Paksi Hírnök, 2021 (30. évfolyam, 1-16. szám)

2021-08-13 / 15. szám

12 ■ Paksi Hírnök, 2021. augusztus 13. Paksi Hírnök retró Paksi Hírnök retró A Paksi Hírnök harmincadik évfolyamában van. A jeles évforduló alkalmából az idén megjelenő lapszámok mindegyikében ízelítőt adunk ebben a rovatunkban abból, mi mindenről olvashattak már a helyi lapban. A Paksi Hírnök a kezdetektől fogva nemcsak tájékoztató funkcióval bír, hanem közéleti és kulturális szerepet is betölt, emellett Paks kordokumentuma. Készül az inkubátorház Bormúzeum A paksi ipari park déli részén épülő in­kubátorház várhatóan márciusra elké­szül. A könnyűszerkezetes csarnok te­rülete a közművesített, gépkocsival is könnyen megközelíthető 3000 négyzet­­méteres telekből 540 négyzetmétert fog­lal máj d el. [... ] Az inkubátorház a kezdő vállalkozásokat segíti majd - az építést a Tolna Megyei Vállalkozásfejlesztési Ala­pítvány, az Európai Unió PHARE-prog­­ramja, Paks Város Önkormányzata, a Tolna Megyei Területfejlesztési Tanács finanszírozza. 1998. január 30., 10. évf. 3. szám Újabb kinccsel lett gazdagabb Paks vá­rosa: a paksi Borbarát Klub erőfeszí­téseinek és az önkormányzat pozitív hozzáállásának köszönhetően ezúttal a Prelátus pincéjében megnyílt Bormúze­ummal is büszkélkedhet városunk, mely dicsőséghez a nemrégiben elnyert bor­vidéki rang minősítés is hozzájárul. [...] A múzeum borkészletének első palack­jait a villányi és a szekszárdi borász szak­emberek saját termelésű borai, a Duna­­menti Szövetkezet és a borklubtagok ál­tal felajánlott nedű tölti meg, de a tervek szerint folyamatosan bővülni és színe­sedni fog a felhozatal. A Bormúzeum két fő részből áll, a közösségi helyiség­ből, az úgynevezett pincehajóból és az ebből nyíló pinceágból. Az előbbi a klub rendezvényeinek ad teret, a pinceágban pedig a több ezer palack tárolására alkal­mas, téglából falazott tárolórekeszekben a kiemelt magyar borvidékek és a paksi gazdák borkollekciói gyönyörködtetik a látogatók szemét. 1998. április 3., 10. évf. 12. szám Autó az erőműtől a rend őreinek Több évvel ezelőtt a Pusztasza­­bolcs-Paks vasútvonal város­unk belterületi szakaszán, az atomerőműves szárny kiépí­tésével egy időben, drótfona­tú kerítéssel zárták le a síneket, mintegy elválasztva a várost a Dunától. Éppen ezért Paks vá­ros lakói a „létesítmény” épí­tését már akkoriban sem néz­ték jó szemmel, s ez a szemlélet és ellenzés - az azóta bekövet­kező elhasználódásnak és ron­gálásnak köszönhetően - csak fokozódott. Ráadásul a hu­szonnyolc éves, ezerháromszáz méter hosszú kerítés fenntartá­sa - melyet akkortájt biztonsági okok miatt építettek fel - min­denkinek csak gondot okoz, s mivel nem látja el korábbi funkcióját, s a párhuzamos gép­járműforgalom ellen sem bizto­sít védelmet, így valóban idő­szerű és indokolt a lebontása. Az ügyben tárgyaló és a már­cius eleji egyeztető megbeszé­lésen részt vevő felek - a Paksi Polgármesteri Hivatal, a Köz­lekedési Főfelügyelet, a MÁV Rt. képviselői, valamint Paks város képviselő-testületének városépítő, illetve környezet­­védelmi bizottságának elnö­kei - sem látják akadályát a le­bontásnak, így hetek kérdé­se csupán, hogy a város több tízéves, kellemetlen örökségé­től végre megszabadulhasson. 1998. március 13., 10. évf. 9. szám Egy hatmillió forintos Mitsu­bishi Pajeróval gazdagodott a Paksi Rendőrkapitányság, melyet Szabó József, a Paksi Atomerőmű Részvénytársaság igazgatója személyesen adott át Köllő Imre kapitánynak. Azt szeretnénk, hogy a Paksi Rendőrkapitányság az ország egyik legjobban felszerelt ka­pitánysága legyen - mondta a vezérigazgató, amikor a kul­csot átnyújtotta. 1998. május 1„ 10. évf. 15. szám Kerítés nélkül, a paksi Dunánál

Next

/
Thumbnails
Contents