Paksi Hírnök, 2022 (31. évfolyam, 1-24. szám)
2022-04-29 / 8. szám
16 » Paksi Hírnök, 2022. április 29. Mozaik Tűzvirág Táncegyüttes - vásári forgatag és Lúdas Matyi Jelmezek barikádja a kulturális központ hátsó folyosóján, cipőkrém, vasaló és deszkája, gondosan előkészített kellékek... Nevetés hallatszik az öltözőkből, Jucus, a Tűzvirág Táncegyüttes jelmeztervezője sorra fonja a lányok haját, készülnek a sminkek, már órákkal az előadás előtt. Ahogy közeledik a premier időpontja, kevesebb a nevetés, nő a feszültség. Gyors gallérigazítás, még egy kis rúzs, és... Kezdés. Felcsendül a zene, elillan a feszültség, elmúlik a fáradtság és minden fájdalom, csak a fények vannak, a tánc, az ének, a tűpontos lépések, a mosoly, az élet. Az első felvonás piaci forgatag, a legkisebbek is ropják, átveszik a felfokozott hangulatot, imádott Dávid bácsijuk a vásári asztalnál ülve a saját szerepét játszva is bíztatja őket. A rendező, művészeti igazgató Mádi Magdolna ötlete alapján Újvári Dávid tánckarvezető fűzte előadássá a kalotaszegi, bogyiszlói, szászcsávási, őrkői koreográfiákat, tánc táncot követ, előkerülnek sorban a ceglédi kannák, az öregasszonyok kendői. Közben a kulisszák mögött, két jelenet között villámgyors öltözés, nem lehet egy másodperc csúszás sem. Az első felvonás végén megtelik a színpad, a fináléban nem marad takarásban az utánpótlás együttes sem: a felnőttek guggolva tapsolnak nekik a közönséggel együtt. Húsz perc szünet. Ennyi kell, hogy a vásári forgatag népéből Lúdas Matyi (Hunyadi Márton), liba (Bognár Blanka), Döbrögi (Újvári Dávid), ispán (Szilágyi Levente) és Fotók: Molnár Gyula festett szakállú pribékek (Klettlinger Bence, Fritz Máté, Sárosi Árpád) varázsolódjanak. A libának nem csak az alakítása, a jelmeze is zseniális, amelyből tánc közben apró tollpihék röppennek szét, plusz ízt, látványt adva az előadásnak. Újvári Dávid és a Biri nénit alakító Szabó Alexandra a hozzáértők szerint is profi, de nem kell elbújniuk mögöttük a többieknek sem: a főszereplők a felnőttkor küszöbén állnak, most érettségiznek, mégis olyan alakítást nyújtanak a színpadon, mint a képzett színészek, a tánctudás pedig ezen a szinten már nem lehet kérdés. Velük él a tánckar, nem veszik el senki, a hátsó sorokból is előreragyog a mosoly, és mindenkinek jut szóló szerep. Néhányévesen kezdték, miközben végigjárták a felmenőrendszert, táncos társak, barátok mentek és jöttek, Dávid bácsijukból pedig egyenrangú partner lett. Keményen tanultak táncot és alázatot, harcoltak sérülésekkel, koronavírussal - és most itt vannak, és azt mondják, megérte. Megkapják a jutalmat, a közönség állva tapsol az előadások végén. A boldogság és a megkönnyebbülés könynyei vegyülnek a függöny mögött, folyik a smink, de már nem számít, mert megcsinálták. Megint. Sólya Emma
