Paksi Hírnök, 2020 (29. évfolyam, 1-20. szám, 1-9. különszám)

2020-11-20 / 18. szám

14 ■ Paksi Hírnök, 2020. november 20. Mozaik Az eltűnt városkép nyomában A régi községháza Az 1840-es években a paksi városháza még nem volt központi helyen, és nem fe­lelt meg egy tízezer fős mezőváros elvárá­sainak sem. Az 1077-es házsorszámot vi­selő polgármesteri hivatal épülete a Kes­keny utca közepe táján helyezkedett el. Csak 1856-ban merül fel az új, emeletes vá­rosháza építésének gondolata, az erről szó­ló határozat kimondta, hogy „nem zugut­cában kell felépíteni", hanem ahogy „köz­épülethez illő, a város nevezetes részén”. Ez a nevezetes hely a város hivatali negyedeként beépült Malom utca lett, de tényleges fel­épüléséig még hosszú évek teltek el. (Mo­nográfia, 73. o.) A Deák Ferenc utca 7. alatt hajdan Daróczy István késő barokk kúriája állt, ezt vásárolta meg a település városhá­zának, amelynek kettős, emeletes épületét Hildebrand Mihály építőmester tervezte. A két épületnek közös a kosáríves záródású bejárata, lépcsőházában dór fejezetű oszlo­pok, öntöttvas korlát találhatók. Paks me­zővárosi státuszát 1871-ben megszüntet­ték, községgé minősítették vissza, ami las­sította az urbanizáció folyamatát. A korai paksi képeslapok felirata bizonyítja, hogy az egyik szárnyban a községháza, a másik­ban valóban a kir. járásbíróság működött az 1870-es évek végétől az 1908-as átköltö­zésig a szemközt felépített impozáns épü­letbe. A községháza udvara a két világhá­ború között közösségi térként funkcionált, itt köszöntötték a megválasztott ország­­gyűlési képviselőket, helyi rendezvényeket, ünnepségeket tartottak. Kedves történetet örökített meg a házról egy vadászújság. „Pakson 1933 tavaszán több nyestpár ne­velte fiait. Egyik család az emeletes község­háza padlásán ütötte fel tanyáját, nem tö­rődve az állandó forgalom, zaj, jövésme­néssel. Még éjszaka is mozgalmas ott az élet, rendőrök járnak, a tűzoltószertárban őrség tanyázik. Amikor a fiatalok felcse­peredtek este 11 után hangos hancúrozást rendeztek naponként a polgári fiúiskola parkjának fáin, valamint az ármentesítő társulat udvarán.” (Nimród, 1934.05.10.) 1956-ban a paksi események során a tünte­tők feldúlták a tanácsházát, az ablakon ke­resztül az utcára szórták a hivatalos, anya­könyvi iratokat, beszolgáltatási papíro­kat. Az épület falán 1969-ben táblát állított „a 25 éve szabad Paks község lakossága” az 1919-es paksi direktórium ott felakasztott vezetőségi tagjainak, Wiedemann Antal és Mihalik Gézáné emlékére. Utcakép az 1950-es évekből: „A sárgára festett, emeletes tanácsháza előtt férfiak álldogálnak, prémes kabát­ban, kucsmában, van aki csizmában, fe­kete kalapban. Van közöttük pártvezető, tanácsi funkcionárius, népfrontbizottsági tag. Java részük azonban dolgozó paraszt: egyéni és termelőszövetkezeti.” (Magyar Nemzet, 1959.02.03., 3. o.) Az 1960-as évek elején a járási és községi tanács épületei gyakorlatilag helyet cserél­tek: a községi tanácsot áthelyezték az egy­kori szolgabíróság épületébe (9. sz.), az emeletes épületekben pedig a járási tanács működött az anyakönyvi hivatallal, ahol az udvari szárny földszintes árkádos, tágas helyiségét évtizedekig házasságkötő terem­ként használták. A járási hivatal 1983-as megszűnése után 1987 tavaszára egészség­házzá rendezték be az épületet, háziorvo­si és szakorvosi rendelőket alakítottak ki. (Kernné Magda Irén: Paks - Útikönyv, 108-109. o.) A várossá avatás utáni új vá­rosháza a közigazgatási központtal együtt délebbre került. „Egy hosszú várakozás és majd három­éves építőmunka a végéhez ért. 1981-ben a paksi Városi Tanács megbízása alap­ján kezdte meg a TÁÉV Pakson a Dózsa György utca 55-61. szám között a városi tanács új épületének építését. 38 M Ft ér­tékben épült fel a paksi közigazgatás köz­pontja, a többszintes épület nemcsak a városi tanács apparátusának ad kultu­rált, minden igényt kielégítő munkahe­lyet, összesen 103-an költöznek.” (TMN, 1984.07.11., l.o.) Ami a jövőt illeti, az atomerőmű és a vá­ros bővítése újabb városközpontot és vele új városházát hozhat a 21. századi Paks ar­culatának. dr. Hanoi János Deák Ferenc utca 7. (Rosenbaum Ignácz kiadása, kb. 1918.)

Next

/
Thumbnails
Contents