Paksi Hírnök, 2022 (31. évfolyam, 1-24. szám)
2022-03-25 / 6. szám
Mozaik Paksi Hírnök, 2022. március 25. ■ 21 1999-ben, az 5. születésnapunk című kiállítás megtekintése után egy paksi származású, Budapesten élő házaspár úgy döntött, hogy felmenőiktől örökölt iratokat, fotókat és tárgyakat ajándékoz a múzeumnak. A Kalap utcai házból és a Petőfi utcai kovácsműhelyből származó, mindaddig családi emlékként őrzött tárgyak közül az egyik legszemélyesebb egy rózsafüzér. Az ismételt imádságok számolására és tagolására használt rózsafüzér az 1940-es évek elejéről származik. A fémszemekre fűzött piros műanyag gyöngyökből álló füzért fémtekercsek tagolják. Felosztása szerint „kis rózsafuzér”, ami öt tizedből (ötször tíz „kis” szemből és az őket elválasztó „nagy” szemekből), valamint a keresztet tartó bevezető függelékből (egy „nagy” szem, majd 3 „kicsi” és ismét egy „nagy”) áll. A középérem egyszerű, minta nélküli. A függelékről a legelső gyöngy hiányzik. A feszület fémből, rézötvözetből készült. A hagyomány szerint az első rózsafüzéreket Szent Domonkos összepréselt rózsaszirmokból készítette a Szűzanya számára rózsakoszorúnak. A rózsa a virágok királynője, a fény hordozója, a keresztény szimbolikában ezért Mária virága. Az egyház egészében a rózsafuzér használata 1550 után terjedt el, főként a hozzá kapcsolt búcsúk (a bűnbánat szentségében már fololdozást nyert bűnért járó, bizonyos ideig tartó büntetés elengedése) tették nagyon népszerűvé. A rózsafüzérek és a hozzájuk társuló imák, titkok és elmélkedések évszázadok alatt formálódtak, az egyházi liturgia és a népi hitélet is különböző változatokat alakított. A magyar népi vallásosságban a Mária-tisztelettel összefonódva kiemelt szerepet kaptak a rózsafüzér-imádságok. A megszentelt rózsafüzért amulettként is használták. Gonoszt távoltartó, gonoszűző szerepe a születéstől a halálig kísérte tulajdonosát. Már a bölcsőben védte a csecsemőt, hogy a boszorkányok „ki ne tudják cserélni”, betegség, szerelmi bánat, forgószél és tűzvész esetén is mágikus erejét hívták segítségül, végül a koporsóban fekvő halott kezére tekerték, hogy segítse a lélek útját. Ünnepi alkalmakon a nők kezében a keszkenő, az imakönyv és a rózsafüzér elmaradhatatlan volt. Ezeket legtöbbször már gyermekkorban, a szülőktől, a nagyszülőktől vagy a keresztszülőktől ajándékként kapták Később az életkoruknak megfelelő díszítettségű darabokra cserélték a használatban levőket, de általában életük végéig megőrizték és különleges becsben tartották legelső kegytárgyaikat. A képen látható rózsafüzért a tulajdonosa kislány korában kapta nagyanyjától, aki a döbröközi búcsúból hozta neki. Idővel az emlékek közé került, a polgári iskolai emlékkönyve mellett tartva őrizte. A Boldogaszszonyunk énekeskönyvet szintén ajándékba kapta, az első oldal bejegyzése alapján bérmakeresztanyjától, 1947 karácsonyán. Kövi-Ónodi Gyöngyi Magyar Néprajzi Lexikon, http://mek.niif. hu/02100/02115/html/ Magyar Katolikus Lexikon, http://lexikon. katolikus.hu/ Barna Gábor: A rózsafüzér társulatok tárgyi világa, https://www.sulinet.hu/oroksegtar/ data/kulhoni_magyarsag/2010/ro/kriza_ tarsasag_evkonyv_33/pages/013_a_ rózsafüzérJarsulatok. htm
