Paksi Hírnök, 2020 (29. évfolyam, 1-20. szám, 1-9. különszám)
2020-12-18 / 20. szám
4 » Paksi Hírnök, 2020. december 18. Közélet Ünnepi gondolatok Az ünnep közeledtével a Pakson működő egyházak képviselőit kértük arra, hogy osszák meg olvasóinkkal gondolataikat az adventról, a karácsonyról. Lenkeyné Teleki Mária református lelkész, Zuschlag-Nepp Éva evangélikus lelkész, Vasadi Teodor baptista lelkipásztor, D. Nagy Tamás pünkösdi lelkipásztor és Fitt Szabolcs akolitus üzenetét olvashatják. Lenkeyné Teleki Mária református lelkész Az elmúlt hetekben és napokban sokan tették, teszik fel a következő kérdéseket: Milyen lesz az idei advent? Vajon milyen lesz az ünnep? Miközben ezeket a kérdéseket hallottam másoktól és önmagámnak is feltettem, egy bibliai történet jutott eszembe. Megérintett a vízen járó Péter története. (Biblia: Máté evangéliuma: 14:22-32) A történet konklúziója valójában az, és a lényeges kérdés ebben az időszakban az, hogy kire szegezem a tekintetem, ki és mi lesz a készülődésem fókuszában? Péterhez hasonlóan valamennyien vízen járó emberek vagyunk Az életünk ingatag, könnyen sebezhető. Gyorsan el tud ragadni és meg tud tépázni bennünket az élet vihara. A járvány mindezt érezhetővé tette a mindennapokban. Érezzük, hogy az eddig bejáratott szokásaink veszélyben vannak vagy már tudjuk hogy el kell engednünk őket Életkérdéssé vált, hogy kire nézek az idei adventi úton. Vajon az elmaradt családi összejövetelekre és szokásaimra? A járvány által felkorbácsolt viharos körülményekre? Vagy arra a Jézusra nézek aki szeretet, vigasztalás, út, igazság és élet? Arra biztatok mindenkit, hogy adventi utunkat járva keressük Isten akaratát, hogy megélhessük a csodát Azt hogy tudunk vízen járni, a felszínen maradni. A vírushelyzet nem vehet el mindent Nem veheti el a legfontosabbat, mégpedig a Jézussal való találkozás lehetőségét, nem veheti el a karácsony lényegét, és nem akadályozhatja az isteni szeretet, öröm és békesség szétáradását Ha nehéz élethelyzetek, pillanatok adódnak adventi utunkon vagy az ünnep során és elveszítjük Jézust a szemünk elől, mert az élet hullámaira, nehézségeire helyeződik át a tekintetünk, akkor merjünk kiáltani: Ments meg Uram! Ezzel a történettel indulok el adventi utamon idén én is. Törekszem arra, hogy Jézusra figyelő belső tekintettel járjak, hogy ne ragadjanak el a körülmények, a hiányok, félelmek, és hogy megéljem a csodát tudok vízen járni Kívánom minden kedves paksi lakosnak, hogy Jézusra szegezett tekintettel tudja megélni a járványhelyzetet, tudja végigjárni az adventi útját és hogy mindennap megélje a csodát: tud vízen járni. A karácsony legyen mindenki számára az Istennel való nagy találkozás ünnepe. Zuschlag-Nepp Éva evangélikus lelkész Idén különös időszak az advent. A vírus miatt kijárási tilalom és gyülekezési korlátozások vannak Elmaradnak a megszokott ünnepi alkalmaink, és az advent szokatlan ürességben indul el felénk. Vajon hogyan tölti meg szívünket tartalommal, tisztasággal, hittel és örömmel? - kérdezzük magunkban. Közben jólesik a betlehemi csillag fényére gondolni, és meghallani a testvéri hangot, a kilencszáz évvel ezelőtt élt Szent Anzelm hangját, aki a messzi idő távlatából így szólít meg minket: „Hagyd abba kissé elfoglaltságodat! Egy kicsit zárd ki magadból zsibongó gondolataidat! Tedd félre most nehéz gondjaidat, és hagyd későbbre súlyos kétségeidet! Szentelj egy kevés időt Istennek és pihend ki magad Nála, egy kis időre! Térj be lelked hajlékába, zárj ki onnan mindent, kivéve Istent és azt, ami segít téged az Ő keresésében. S így ajtódat bezárva szólítsd meg Őt: A Te arcodat keresem, Uram!” Szent Anzelmhez hasonlóan mi megszólíthatjuk Istent: a Te arcodat keressük Uram 2020 adventjében is. Hogyha nehéz köd borítja az ünnepi készülődést, kérjük Istentől, hogy világosítsa meg szemünket és mutassa meg magát nekünk, hogy boldogok legyünk. „Szánj meg minket, mikor Téged keresve fáradozunk és küszködünk, mert nélküled semmire sem megyünk!” - írja Szent Anzelm. így haladunk gondolatban mi is a karácsony felé, amely elcsendesedés, várakozás, vágyakozás nélkül most sem lesz igazán a miénk. A szívünk sötétségében nem gyúlik magától fény. Habár ezt tudjuk, mégis sokan édeskés, illatos, decemberi alkalmi szirupnak képzelik a karácsonyt. Pedig az ünnep lényege az őszinte odaadás, elfogadás és találkozás. Ez a karácsony titka: Isten Jézus Krisztusban felfedte önmagát, megmutatta arcát, legfőképp pedig a szívét. Elénk tárta isteni szeretetét és elindult, hogy Jézusban találkozzon velünk. Idő, távolság, vírus pedig nem akadály neki, nekünk azonban óriási ajándék, remény és ígéret, és egy újabb esély önmagunkhoz, a másik emberhez és az Isten szeretetéhez való visszataláláshoz. Vasadi Teodor baptista lelkipásztor Vannak olyan ünnepek, amelyek közelebb állnak hozzánk, és vannak olyanok, amelyeket szívesen elengedünk A karácsony különlegessége az, hogy minden ember közelinek érzi Ez a sokrétű és színes ünnep mindenkinek másért különleges, más és más szokások kerülhetnek a középpontba, de mindegyik a lényeghez kapcsolódik Ha a külsőségeket, a szokásokat elhagyjuk, a lényeg megmarad méghozzá az, hogy a karácsony a szeretet ünnepe. Mindenkinek lehet szép a karácsonya, még akkor is, ha egyedül vagy nehéz körülmények között éL Ha tud szeretetet adni, kapni is fog. Az egyházak, a karitatív szervezetek az önkormányzat, a kedves adakozók és segítő
