Paksi Hírnök, 2022 (31. évfolyam, 1-24. szám)
2022-05-13 / 9. szám
Portré Paksi Hírnök, 2022. május 13. ■ 9 Jó napot, mi újság? Sóthy Györgyné Sosem adom el a szőnyegeimet - mondja Sóthy Györgyné Irénke, aki szőttesei egy részét elajándékozza, a többit otthonában tartja. Kiállításokon is megmutatja alkotásait, amelyekből láthattak már Pakson, Székesfehérváron, Biatorbágyon és a Hagyományok Háza Élő népművészet tárlatán is. Legutóbb a XVIII. Kárpát-Medencei Népi Textilfesztiválon mutatkozott be, ahol első díjat kapott kétméteres szövőszéken készült, tizenegy színből álló szőnyegéért. Irénke rendszeresen zsűriztet, hét mesterremekkel és kilenc míves termékkel rendelkezik. A szövés népi mesterség már gyermekkorában megérintette, a kecskeméti születésű kislány 12 éves volt, amikor Debrecenben találkozott egy idős szövőasszonnyal. - Ez az emlékkép mindig felvillant. Aztán tíz évvel ezelőtt a paksi kulturális központ könyvtárában találkoztam Gutái Istvánná Julikéval, és megkérdeztem, hol tanulhatnék szőni. Julika felmutatott a galériára, mondván, hogy ott egy állvány. .. így kezdődött a szövőpályafutásom - meséli Sóthy Györgyné, aki azt is elmondta, hogy aztán Szabadbattyánban sajátította el a mesterség alapjait. Megszállottan gyakorolt, amikor leült az állvány elé, úgy érezte, hogy otthon van. Elvégezte Csepelen a népi mesterségek és művészetek szakközépiskolájának kétéves képzését, és 2015-ben átvehette a népi kézműves szőnyegszövő bizonyítványt. Abban az évben vásárolta meg első szövőszékét, a férje pedig épített neki egy kis műhelyt, onnantól Irénke úgy érezte, övé a világ. Irénke a paksi atomerőműben különböző titkárságokon dolgozott, onnan vonult nyugállományba, és bár szerette a munkáját, úgy érezte, hogy jó lesz csak a szövéssel foglalkozni. Nem szereti a könnyű megoldásokat, fontosnak tartja a hagyományőrzést. Mint mondja, Magyarországon ma már kevés a gyapjúszövő, inkább vászonszövők vannak, mert a munkafolyamat gyorsabb, olcsóbb az anyag, és a termék könnyebben eladható. - Magam tervezem a szőnyegeimet, magam festem a fonalaimat, amelyek Erdélyből vannak, egyébként ott tanultam meg a festés és a szövés igazi fortélyait. A szövéshez a kedvenc alapanyagom a veres berke birka gyapja - mondja Sóthy Györgyné, aki arról is beszélt, hogy szeretné továbbadni a tudását. A Csengey Dénes Kulturális Központban három éve tart szakkört, ahova jelenleg hatan járnak, és úgy látja, hogy akad a hölgyek között, aki a nyomdokaiba léphet. Irénke a kászoni és a csíki mintavilágot és technikát szeretné a továbbiakban is használni. A legnagyobb elismerést az jelenti a számára, hogy a csíkkarcfalvi manufaktúra vezetőjének engedélyével a honlapjukon látható alkotásokat leszőheti. Irénke szövés iránti szeretetét mutatja, hogy évekkel ezelőtt, egy súlyos, maradandó károsodással járó könyöksérülés után három hónappal visszaült a szövőszék mellé, annak ellenére, hogy azt mondták neki, hogy soha többet nem tud majd szőni. Az effajta megszállottsághoz támogató családi háttér is szükséges. Férje, György viszi őt a kiállításokra, mindenben segíti, bár néha kicsit morog is, mint a férfiak általában, teszi hozzá Irénke. Tímea lányuk ugyancsak Pakson él, közbeszerzési szakjogász. Bár jelenleg úgy tűnik, hogy nem vonzza ez a népi mesterség, de örül annak, hogy édesanyja azzal foglalkozik, amire mindig is vágyott. Sóthy Györgynének a nap huszonnégy órája sem elég, imád kertészkedni, főzni, olvasni, és a férjével, akivel 1988-ban költöztek Paksra, közösen járni az országot. Erdély rendszeres úti cél, évente utaznak oda. Irénke hitvallása, ami egykori sérülésén is átsegítette: fontos, hogy mindig legyenek céljaink, a rosszkedvet pedig bármikor érdemes felcserélni egy nevetéssel. Sólya Emma
