Paksi Hírnök, 2021 (30. évfolyam, 1-16. szám)
2021-04-16 / 7. szám
Mozaik A paksi atomerőmű a kezdetektől nagy hangsúlyt fektet a minőségi edukációra, amire már az 1970-es évekből is tudunk példát említeni, mégpedig a honvédség feladataival összefüggésben. Hogy mi a kapcsolat a honvédség, a paksi atomerőmű építése, az oktatás és Juhász Ferenc között, arra Beregnyei Miklós egykori százados, üzemtörténész könyve és kutatásai nyomán kaphatunk választ. Történt, hogy Paksra érkeztek olyan sor kötelesek, akik nem fejezték be az általános iskolai tanulmányaikat. Az alakulat szerződéses jogviszonyban állt a volt III. számú Általános Iskolával - ma Paksi Deák Ferenc Általános Iskola -, amelynek pedagógusai felvállalták a néptanítói missziót. A volt Munkásművelődési Központ is szervezett tanfolyamot a polgári lakosságnak, akik csatlakoztak a laktanyában folyó, iskolai oktatásban részt vevő csoportokhoz. Az általános iskolai oktatáshoz szükséges tankönyveket, füzeteket, íróeszközöket a hadsereg költségén szerezték be, így a tanulók ingyen jutottak hozzá ezekhez. Egyéb távlatok is nyíltak a sorkötelesek számára, az alakulatnál szakmunkásképző tanfolyamot is szerveztek, ami összefüggésben állt az építkezésen tapasztalt szakmunkáshiánnyal. Mivel akkor még kétéves volt a sorkatonai szolgálat, számtalan példa volt arra, hogy hatosztályos általános iskolai végzettséggel bevonult fiatal szakmunkás végzettséget igazoló bizonyítvánnyal szerelt le. Az edukációs törekvés tágabb kontextusát egyébként az 1975-1985 között zajPaksi Hírnök, 2021. április 16. lőtt országos kultúrpolitikai harc képezte, amelynek célja az analfabetizmus felszámolása volt. Ezért kötelezték a hadsereg építő-műszaki alakulatait, hogy a bevonult fiatalok katonai szolgálatuk ideje alatt fejezzék be az általános iskolai tanulmányaikat. Az oktatással szoros összefüggésben egy kis irodalmi kitérőt is teszünk. A paksi atomerőmű egyik híres látogatóját, Juhász Ferencet, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas, József Attila-díjas magyar költőt emeljük ki a magyar kultúra napja alkalmából, akit jó barátja, Marx György professzor hívott el az erőmű meglátogatására. A művész alkotói világa teljesen egyedi, a végtelen terek és mozgások rejtelme vonzotta. Minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy kora új, tudományos vívmányai inspirálták, ahogy a hozzájuk kapcsolódó tudományos háttér is. A paksi atomerőműben tett látogatásának emlékét őrzi az Óda az atomerőműhöz című verse, mely a reaktor mellett szerzett élményei manifesztumának is tekinthető. Szabó Márta Fotó: az Atomenergetikai Múzeum archívuma
