Paksi Hírnök, 2020 (29. évfolyam, 1-20. szám, 1-9. különszám)
2020-02-21 / 4. szám
10 ■ Paksi Hírnök, 2020. február 21. Mozaik Az eltűnt városkép nyomában Kiss Pál (1869-1925) füszerkereskedő 1894- ben vette át üzletét Flóriánéktól a Szent István téri sarokházban, ahová országos lapokban toborzott munkaerőt: „Fiatal kereskedősegéd, ki a fűszer- és csemegeszakmában jártas, s a német nyelvet bírja, azonnali belépésre kerestetik.” (Budapesti Hírlap, 1906.06.24., 44.0. ) Első felesége, Mauer Ida 1907-ben fiatalon elhunyt, de még az év őszén „megtartotta esküvőjét szűk családi körben Kern Annuska kisasszonnyal”. (Közérdek, 1907.09.21., 4.0. ) Tagja volt a paksi kaszinónak, pénzzel támogatta a polgári iskola jó tanulóit. Pár képeslapot már kiadott a századfordulón, majd később fia folytatta Tumpek mester fotóival. 1912-ben anyagilag tönkrement, a hitelezők követeléseinek teljesítésére boltja árukészletét, és a Flóriánéktól ugyancsak megvett Deák Ferenc utcai háza ingóságait is elárverezték: „szobabútorok, szőnyegek, beszélőgép (gramofon) 15 db lemezzel egy gereblyélő Germania gép, galambház, egy hintó”. (Tolnamegyei Közlöny, 1913.02.16., 8.0.) Kiskorú fiai 1913 végétől átvették a céget, és Kiss Pál utóda néven bejegyezték az egyik családtag, ifj. Kiss Gyula nevére. Kiss Pál helyzetét tetézte, hogy 1916-ban a csődbe jutott Paksi Takarékpénztár vezetői ellen indított bűnper vádlottjai közt 600 korona pénzbüntetésre ítélték mint felügyelőbizottsági tagot. 1921-ben második felesége is meghalt, akit csak néhány évvel élt túl: „Kiss Pál tekintélyes paksi kereskedő húsvét hétfőn 56 éves korában hosszas betegség után meghalt és a paksi közönség nagy részvéte mellett helyezték örök nyugalomra az ottani evangélikus temetőben”. (Tolnamegyei Újság, 1925.04.18., 4.o.) Ezzel két, kereskedelmit végzett fia, Kálmán (1895-n.a.) és József (1898-n.a.) (csendestárs) nyakába szakadt az üzlet és öt kiskorú testvér taníttatása. Korán keltek, hogy a piacra érkező árusok rendelkezésére álljanak. Versenytársaikkal szemben sikerült megvenniük a házat, amelyben üzletük volt, 1931-ben pedig Schwarcz Gyula szomszédos divatáru üzletét is. A sarokházat átépítették: eltűnt a kis torony, széles kirakatok fölé került a Kiss Pál utóda felirat és középre a bejárat. Eltűnt Jámbor Pál szülőháza is, amelynek helyén szélesebb kocsibejáró nyílt az áruforgalomnak. Kálmán elnöke volt az Evangélikus Ifjúsági Egyesületnek, tagja a Vas Gereben Körnek és a paksi nemzeti kaszinónak, megyei bizottsági tag, volt ásványolaj-forgalmi és fegyverkereskedői engedélye. Tűzoltóegyleti parancsnok is volt, aki célzottan részt vett az ifjúság hazafias nevelésében is, 1928-tól már leventeoktató volt. 1929 nyarán a Margit-szigeten első világháborús érdemeiért Horthy kormányzó vitézzé avatta: „Paks hazafias közönsége kettős ünnepet tartott a napokban. Díszvacsora keretében ünnepelték vitéz Kiss Kálmán tartalékos főhadnagyot, a tekintélyes kereskedőt, akit a kormányzó nemrég vitézzé avatott és ez a lakoma szolgált arra is, hogy a szekszárdi céllövőversenyen első díjat nyert Paksi Lövész Egylet ötös csapatának tagjait a paksiak szeretetteljes ragaszkodásáról biztosítsák.” (Tolnamegyei Újság, 1929.07.06., 5.o.) Az 1930-as évekre az üzletház kínálatát a fővárosi áruházak mintájára alakították ki, a reklámhirdetés szerint: „Csemege és fűszerosztály: friss felvágottak, sajtok, cukorkák, gyümölcsök, jégbe hűtött italok, tejtermékek, kenyér és péksütemény. Magyar királyi dohány és bélyegáruda, képeslapok. Benzintöltő állomás! Úri és női divatosztály: Fürdőcikkek, cipők, sportfelszerelések, illatszer, pipere, üveg porcelán és bőrdíszmű áruk, gyermekjátékok.” Képzett, udvarias alkalmazottait szinte családtagnak tekintette, a nőtlen férfiak az üzletház hatalmas udvarán külön épületben „laktanyai” szállásban részesültek. A zsidótörvényekkel előkészített gazdasági „őrségváltás” kedvezett Kiss Kálmán karrierjének. A ’30-as évek közepétől sorra beválasztották különféle kereskedelmi szervezetek vezetőségébe (Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés, Magyar Illatszer és Kozmetikacikk Kereskedők Országos Egyesülete, Paksi Kereskedelmi Csarnok). A Magyarság című szélsőjobboldali lap 1942 őszi riportja pozitív példaként állította karrierjét a kereskedelemtől idegenkedő magyar középrétegek elé. „Hogyan jutott el a paksi »Kis Corvin« a sarki fűszeres pultjától a hatalmas üzletház főnöki irodájáig?” címmel közölt cikk sajnos a kor antiszemita szólamaitól átitatva mutatta be a cég történetét, arra építve, hogyan „vívták ki mai első helyüket a kíméletlen zsidó konkurenciával szemben”. (Magyarság, 1942.10.02., 5.o.) A háború után üzletét államosították, kis ideig még eladóként dolgozott, majd Budapestre költözött. Sipos József, a Népbolt Vállalat boltvezetője 1976-ban így emlékezett vissza mesterére: „Kiss Kálmán szerint a kereskedelem öt pilléren nyugszik: a szorgalom, a becsületesség a rend, a szakértelem és a takarékosság. A bolt, amelyikben Sipos József elkezdte az inaséveket, 30 embernek adott kenyeret. Ma abban az áruházban, amelyiknek 25 éve ő a vezetője, ugyancsak harmincon dolgoznak. Él még a hajdani öreg mester is, Kiss Kálmán. Túl van nyolcvanadik évén, Sipos József gyakori vendég nála.” (Tolna Megyei Népújság, 1976.05.01., 6.o.) dr. Hanoi János Paks, Szent István tér, Kiss Pál utóda kiadása (1934) Fűszer- és csemegeosztály (Tumpek fotó)
