Paksi Hírnök, 2021 (30. évfolyam, 1-16. szám)

2021-06-11 / 11. szám

14 ■ Paksi Hírnök, 2021. június 11.

Mozaik

Az eltűnt városkép nyomában

A régi piac története

Fotók: magánarchívum

A régi piac a bazársor tetején (Inotai Imre felvételei, 1959, digitálisan színezve)

Országosan túlnyomórészt szerdán és szombaton tartották a hetipiacokat, amit egyes települések nevében is megőriztek (Szombathely, Dunaszerdahely). Pakson a hetipiac évszázadok óta kedden és pénteken van.

„Pakson minden héten kedden és pénteken tartatnak hetivásárok. Eladók szoktak jönni a közel fekvő falukról, még túl a Dunáról is, a dunáninneniek gabonafélékkel, baromfival, a dunántúliak inkább zöldségfélékkel, s szintén baromfival, a vevők leginkább a paksi fogyasztó nép és a helybeli kereskedők.” (Pesti Napló, 1858.07.07.)

A pénteki piac oka, hogy a kialakuló szokásokban tekintettel voltak a nagyszámú zsidó lakosság szombati ünnepnapjára, akik így pénteken be tudták szerezni a szárnyasokat a másnapi ebédhez. A katolikus templomhoz lejtős utcák vezettek fel, melyekről piacnapokon a főútig nyúlt le az árusítás. Paks piacán már a régi időkben is érvényesült egyfajta vásári jelleg. Fényes Elek 1836-ban azt

írta a paksi hetipiacokról, hogy „olyan népesek, hogy sok országosat felülmúlnak”. Nem véletlenül viselte 1896-ig a város főtere a Piacz tér nevet, hiszen a Nagyvendéglőtől a templomig az országút két oldalán a boltosok sátrai, fabódéi mellett az utcaképhez tartoztak a földre terítve árusító batyuzók, élőállat- és gabonaárusok. A piac forgalmának egyetlen gátlója a szűkös terület volt, mely a járdától csak az állami közútig tartó területre terjedt ki. A zsúfoltság miatt gyakran kellett céhes, később ipartestületi rendszabályokkal kordában tartani, ki mekkora területen árusíthat. A városon áthaladó főút lovaskocsis forgalmát kötélkordonnal védték a gyalogosoktól. Aztán a városvezetés a piac bérlőjét akarta kötelezni a vásárlók védelmére, hogy korláttal határolja el a tereket. Elhúzódó vita kezdődött arról, hogy ez kinek a feladata, végül a főtér megúszta, hogy karámszerű fakorláttal csúfítsák el, maradt a kötélkordon. A Duna közelsége, a Piaczi-rév kikötője vonzotta az utazó kereskedőket, s a főszolgabírót egyre többen ostromolták, hogy naponként legyen piac a városban. így aztán 1879-ben miniszteri hozzájárulással a megyei közgyűlés határozatban engedélyezte a naponkénti piacot. Ennek ellensúlyozására a zsidó boltosok vasárnapi nyitvatartást követeltek, majd egyes kofák is, de ezt csak mulató- és üdülőhelyeken engedték, így elutasították őket. Végül a századfordulóra ismét visszaállt a heti két piac, kedden és pénteken. (Monográfia, 377-378. o.) Külön csoportot alkottak a dunakömlődi tejtermékárusok a Tejfölös közben, akik tejet, tejfölt, túrót, sajtot árultak a mai múzeum mögött, a Bajcsy-Zsilinszky utca felőli részen. A bazársor végén, az Attila utca alján a Gebhardt - ház mellett volt a Csibe köz, ahol szárnyasokat, csibét, kacsát, libát, pulykát lehetett venni a pusztai baromfiárusoktól. A szemközti plébánia előtti részen terült el a halpiac, ahol a kishalászok feleségei árulták a frissen fogott dunai halakat. Jelen voltak még a pecsenyesütők, a mézes-bábos és a péksüteményárusok, valamint a túlsóféli zöldségárusok. Voltak továbbá rőzseárusok is, akik a megvásárolt kévékből házhoz

is szállítottak. (Lányi Miklós: Paks és Óvárosa, kézirat.) A két világháború között megpróbálkoztak a piac elköltöztetésével, de ez a kereskedőboltoknak nem tett jót.

„Egy-két évvel ezelőtt az úton keresztülvezető autóforgalomra való hivatkozással elhelyezték a hetipiacot.

A gabonapiac, de ennek következtében a paksi kereskedelem is a temető széléhez van a legközelebb. Minthogy a piac a város központjából nagyon kiesik, sok gazda fel sem keresi már a paksi gabonapiacot, viszont ha felkeresi, akkor nem megy el az üzletek előtt és nem tér be azokba vásárolni. Természetes, hogy az üzletek és műhelyek legnagyobb része a hetipiac régi helye közelében nyitott meg és azokat nem lehet máról holnapra áthelyezni oly utcákba, ahol megfelelő üzlethelyiségek nincsenek is. Paks község képviselőtestülete még 1929. augusztus hó 17-iki közgyűlésén határozatot hozott, hogy eljár a kereskedelmi minisztériumban, hogy a vásárjog tulajdonosa felszólíttassék, miszerint megfelelő piactérről záros határidőn belül gondoskodjék.” (Üjság, 1930.03.05., 7.o.)

A bazársor jótékonyan hatott a piac forgalmára, és ez fordítva is igaz volt, a hetipiacok megnövelték az üzletek forgalmát. A területbővítésre megoldásként felmerült a Vadászkürt Szálló lebontása, de forrás hiányában a beruházás elmaradt. Részben orvosolták a problémát 1946-ban, amikor a község vezetése a piacot a főútról a tágasabb Templom térre és bazársorra helyezte át. (Folytatjuk!)

dr. Hanoi János