Paksi Hírnök, 2021 (30. évfolyam, 1-16. szám)
2021-05-28 / 10. szám
16 ■ Paksi Hírnök, 2021. május 28. Mozaik Mesterségekről első kézből Lenkeyné Teleki Mária református lelkész Fotók: Szaffenauer Ferenc- Hogyan lett lelkész?- Tradicionálisan vallásos család vett körül gyermekkoromban, az édesapám története révén meghatározó volt a református hit, a református gyökerek. Középiskolás koromban amolyan kamaszos boszszantásból mondogattam is az édesanyámnak, hogy lelkész leszek, de valójában orvosi pályára készültem. Az érettségi után egy belgyógyászati klinikán dolgoztam, ahova minden nap bekopogtatott a halál. Ott ért a felismerés: nem mi irányítunk, nem a mi emberi kezünkben van az élet. Ekkor kezdtem Isten felé fordulni, és hallani az Ő hangját és hívását. A klinikán ismerkedtem meg egy bencés diákkal, akivel többször elmentem Pannonhalmára; ebben a szerzetesi közösségben mindig éreztem Isten valóságos jelenlétét és szeretetét, ami szinte kézzelfogható volt. Azt éreztem: ilyen szerető Isten kell nekem, ezt az Istent én is szeretném komolyan megismerni. A református gyökerek mélyek és meghatározóak voltak, így egy református gyülekezetben leltem lelki otthonra Pécs-Belvárosban. Isten felé fordulásom egyre erősebbé vált, elengedtem az orvosi pályáról szóló elképzelésemet, és a teológiára helyeztem a hangsúlyt. A másik ember mellé állás, a kísérés a lelkészi hivatásnak is része.- Mikor kezdett lelkészként dolgozni?- Harmadéves teológus voltam, amikor ösztöndíjra ment a pécsi kórházlelkész. Ebben az évben a Pécsi Egyetemen áthallgató voltam, így félállásban engem jelöltek ki a helyére. Meghatározó időszaka volt az életemnek. A betegek nyitottak voltak Isten szavára, és szeretettel fogadták a derűs és fiatalos szolgálataimat. Két évig ott szolgáltam, közben befejeztem Budapesten a teológiát. Szigetvárra kerültem segédlelkésznek. A piros farmernadrágomban, a piros rúzsommal megéltem a feltétlen elfogadást az idős gyülekezeti tagok részéről is, én voltam az ő „lelkésznőjük”. Sokat foglalkoztam gyerekekkel, vittem őket táborozni; akadt, aki nem járt még a Balatonnál. Azt éreztem, hogy Isten küldött közéjük, mert szükségük van arra, amit képviselek. Helyemen éreztem magam. Ez nagyon meghatározó volt a pályám kezdésében. Húsz éve érkeztünk a férjemmel Paksra, a gyülekezet tagjai rögtön elfogadtak, „körbeszerettek”.- Kiből lehet jó lelkész?- Kálvin szerint a legfontosabb az Isten és önmagunk ismerete. Vallom lelkészként, hogy nagy hangsúlyt kell fektetni Isten, önmagunk és az emberek megismerésére. A mély spirituális kapcsolat megléte nagyon fontos. Rugalmasnak kell lennünk, alkalmazkodnunk a kihívásokhoz. Mindig meg kell tudni úgy újulni, hogy a mérce Jézus Krisztus legyen. Fontos, hogy egészséges istenképet közvetítsünk az emberek felé, és tisztában legyünk a határainkkal.- Melyek a lelkészi hivatás szépségei és nehézségei?- Ez egy nagyon sokszínű és összetett hivatás, melyben rejlik a nehézsége és az áldása, öröme is. A mélységeiből, kihívásaiból sokszor az emberek keveset látnak, mert nehéz láttatni. Ott vagyunk a gyülekezetben, foglalkozunk az óvodától a középiskoláig a gyerekekkel, közben szolgálunk az idősek otthonában, aztán beteget, haldoklót kísérünk, temetünk, vigasztalunk. Sokszor nincs, vagy kevés idő van a lelki kimosakodásra és bemosakodásra. Talán ebben van a legnagyobb nehézsége. Ugyanakkor ez a hivatás meggazdagító az ember számára, hiszen élet fakad belőle.- Mit szól a család ehhez a sokrétűséghez?- Ha most kezdeném, van, amit másképp csinálnék: amikor adatik, akkor csak anya lennék, csak a gyermekeimmel foglalkoznék, hiszen Isten első körben a házam népét bízta rám.- Mennyire népszerű ez a hivatás?- Kevés, de elégséges hallgató van a négy teológián. Ez egy két igenes hivatás. Két igenre van szükség. Egyfelől Istentől, másfelől önmagunktól. Sólya Emma
