Paksi Hírnök, 2021 (30. évfolyam, 1-16. szám)

2021-03-12 / 5. szám

Mozaik Paksi Hírnök, 2021. március 12. B 11 Mesterségekről első kézből Majsai Réka művészettörténész- Hogyan lett művészettörténész?- A családomban nem volt hagyománya művészeti tevékenységnek, bár a nagyné­nim restaurátorsága talán mégis ide köthe­tő. Hirtelen felindulásból jelentkeztem mű­vészettörténész szakra, abban az évben már be lehetett kerülni az egyetemre az érettsé­gi pontszámok alapján, ami nekem sikerült. A történelem és az irodalom nekem min­dig fókuszban volt, mindkettő csatlakozik a művészettörténethez annak perifériáján. Az ELTE-n folyó képzés során megismertük a szakma történetét, hogyan jön létre egy mú­zeum, hogyan gyűjtünk, megtanultuk, ho­gyan gondolkozzunk tárgyakról. Tetszett ez a komplexitás. Egy szerelmi szál miatt sokat jártam a képzőművészeti egyetemre, ahol mindent első kézből tudtam megta­nulni, azt is, hogyan gondolkodnak a mű­vészek. Ebből kifolyólag főként a 20. század kortárs művészete érdekelt, a szakdolgoza­tomat is ebben a témakörben, az Új Zenei Stúdióról írtam.- Merre vitte az útja az egyetem elvégzése után?- Voltak munkák, amelyek a szakmámhoz kötődtek, és nagyon sok olyan munkám volt, amiből megéltem. Közben elvégeztem az oktatásfejlesztés szakirányt, néhány te­vékenységem ehhez volt köthető. Tanítot­tam, módszertani szakértőként dolgoztam, a képzőművészeti egyetemen kiállításokat rendeztem, de olyan is volt, hogy takarítot­tam. A Paksi Képtár álláshirdetésére 2018 nyarán pályáztam.- Milyen a Paksi Képtárban dolgozni?- Kihívás, hiszen szenzációs ez a tér. Ez az épület arra ösztönöz, hogy folyamatosan azon gondolkozzunk, mit lehetne itt csi­nálni, hogyan lehet bánni a tér dimenziói­val - a magassággal, szélességgel -, és ez ho­gyan egyeztethető a befogadás élményé­vel, hogyan ad hozzá a koncepcióhoz. Pró­báljuk úgy tervezni a kiállításokat, hogy az ide érkező művész egy kis időt Pakson tölt­sön, érezze, lássa a várost. Ezért voltak jók a nyári művésztelepek. Szép története van a képtárnak, ami engem néha meg is hat. Az, hogy egy már nem funkcionáló épületet így hasznosítottak, példaértékű. Többször el­képzeltük, mit jelentett annak idején a kon­zervgyár, hiszen az volt Paks jelképe, most pedig az atomerőmű. Ebben is van koncep­Fotók: Szaffenauer Ferenc tuális szépség, hogy mikor mi az, ami moz­gat egy várost.- Mivel foglalkozik a művészettörténész?- Foglalkozom a gyűjteménnyel, figyelem a tárgyak állapotát, jelzem, ha valamit restau­rálni kellene. Jelenleg a gyűjteményezés tör­ténete is fókuszban van. Leírásokat készítek a tárgyakról. Mindent regisztrálni kell, ha mi adunk kölcsön tárgyat, hogyan tegyük, ha mi kérünk, hogyan történjék - ez is több­lépcsős, intézmények közötti szerződést je­lent. Kiállításokat szervezünk, megtervez­zük a művésszel együttműködve, miből, hova fogjuk építeni az installációt, kitaláljuk a kiállításhoz kapcsolódó eseményeket, eh­hez a kollégáim is nagy segítséget nyújtanak, együtt csináljuk. Ennek a szakmának fontos része a PR és marketing is.- Mit szeret a legjobban ebben a szakmá­ban?- A legizgalmasabb az, amikor összeáll a ki­állítási anyag, dolgozhatok egy művésszel, a tárgycsoportjával, és az különösen jó, ami­kor valaki kifejezetten ide készít műtárgyat. Jó megismerni, éppen miről gondolkodik a művész, arra rácsaüakozni, eszköz szinten megteremteni a szükségleteit, ezt pedig hoz­záigazítani a költségvetéshez. Ez is kicsit túl­mutat a hivatásomon, de nem tudom, hogy van-e olyan művészettörténész, aki csak a szakmájából él. Mindenki próbál többféle feladatot csinálni, mert átalakulóban van a szakma.- Mi kell ahhoz, hogy valakiből jó művé­szettörténész váljon?- A szakmai alapokat, a történeti ismerete­ket, technikákat, megoldásmódokat meg le­het tanulni, viszont egy kicsit fáradhatatlan­nak kell lenni, nyitottnak és érzékenynek. Választott korszakon kívül is, de különösen akkor, ha a jelenkori/kortárs művészettel foglalkozik az ember. Energia és figyelem a mindenkori aktuális pillanataira a művésze­ten innen és túl is internacionális vizeken. Sólya Emma

Next

/
Thumbnails
Contents