belsőteret vízszintes mennyezet fedi, amelyet négy fa­oszlop támaszt alá copf fejezettel. A meny­­nyezet stukkódísze barokk, a hajó két rö­vid oldalán kórus van, szép fafaragású mellvéddel, parasztbarokk ornamentiká­val. A szószék barna-arany színű gazdag koronája copf stílusú, amelyet helybéli mester, Szervátius Ferenc asztalos faragott 1834-ben. A papszéket is parasztbarokk fafaragás díszíti, a padok igen egyszerűek, festettek. (Börtsök László, 1954.) A temp­lom új orgonája egy házaspár áldozatkész­ségének köszönhető. Kopasz Sándor és neje 400 forintot adtak orgonára 1880-ban, és az egyháznak vásároltak 17 hold földet. A szakértői vélemény alapján kellemes és erőteljes hangúnak ítélt orgonát Országh Sándor készítette 1200 forintért. Az orgo­na szállítása gőzhajón a Duna zajlása mi­att húsvét utánra tolódott. Az ünnepélyes felszentelésen Munkácsy Sándor lelkész ál­dást kért a gyülekezetre, mely az orgona építésével szép jelét adta hitbuzgóságának. (Borsy Judit: Reformáció a Dél-Dunántú­­lon, 500.o.) „Orgonaszentelés. A nem nagy, de szép és tiszta templom egészen megtelt a hívekkel, s voltak a közönségben sokan más vallá­­súak is, kik eljöttek részt venni ref. polgár­társaik örömünnepélyében. [...] A felava­tó ima után megzendültek az orgona tel­jes hangjai a helybeli fiatal kántortanító Tóth S. úr ujjai által, ki egy szép ünne­pélyes praeludiumot játszott Volkmartól, majd a gyülekezet énekelte orgona kísé­rettel a 66-dik dicséretet. [...] A szakér­­tőkül meghívott vizsgálók örömmel ki­jelentették, hogy Országh Sándor m. kir. orgonaépítész úr a gyülekezettel kö­tött szerződés minden igényeinek telje­sen megfelelt, s ez új orgonával szaporí­totta az általa épített jó orgonák számát.” (Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880, 594.0.) Kőváry László tiszteletes idején, 1987-ben a régi parókia épületét teljesen újjáépítet­ték. A templom 2008. évi felújításakor ta­lálták meg az 1927-es renováláskor a to­ronycsillagba az utókornak rejtett üzene­tet. Az eredeti dokumentum a múzeumba került, másolatát a 2008-as renoválás ada­taival kiegészítve helyezték vissza a csillag­ba. Egyébként az ekkor történt felújításkor sok olyan részletet is visszaállítottak, ame­lyeket a korábbi tatarozásokkor elhagy­tak. A 2019-es teljes belső rekonstrukció során a szószékkoronában is találtak egy időkapszulát. Az 1951-es nagy templom­felújítás idején elrejtett ágyútöltény hüve­lyéből előkerült többek között két korabeli református újság, vöröscsillagos és egyéb, a korszakra jellemző bélyegek, pénzér­mék, köztük egy lyukas kétfilléres, vala­mint a felújítás körülményeit leíró doku­mentumok, és egy fénykép az akkori lel­készről és a presbiterekről. dr. Hanoi János Paks, Református templom, Kiss Pál Utóda kiadása (kb. 1934)

Next

/
Thumbnails
Contents