Paksi Hírnök, 2022 (31. évfolyam, 1-24. szám)

2022-01-07 / 1. szám

Portré Paksi Hírnök, 2022. január 7. ■ 11 Jó napot, mi újság? Szabóné Tomolik Teréz Tavaly decemberben osztott utoljára tartós élelmiszert a rászorulóknak a Segítők Paks Nonprofit Alapítvány csapata. Csaknem két évtized, megannyi emlék és jótett után befe­jezték tevékenységüket. Szabóné Tomolik Te­réz neve is összefonódott a segítéssel, mint mondja, már maga sem tudja, mikor és ho­gyan került kapcsolatba az önkéntesek veze­tőjével, Molnár Imréné Ancikával. - A kari­tatív tevékenységre hivatott alapítványban a háttértevékenységet vállaltam, tartottam a kapcsolatot a sajtóval, plakátokat készítet­tem, koordináltam a munkát. Többször vit­tünk együtt adományt vidékre - a férjem volt a teherautósofőr -, valamint a vörösiszap­­katasztrófa és a tiszai árviz károsultjainak is. Megesett, hogy a mi garázsainkban tároltuk az adományokat, és onnan szállítottuk azokat tovább a rászorulóknak. Szép időszaka volt ez az életének, mondja Teréz, aki a paksi civil élet más területén jelenleg is szerepet vállal. A Paksi Kertbarátok Egyesületének tagjaként mindig részt vesz a szervezet Tök jó nap elne­vezésű programjának lebonyolításában, vala­mint az ő keze nyomán is szebbé, virágosab­bá vált a város. Otthoni kertje, amit férjével közösen gondoznak, irigylésre méltó. - Mű­veljük, ha már ott van - mondja mosolyog­va Teréz, aki tősgyökeres paksi családba szü­letett 1950 tavaszán. Négyéves kora óta a Zsí­ros közben él. A mai Deák Ferenc általános iskolában, majd a Vak Bottyán gimnázium tagozataként működő szőlész-borász szakkö­zépiskolában tanult. Felső tagozatos kora óta dolgozik, a konzervgyárban kezdett, majd az édesanyjának segített a háziipari szövetkezet­ben. Érettségi után dolgozott az egykori Bir­ka csárdában is, igaz, csak két hónapig, mert akkor állást kapott a rendőrségen. Polgári al­kalmazottként személyi igazolványokat, útle­veleket állított ki. Ott ismerkedett meg férjé­vel, Jánossal, akivel októberben ünnepelték ötvenedik házassági évfordulójukat. 1973- ban megszületett János fiuk. A rendőrkapi­tányságot ezután a nagyközségi közös tanács követte munkahelyei sorában. 1975-ben nép­­számlálást és népességösszeírást tartottak, amit a paksi körzetben Szabóné Tomolik Te­réz koordinált. Elmondta, hogy büszke erre a munkára, hiszen ezzel akkor alapozták meg a jelenlegi számítógépes nyilvántartást. Második gyermekük, Péter születése után a városházán folytatta a munkát anyakönyv­vezetőként. - Bár eleinte ódzkodtam tőle, az esketést is megkedveltem. Az anyakönyv­vezetői feladatok mellett lakás- és hagyaté­ki ügyekkel is foglalkoztam, közreműköd­tem az országgyűlési és a helyhatósági vá­lasztások lebonyolításában - mondta. Teréz szakmai pályafutásának súlyos betegség ve­tett véget: 45 évesen hátsófali szívinfarktust kapott. Döntenie kellett, hogy az egészsége vagy a munkája fontosabb. Családjára hall­gatott, és rokkantnyugdíjba vonult. Így is volt tennivalója, hiszen építkeztek. Miután javult Teréz állapota, egy kicsit még „vissza­ült” az irodába, a hivatali dolgozók üdülteté­sét intézte, kirándulásokat szervezett. Több súlyos betegsége ma már visszaveti az aktív élettől. Bár érték súlyos veszteségek, elápolta már édesapját, édesanyját, mégsem ül szo­morúság az arcán. Mindig mosolyog, sugár­zik a pozitív életszemlélettől. Nagyon sze­ret olvasni, korábban sokat kézimunkázott. Természetfilmeket néz, a sorozatokat azon­ban nem kedveli, sem a szirupos filmeket, mert mint mondja, azok nem tükrözik a va­lóságot. Teréz szervezi az általános és közép­iskolai osztálytalálkozókat, már most egy újabb összejövetelen töri a fejét. Sólya Emma

Next

/
Thumbnails
Contents