Paksi Hírnök, 2021 (30. évfolyam, 1-16. szám)

2021-03-12 / 5. szám

8 ■ Paksi Hírnök, 2021. március 12. Portré Jó napot, mi újság? Kiss Zsuzsanna Főállásban pedagógus, cseppet sem mellékesen feleség, anya, szerető gyermek és testvér. Ezen felül tetőtől talpig krea­tivitás Kiss Zsuzsanna, a Pak­si II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola tanítónője. Imád alkot­ni, hol egy igényes ékszer, vagy éppen új köntöst nyert bútor, hol egy egyedi ajándéktárgy kerül ki a kezei közül. Zsuzsi inkább látszik cserfes kislánynak, mint gyakorlott, sok tapasztalattal rendelkező pedagógusnak. Márpedig, ha nehéz is elhinni, hozzávetőleg húsz éve van a pályán. Rajzta­nárnak készült, de hagyta ma­gát meggyőzni, és angolra je­lentkezett, mert arra nagyobb szükség volt. Tanító végzettsé­get angol műveltségi terület­tel a Pécsi Tudományegyete­men szerzett, tanári diplomát pedig a szegedi Juhász Gyula Főiskolán. Éveken át szerződés­sel foglalkoztatták, elszenved­te az intézményátalakításokat, így sok iskolában megfordult, azaz újra és újra be kellett illesz­kednie. Az ezzel járó bizonyta­lanság nem szegte kedvét, nem csorbította pozitív életszemléle­tét, sőt, úgy érzi, profitált is belő­le, s nem mellesleg az is nagyon jó visszaigazolás, hogy minden­ütt be tudott illeszkedni, elfo­gadták. Elhivatottsága nem ko­pott meg, ma is szeret tanítani, gyerekek körében lenni. Tanítvá­nyai is szeretik, aminek sokszor jelét is adják. Diákjai nemrégi­ben - miután látták őt egy fellé­pésen country-t táncolni - titok­ban megtanultak egy koreográfi­át, és egy tábori estén meglepték vele. Ez - ahogy kolléganője fo­galmazott - felér a pedagógus szakma Oscar-díjával. A tánc egyébként újabb keletű dolog Zsuzsi életében, négy éve köte­lezte el magát mellette. Életének egyik fontos eleme, a kreatív te­vékenység, az alkotás - ma diva­tos elnevezéssel a DIY - viszont kezdetektől lételeme. Ékszere­ket, díszeket, dekorációkat ké­szít, rajzol, kipróbálta már ma­gát a bútorfestésben, a legújabb szerelem viszont a mixed media technika. Ez szabadon engedi szárnyalni a fantáziát, különbö­ző technikákat ötvöz, így Zsu­zsi korlátlanul megvalósíthat­ja benne önmagát, kibontakoz­tathatja művészi hajlamát. Az eredmény minden alkalommal egy egyedi, megismételhetet­len tárgy, ajándék. Belekóstolt a bútorfestésbe is, és - talán csep­pet sem meglepő - ebben is si­ker koronázta próbálkozását. Az alkotás terén az elmúlt nyáron mérföldkőhöz érkezett, amikor egy kolléganőjének igent mon­dott, s könyvillusztrálásra adta a fejét. Magyar Anita Majd én megmondom a tutit című, bá­jos humorral átszőtt verskötetét több tucatnyi rajzzal tette teljes­sé. A tervezett bemutatóról a ví­rushelyzet miatt le kellett mon­daniuk. Zsuzsi pedagógus vénáját min­den bizonnyal édesanyjától örö­költe, aki a lakótelepi bölcső­dében volt sok-sok kisgyermek imádott gondozónője, kreativi­tását pedig édesapjától, akit ze­nészként nagyon sokan ismer­hetnek, de talán azt nem min­denki tudja róla, hogy szakmája okán és egyébként is nagyon jól bánik az ecsettel. Ahogy Zsu­zsi meséli, nemcsak ő és szin­tén tanító húga, Andrea, hanem az unokák is meg vannak áld­va a nagyszülőktől örökölt véná­val. Elárulta, hogy Andival akkor mélyült el igazán a kapcsolatuk, amikor mindketten külföldre kerültek tanulni. A köztük lévő kötelék kiállta az idő próbáját. Akárcsak szövetsége férjével, Ro­bival, aki az atomerőműben dol­gozik blokkügyeletesként. Tizen­öt éves volt, amikor megismer­te. Kislányuk, Jázmin igazi kis polihisztor, amibe belefog, min­denben tehetséges, legyen szó tanulásról, táncról, versmon­dásról vagy éppen síelésről. Pá­lyaválasztása még nem aktuá­lis, de Zsuzsi már most tudja, hogy nehéz lesz a döntés. Az pe­dig már most fejtörést okoz szá­mára, hogy kell-e majd őt terel­getni, s ha igen, merre. - Eddig ezt csak tanárként éltem át. Szü­lőként minden bizonnyal egé­szen más lesz - fogalmaz. Azt is elárulja, hogy hármasban igazán jó csapatot alkotnak. Számuk­ra az a legjobb kikapcsolódás, ha együtt utazhatnak. Szívesen fe­deznek fel egy-egy várost, men­nek kirándulni, de remekül érzik magukat a tengerparton is. Utaz­ni persze - ahogy mindenki más - most ők sem tudnak, de ettől még nem áll meg a világ. - Min­den okom megvan arra, hogy elégedett legyek - összegzi Zsu­zsi. Némi gondolkodás után, ön­magát megerősítve hozzáfűzi: semmi sem hiányzik az életéből, ami miatt szomorkodnia kellene. Szabó Vanda

Next

/
Thumbnails
Contents