Paksi Hírnök, 2021 (30. évfolyam, 1-16. szám)
2021-03-26 / 6. szám
Mozaik Paksi Hírnök, 2021. március 26. M 19 Az eltűnt városkép nyomában Bálint Lajos nagyszállodája Az Erzsébet Szálló Paks egyetlen országosan ismert műemléke, mely a századelőre a társasági élet központja, a vagyonos polgárok, hivatali elöljárók találkozóhelye lett. Bálok, komolyzenei koncertek, színielőadások, társas összejövetelek sokaságát tartották benne. 1903 tavaszán felröppent a hír, hogy „az állam Pakson megvenni szándékozik a nagyvendéglő épületét, hogy abban a kir. járásbíróságot elhelyezhesse”, de azt végül a Deák Ferenc utcában építették fel. Az új tulajdonos egy ref. csizmadia fia, Bálint Lajos (1863-1932) lett, aki feleségével, Zeles Juliannával a közeli Mádi Kovács György utca 4. szám alatt lakott. A cipészből lett vendéglős saját képeslapot is kiadott, büszkén hirdetve rajta, hogy ez bizony „Bálint Lajos nagyszállodája”. Az Erzsébet-elnevezést vagy a Sisi-kultusz vagy az új vállalkozásba elsőnek születő Erzsébet lánya ihlette. Legenda, hogy az 1902-ben született lánya tizedik születésnapjára kapta volna a nevet a szálló, mert ezt az 1912 előtti képeslapfeliratok cáfolják. A gyorsan fejlődő vállalkozás hozzásegítette Bálint Lajost, hogy a városban a legtöbb adót fizetők közé sorolják. A kaszinó is fénykorát élte, az 1907-es tisztújító közgyűlésen Horváth Sándor elnök „tartalmas beszéd kíséretében visszaemlékezést tett a kaszinó régi és mostani állapota közötti különbségről. Régente a kaszinó csak a környékbeli földbirtokos osztálynak volt a találkozási helye, hol a családi ügyeket tárgyalták, de ma a paksi kaszinó kedves szórakozási helye a jó nevelésű, művelt, jellemes embereknek, hol a második családi otthonukat lelhetik fel.” (Közérdek, 1907.03.23., 6.O.) 1910-ben Bálint és barátai fotón örökítették meg magukat, midőn a házigazda 400 kg-os, csodalénynek tartott disznaját levágták. 1915 karácsonyán a paksi vöröskereszt kisegítő kórházában a beteg katonáknak díszes karácsonyfát állítottak, és a meghitt eseményen a katonákat a Bálint házaspár ünnepi vacsorával lepte meg. (Tolnavármegye és a Közérdek, 1916.01.03., 4.o.) 1918 nyarán Mancika lánya esküvőjével egyidőben tartották Bálint Lajos és neje 25 éves ezüstlakodalmi ünnepségét, ahol együtt köszöntötték mind az ifjú párt, mind a jubiláló örömszülőket. (Tolnamegyei Közlöny, 1918.06.23., 2.o.) A nyári örömöt őszi tragédia árnyékolta be: „Mély gyász érte Bálint Lajost, a paksi Erzsébet szálló tulajdonosát, akinek 20 éves Elemér nevű fia, folyó hó 22-én, egy önfeledt pillanatában szíven lőtte magát és rögtön meghalt.” (Tolnamegyei Közlöny, 1918.09.01., 3.O.) 1920-ban hirdetésben keresett „teljes ellátás és havi fizetés mellett jobb családból való özvegy nőt, aki szállodám szobáinak gondozásit és a fehérneműk javítását vállalná”. (Tolnamegyei Újság, 1920.07.17., 4,o.) Itt kezdte meg működését a földszinten Paks első mozija 1920-ban, és volt a szállónak saját jéggyára is. 1921-ben dr. Grünfeld Adolf községi orvos nagyívű tervet vázolt, melyben az Erzsébet-szállót szanatóriummá alakította volna, amely üdülőhajókkal kiegészítve az első víziszanatórium lett volna a világon. 1924-re az idősödő Bálint Lajos eladta a szállót és visszavonult, ekkor már a tengelici Wéber Dénes hirdette harmincöt vagon búzáért megvételre vagy bérbe. 1926- ban az akkori bérlő, Todero Viktor csődöt jelentett, majd Hőgyészről érkezett vendéglátós szakember, Hiller Róbert próbálta a szálló forgalmát fellendíteni, később Demus Zoltán, majd Baumann Gáspár vendéglősök vezették. Madártani megfigyelések szerint egy galambféle az Erzsébet-szálló udvaráról terjedt el az óvárosban: „A szállodában mindig tartottak öt-hat balkáni kacagógerlét kalitkában. Nagy kalitkájuk télire a konyhába, nyaranta pedig a kerthelyiség fái közé került. Öt-hat évvel ezelőtt a gyermekek a kalitka ajtaját nyitva felejtették, a gerlék kijöttek rajta, de a kalitka közelében maradtak, éjszakára maguktól visszatértek helyükre. Mivel gazdájuk látta, hogy nem mennek el, nyitva hagyta a kalitka ajtaját, hadd járjanak ki rajta szabadon. Nehány nap múltán már a fákra is felszálltak s az alacsonyabb ágakon tollászkodtak.” (A természet, 1939.05.15., 5. szám) A politika szónokai is gyakran megjelentek a szálló erkélyén, hogy hangzatos kortesbeszédekkel gyűjtsenek szavazatokat. 1933-ban Pakson háromezres tömeg előtt folyt Gömbös Gyula miniszterelnök üdvözlése a szálló előtt. A község elöljárósága még ez évben díszpolgári címet adományozott Gömbösnek, az oklevelet viszont már csak posztumusz az özvegye vette át. De ezt már Bálint Lajos vendéglős, községi képviselőtestületi tag sem élhette meg, mert 1932 decemberében, életének 70. évében rövid szenvedés után visszaadta lelkét a teremtőnek, sírja ma is fellelhető az Öreghegyi régi református temető ösvényei között. (Folytatjuk!) dr. Hanoi János Paks, Erzsébet-szálló, Tumpek fényképész kiadása, kb. 1930.
