Paksi Hírnök, 2021 (30. évfolyam, 1-16. szám)
2021-07-30 / 14. szám
14 ■ Paksi Hírnök, 2021. július 30. Mozaik Mesterségekről első kézből Takács-Nagy Vivien szer tar tás vezető Fotó: Szaffenauer Ferenc (fent), Bergics Balázs (lent)- Hogyan lett szertartásvezető?- Főállásban esküvők és rendezvények szervezésével foglalkozom, de az igazi szerelem-munkám a szertartásvezetés. Amikor kislányként az anyukámmal a Balatonon nyaraltunk, az apartman tulajdonosa anyakönyvvezető volt, akivel sokat beszélgettünk. Ha arra gondolok, hogy miért lettem szertartásvezető, azonnal az általa felidézett boldog élmények jutnak az eszembe. A szertartásvezetés fogalmával először 2016-ban találkoztam, amikor elkezdtem a rendezvényszervező képzést Budapesten. Az iskola várótermében láttam prospektusokat különböző induló képzésekről, és a szertartásvezető is köztük volt. Nagyon megtetszett, így belevágtam, rögtön éreztem, hogy ez az utam.- Miben különbözik ez a szakma az anyakönyvvezetőétől?- Szabadabb. Az én szertartásom viszont nem hivatalos, ezért előtte mindenképpen öszsze kell adnia a párt egy anyakönyvvezetőnek. Amikor a házasulandó pár megkeres, részletesen megbeszéljük, hogy milyen az általam tartott szertartás. Szerencsésnek tartom magam, mert előfordul, hogy számomra addig ismeretlen emberekkel barátokká válunk.- Van-e kiemelkedően emlékezetes élménye valamelyik szertartásról?- Mindegyik szertartás más, mindegyik más módon különleges. Például a legutóbbi pár azt kérte, hogy ne vegyek fel szalagot, és ne legyen anyakönyvi aláírás. Tegyük még személyesebbé a ceremóniát azáltal, hogy ők is mondanak egymásnak beszédet, sőt, még a tanúkat is megkérték, hogy írjanak pár sort nekik, és olvassák fel a vendégek előtt. Én végig lúdbőröztem a szertartást, és hol a humoruk, hol a megható gondolataik csaltak könnyeket a szemeimbe.- Milyen adottságok szükségesek ehhez a hivatáshoz?- Nekem nagy előnyt jelentett a több mint tízéves színpadi szereplés a Tűzvirág Táncegyüttesben, illetve a TelePaksnál végzett műsorvezetői munka. Sokat olvasok, ezáltal folyamatosan bővül a szókincsem. Amikor kikérdezem a párt a közös életükről, figyelek arra, hogy hol nevetik el magukat, hol grimaszolnak, mi az, amit megkönnyeznek. Próbálom ezeket a hatásokat a szertartáson is „előhívni”. Nagyon fontos számomra, hogy ne csak a pár emlékezzen vissza úgy a szertartásra, hogy ez volt az esküvőjük napján az egyik legszebb rész, hanem a vendégek is. Amikor odajönnek hozzám és dicsérik a munkámat, madarat lehetne fogatni velem.- Kinek ajánlja ezt a szakmát?- Annak, aki nem ijed meg attól, hogy akár kétszáz ember előtt kell beszélnie. Egyébként én a mai napig izgulok, amíg el nem kezdek beszélni, aztán alig várom, hogy lássam a párok csillogó szemét, halljam a nevetéseket vagy éppen a papírzsebkendős zacskók zörgését. Akkor tudom, hogy jól végzem a feladatomat. Ezt a szakmát nagyon kell szeretni, máshogy nem érdemes csinálni.- Mi a szépsége és a nehézsége?- Nekem csak a szépsége marad meg. Az egyedüli „nehézség”, hogy a családom és a barátaim a nyári esküvői szezonban nem igazán tudnak számolni velem. De mindent megérnek azok az érzések, amiket a szertartásokon élek át. A kedvenc pillanatom az, amikor bevonul a menyasszony, és ahogy nézi a vőlegénye. Mindig azt kívántam, hogy ha eljön az én életemben is a nagy nap, rám is ilyen csodálattal, szerelemmel nézzen a párom. Sólya Emma
