Paksi Hírnök, 2020 (29. évfolyam, 1-20. szám, 1-9. különszám)

2020-01-10 / 1. szám

Közélet Paksi Hírnök, 2020. január 10. ■ 5 Kilencen vehettek át városi kitüntetést 2019-ben A mindenkori paksi képviselő-testü­let által alapított díjak adományozásáról évente vagy kétévente döntenek a beérke­zett javaslatok alapján. 2019-ben ötféle elismerés átadása volt esedékes, kilencen vehettek át díjat. A kitüntetések átadása­kor elhangzott méltatásokból, a díjazot­tak gondolataiból idézve tekintünk visz­­sza ezekre az ünnepi pillanatokra. Hárman vehettek át Pro Űrbe díjat 2019-ben, Kernné Magda Irén, Kiszl Károly és Forster József. - Nagyon szerencsésnek ér­zem magam, mert egy olyan közös­ségnek vagyok a tagja, amelyet nemcsak a jelene és a jövője, hanem a múltja is érde­kel. Köszönöm a paksiaknak, hogy érdek­lődő, értő olvasóim, a városnak ezt a díjat, amivel megbecsülte a munkámat, és min­denkinek, akinek a támogatása lehetővé tette, hogy itt állhatok - mondta Kernné Magda Irén.- Hetven éve szü­lettem Pakson, so­ha nem vágyód­tam el a városból, ideköt a család, a munkám, itt ér­zem jól magam. Mindig igyekez­tem a város javát szolgálni - mondta Kiszl Károly. Az egy­kori Paksi Duna-partért Közalapítvány el­nöke volt, a Paksi Iparos és Vállalkozói Kör tagja. Évtizedek óta támogatja a város kul­turális életét. Paksot támogató legjelen­tősebb eredménye a paksi komp-, majd nagyhajó- és csónakkikötő létrehozása és üzemeltetése.- Megtanultam a szüleimtől, külö­nösen édesapám­tól a szülőfalum, Dunakömlőd sze­­retetét, tiszteletét, az identitástuda­tot. A legnagyobb, amit ezek mel­lett elértem, a barátság. Mindehhez kellett a családom, a barátaim és Önök - mond­ta Forster József. Részt vett a Német Nem­zetiségi Önkormányzat megalakításában, a reichertshofeni testvérvárosi kapcsolat ki­alakításában. Az egykori Dunakömlődért Egyesület elnöke volt. Kezdeményezésére 2016-ban megépült a kitelepített németek emlékműve. Tisztes polgár ki­tüntetést Molnár Imréné és Sikló­si Mátyás vehettek át. Molnár Imré­né Ancika karita­tív munkát végez. Kezdetben élelmet vitt segítségre szo­rulóknak, aztán elkezdte a házhoz menő ru­hagyűjtést, a karácsonyi ételosztást, majd el­indította a Segítők Házát, ahol a rászorulók használt ruhaneműhöz, háztartási eszkö­zökhöz, bútorokhoz juthatnak, illetve rend­szeresen osztanak tartós élelmiszert lelkes segítőivel. Munkájához a családja és hite ad erőt. Siklósi Mátyás, az utolsó paksi ká­dármester 1962- ben a kádárkép­zés utolsó évfo­lyamán végzett. A volt konzervgyár kádárüzeme után Pesten dolgozott a hordógyárban. 1990-ben, a mestervizsga letétele után önálló iparossá vált. A precíz, hagyományos famegmunkálás híve. Het­venéves koráig űzte az ipart. Nemcsak a hordóval, a belevalóval is nagy szakérte­lemmel foglalkozik. Az evangélikus gyü­lekezet oszlopos tagja. Gyermekeinkért díjat Ziliziné Pet­­rik Klára, a Paksi Bezerédj Általános Iskola pedagógu­sa és Nagy Már­ta, a Balogh Antal Katolikus Általá­nos Iskola és Gim­názium pedagógusa vehetett át. Ziliziné Pet­ák Klárát színvonalas, naprakész, innovatív munkaszemlélet, hivatástudat, önzetlenség és precizitás, gyermek- és szakmaszeretet jellemzi. Számára nem a tanterv teljesítése, hanem a gyermekek terhelhetősége, egyéni képessége számít. Nagy Márta fe­lelősségteljesen, szeretettel végzi a munkáját, fontos számára a valódi értékek közvetíté­se és elfogadtatá­sa - állt a mélta­tásban, ahogy az is elhangzott, hogy a díjazottat figyelmesség, mély elkötelezettség, türelem és mérhetet­len szeretet jellemzi. A szülők szerint egy­értelműen pedagógusnak született. Pámer Ágnes vé­dőnő azt mondja, munkájának min­dig az a területe áll a szívéhez leg­közelebb, amit ép­pen csinál. A te­rületi munkában az volt a nagysze­rű, hogy a családok elfogadták, befogadták, az iskolában pedig a gyerekek azt tükrözik vissza, amit kapnak. Hangsúlyozta, szeren­csésnek érzi magát, mert mindig nyitott, elfogadó és segítőkész környezetben dol­gozhatott. Munkáját Pongrácz Sándor-díj­­jal ismerte el az önkormányzat. A Segítő Kéz ki­tüntetést Ferenczi Jánosné, a Paksi Kistérségi Szociá­lis Központ Idő­sek és Fogyatéko­sok Nappali ellá­tójának munka­társa vehette át. Munkálkodott a házi segítségnyújtásban, a jelzőrendszeres házigondozásban, majd az idősek nappali ellátójában vállalt fel­adatot. Több mint harminc éve dolgozik a szociális ágazatban. - Ez nem munka szá­momra, hanem öröm, mert érzem, hogy szeretnek, és ahol ezt érzi az ember, oda szívesen megy - fogalmazott a díj átvéte­lekor Ferenczi Jánosné. Kohl Gyöngyi

Next

/
Thumbnails
Contents