Paksi Hírnök, 2020 (29. évfolyam, 1-20. szám, 1-9. különszám)

2020-03-06 / 5. szám

12 ■ Paksi Hírnök, 2020. március 6.

Mozaik

Az eltűnt városkép nyomában

Paks - Vasúti indóház, Rosenbaum Ignác kiadása, 1900. (képeslaprészlet)

A millenniumra felavatott három paksi középület egyike a régi vasútállomás épülete, a vasúti indóház. A dualizmus idején zajló vasútépítési láz során többféle pályaépítési koncepció igyekezett Paksot bekötni az országos vérkeringésbe. 1881. december 22- én ültek össze a Nagyvendéglőben az érintett községek küldöttei, hogy döntsenek a Paks-Pusztaszabolcs közötti leágazás nyomvonaláról, az állomások helyéről és az anyagi hozzájárulásról. Paks harminctagú küldöttsége a város szülötte és volt parlamenti képviselője, Szeniczey Ödön javaslatait ajánlotta elfogadásra 100 ezer forint támogatással. Ezután a 77 km hosszú szárnyvonal érintett községei sorra megszavazták a hozzájárulást, de a döntést tíz évig tartó huzavona követte. 1891 februárjában megtartották a szakasz előzetes közigazgatási bejárását. A legtöbb várható építési nehézséggel Pakson találkoztak, ahol vita támadt a végállomás helyéről. A paksiak a déli Síksori legelőt vagy a Duna-parti hajóállomás környékét javasolták. Ehhez meg kellett volna erősíteni, végig kikövezni a veszélyes Duna-partot, aminek

költségét azonban a többi község nem kívánta finanszírozni. Ezt a bizonytalan helyzetet használta ki Mádi Kovács János gyapapusztai földbirtokos, aki 1891. április 5-én újabb értekezletet hívott össze az uradalmi tanácsterembe, de már egy Paks-Sárbogárd vasútvonal tervezetével. Sérelmezte a Szekszárd Vidéke újság ülésről megjelent cikkének hangvételét, és helyet kért véleményének az 1891. április 23-i szám címoldalán. Ebben megjegyzi, hogy az ülésen hívatlan személy is megjelent, s „a magánmegbeszélés tárgyát képező helyi érdekünket hírlapi közlemény tárgyává tevén, azt személyek ellen intézetteknek tüntette fel”. Helyreigazítólag közölte: nem állította, hogy engedélye van a Paks- Sárbogárd vonal kiépítésére, és azt sem, hogy Szeniczey Adony-Paks koncessziója megszűnt volna. Sorait így zárta: „Részemről szívesen csatlakozom azon köszönetérzés kijelentéséhez, melyet Paks közönségével együtt Szeniczey Ödön képviselőnkhöz intéz, és úgy őt csak szívből üdvözölni fogom, ha Paksnak vasutat építve, hanyatló városunkat a világforgalommal kapcsolatba hozza” 1894 őszén

a városvezetés ultimátumot küldött az engedélyesnek: „Paks város képviselő-testülete a legutóbb tartott közgyűléséből felszólította Szeniczey Ödön urat az iránt, hogy ez év végéig okvetlen kezdje meg az adony-szabolcs-paksi vasútvonal kiépítését; ellenkezőleg 100.000 Ft ajándékozását visszavonja és azonnal megkezdi a sárbogárdi vonal kiépítése iránti lépéseket” (Tolnamegyei Közlöny,

1894.11.18., 5.o.) Szeniczey ezek után bejelentette, hogy a paksi állomást csak az Imsós melletti közbirtokossági uradalmi térségben helyezheti el, a tervet a képviselőtestület végül elfogadta. így nemcsak a szekszárdi csatlakozástól estek el a paksiak, de fuvar híján vállalni kellett az utasoknak az esti vagy hajnali 2-3 km-es gyaloglást, cipekedést. 1895 elején Mádi Kovács János ismét előhozakodott tervével, röpiratot bocsátott ki, melyben érvekkel, adatokkal mutatta meg a tervezetek előnyeit és hátrányait. Ettől függetlenül 1895. május 21-én az országgyűlés elfogadta a Pusztaszabolcs-Adony- Paks helyiérdekű vasút építési tervét, egy év alatt megépült a sínpálya és a vasútállomás épülete. Az

engedélyokirat értelmében Paks a vonal végvízállomását alkotta mozdonyszínnel, vízállomási berendezéssel és mozdonyfordító koronggal. 1896. december 23-án futott be az első menetrend szerinti személyvonat a dekoratív állomásra, a kalauz először közölhette az utasokkal: Paks, végállomás! Az első utasokat - közöttük volt Szeniczey Ödön is - ünnepélyesen fogadták, Popovits Gyula községi főjegyző kis ajándékokkal is kedveskedett nekik. Sok évtizeddel később az atomerőmű építésével újabb fejlesztés következett: 1975-ben a régi, Ó-Paksra átkeresztelt állomástól az erőmű építési területéig megerősítették a töltést, és 4 km hosszan új vonalat építettek A gesztenyesor mellett Duna-part néven belvárosi megállót, Újváros végén állomást létesítettek. A régi állomás sorsáról az Esti Hírlap adott hírt 1982 áprilisában: „A város vezetői elhatározták, hogy nem bontják le az ódon hangulatú, szép környezetben levő indóházat. Itt adnak helyet a letűnt idők mellékvonalakon közlekedő vicinálisainak, a korhű szolgálati eszközöknek. Az egész országból összegyűjtött kiállítási anyag hűen tükrözi majd a hajdani vasutas életet. A belső helyiségek berendezéseit is úgy alakítják ki, hogy a látogatókat hamisítatlan korabeli jegykiadó, váróterem és forgalmi iroda várja.” Pakson az ország első vasúti múzeumát 1985. július 24-én nyitotta meg Urbán Lajos közlekedési miniszter. A múzeum és a resti az 1990-es évek végére bezárt, a rozsdamarta gyűjteményt elköltöztették. A vonal, ahol 1896- ban nagy ünnepléssel fogadták az első szerelvényt, szárnyvonal végállomásként nem hozta meg a nagyközségnek a várt gazdasági fellendülést. A 6-os főút és a kerékpárút között üresen álló, felújítandó állomásépület ma kellemes földrajzi környezetben várja jobb sorsát a római sánc és a dunai ligeterdő ölelésében.

dr. Hanoi János