Paksi Hírnök, 2020 (29. évfolyam, 1-20. szám, 1-9. különszám)
2020-12-18 / 20. szám
10 u Paksi Hírnök, 2020. december 18. Unnei1 Karácsonyi családi tradíciók A karácsony a családról, a szeretetről az együttlét öröméről szól mindenütt, függetlenül attól, hogy az asztalra nem hagyományos magyar étel kerül, hanem történetesen kínai, német vagy éppen orosz fogások. A lapunk által megkérdezettek egyike sem fordított hátat korábbi hazája szokásainak, sem a hétköznapokban, sem az ünnepeken, eredeti és új hazájuk hagyományait mindannyian sikeresen ötvözik. Húszévesen jött Magyarországra Margaréta Zhang, látván, hogy nővére, aki egy évvel megelőzte, megállja a helyét, jól keres. A városban és a környéken akkortájt ez volt a jellemző, befejezték az iskolát, és jöttek „ki” Magyarországra. Margaréta ugyanis sepsiszentgyörgyi, idegenül hangzó nevét férjének, Csabának köszönheti. Vele Budapesten ismerkedett meg, és közösen kezdtek kereskedelemmel foglalkozni. Eleinte piacoztak, Paksra is így vetődtek, és amikor lakást kerestek, itt találtak. Előbb egy kisebb üzletük volt a lakótelepen, majd odaköltöztek, ahol jelenleg is várják vevőiket. Ennek immár huszonkét éve. - Istennek köszönhetem, hogy erőt és hitet adott a hosszú úton, és hálás vagyok a vevők bizalmáért. Hiszem, hogy a következő években is szolgálhatom az igényeiket - mondja. Az üzlet vezetését átvette férjétől Margaréta. Csaba pedig ma már idegenvezetőként dolgozik, amit persze a járványhelyzet most erőteljesen akadályoz. Ő egyébként kínai, de miután magyar ember számára nehezen megjegyezhető és kimondható a keresztneve (Qizhen), mindenki így szólítja. Harminchárom éve él Magyarországon, megismerte, elfogadta az itteni szokásokat, beleértve a karácsonyt is, amit Kínában ilyen formában nem ünnepelnek. Ott a holdújévet szokták ünnepelni, de a hangsúly a barátokkal, nagy családokkal való együttléten van, ráadásul ennek helyszíne általában egy étterem, nem pedig az ünnepi pompába öltöztetett otthon. A karácsonyra Margaréta ugyanúgy készül, ahogy ezt otthon tették, és ahogyan ezt teszik itt a legtöbb családban, hiszen ebben nincs különbség, éljen az ember az anyaországban vagy Székelyföldön. Idén annyiban lesz más az ünnep, hogy a közelmúltban megözvegyült édesapja is velük lesz. - Tata művésziélek, hegedűket gyárt, és nagyon aktív, széppé varázsolta a kertemet. Otthon is erdészettel, vadászattal foglalkozott - mutatja be édesapját. Margaréta lányáról, a tizennyolc éves Hettáról, akinek neve tengeri virágot jelent, büszkén árulja el, hogy nagyon jó nyelvérzéke van, öt nyelven beszél, kínai nyelvvizsgára, majd pekingi egyetemre készül, jelenleg Budapesten, a Szent István Gimnáziumban tanul. A küszöbönálló karácsonyra visszatérve elárulja, hogy mindig igyekszik ötleteket gyűjteni, hogy mi kerüljön az asztalra. Lesz persze töltött káposzta is, úgy, ahogyan otthon főzték, ahova egyébként mindig jó szívvel látogat. - A káposztát én savanyítottam, úgy, ahogyan otthon szoktuk, csomborral, kaporral, tormával - mondja. Azt is hozzáteszi, hogy férje is szereti a magyar ételeket, leveseket, sőt el is készíti a pörköltet, gulyást is. - Az ő kultúrájuk más, nincs az a nemek közötti munkamegosztás, ami nálunk jellemző. Aki otthon van, meglátja, de el is végzi a házimunkát - fogalmaz Margaréta. Igaz ez Csabára is, aki kínai szakácsiskolát végzett, így igen otthonosan mozog a konyhában. Felesége elárulja, hogy már megismerkedésükkor is kiválóan főzött, és éppen ezzel vette le őt a lábáról. „Cé-há” - közeli barátok, kollégák szólítják így Hornyánszki Christiane-t. A becenév abból ered, hogy számtalan alkalommal kellett elmondania: Christiane, Ch-val. A magyartól eltérő írásmód abból ered, hogy édesanyja német, és ő az NDK-ban született. Miután apró gyerekként került Magyarországra, az egykori, Kelet-Németországban töltött karácsonyokról viszonylag kevés emléke van, de különlegesek voltak számukra az ünnepek itt, Magyarországon is, hiszen - mivel egy család szokásrendjét általában a nő határozza meg - édesanyjának köszönhetően német miliő uralkodott náluk, beékelődve a színmagyar környezetbe. - Édesapám vendégmunkás volt, így ismerkedtek meg a szüleim. Édesanyám felnőttként került Magyarországra úgy, hogy nem tudott magyarul. Velünk németül beszélt, az ottani szokásokat hozta magával, miközben magyar környezetben éltünk - meséli. A karácsonyi szokásokban nincs jelentős eltérés a két nemzetnél, az ételek viszont természetesen mások. A krumplisaláta évtizedek óta a karácsonyi menü része a családban, amit Christiane is továbbörökít, igaz, ő kacsasültet készít mellé, nem halat, mint sok magyar családnál, és nem bockwurstot, ahogyan azt a németek tették, teszik. Édesanyja az NDK legkisebb városában élt. Az volt a szokás, hogy az esti mise után a rokonok, barátok sorra hazakísérték egymást, utána következett a vacsora családi körben, majd az ajándékozás,
