Paksi Hírnök, 2020 (29. évfolyam, 1-20. szám, 1-9. különszám)
2020-10-22 / 16. szám
12 ■ Paksi Hírnök, 2020. október 22. Mozaik Mesterségekről első kézből Dr. Sztanu Krisztina orvos Fotók: Szaffenauer Ferenc- Milyen indíttatásból választotta az orvosi hivatást?- Öt-hat éves lehettem, amikor apukámnak gyakran be kellett feküdnie pár napra a kórházba Akkor még kisgyerek nem mehetett be a kórterembe, de én elhatároztam, hogy előbb-utóbb megnézem, mi zajlik ott bent. Szekszárdon, egészségügyi szakközépiskolában tanultam tovább, mert úgy gondoltam, tökéletes út az orvosi egyetem felé. De egészen más felkészülést igényelt az egyetem, ahova másodszorra, igen magas pontszámmal jutottam be. A szakközépiskola humán világbanki szakára jártam, ahol az életre készítettek fel - ezt a szakmámban és a mindennapokban tudom kamatoztatni, a biológia, a kémia, a fizika pedig tanulható.- A Pécsi Tudományegyetem általános orvostudományi kara után merre vezetett az útja?- Amikor rezidensképzésre jelentkeztem, az eredményemre tekintettel kiválaszthattam a mentorom, akinél már hatodéven is a gyakorlatomat töltöttem. Akkor döntöttem el, hogy a háziorvoslás irányába orientálódom. Aztán a Mecseknádasd-Óbánya-Ófalu háziorvosi körzetben állandó helyettes háziorvosi munkakörben dolgoztam, ami az egyetem magyar-angol nyelvű oktató családorvosi praxisa. Az ott töltött kilenc év nagyon jó iskola volt, széles körű tapasztalatot adott. Időközben háziorvostanból és üzemorvostanból szakvizsgáztam. Ekkor már úgy gondoltam, eleget tanultam, hogy megállják a saját lábamon, így jöttem Paksra, és nem bántam meg.- A háziorvosi munkája során közeli kapcsolatba kerül a betegekkel. Hogyan dolgozza fel, ha nem tud valakin segíteni?- Meg kell húzni magunkban a határt, különben a negatív gondolatok elviszik az energiánkat. Megtanultam elfogadni, hogy hiába szeretném, nem lehet mindenkin segíteni.- Egy orvos csak munkaidőben orvos?- Nem. Nálunk nem munkaidő van, hanem munka. Nem mondhatja az orvos a betegének, hogy bocsánat, lejárt a munkaidőm, majd holnap. Megesik, hogy este is megyek beteget látogatni, máskor viszont időben végzek, és odaérek a gyermekemért az iskolába.- Milyen lemondásokkal, és milyen örömökkel jár ez a hivatás?- Ha valaki úgy közelíti meg a szakmáját, hogy milyen lemondásokkal jár, az nincs jó helyen. Érezni kell azt a határt, amikor elfáradtunk, olyankor pihenni kell, ugyanis egy fáradt orvos a pácienseknek sem jó. Van, hogy elég egy félóra, van, hogy kell egy-két nap. Szerencsére a kollégáim segítenek abban, hogy legyen módom a feltöltődésre. Öröm? Az is öröm, ha azt mondja a beteg: doktornő, mi csak magában bízunk.- Az orvosoknak folyamatosan képezniük kell magukat. Hogyan valósul ez meg a gyakorlatban?- A koronavírus-járvány miatt kialakult helyzet megkönnyítette, de meg is nehezítette a továbbképzéseket. Most csak online oktatásokon vehetünk részt, amire az eddiginél több lehetőségünk adódik. Ugyanakkor ez nem adja vissza a hagyományos továbbképzések hangulatát, megnehezíti a kapcsolattartást a kollégákkal. A kapcsolati tőke, a kollégák megismerése pedig fontos a mi szakmánkban, hiszen a betegek jogos igénye, hogy ha szükséges, megfelelő szakorvosokat ajánljunk nekik.- A családja szerint milyen egy orvosnő férjének, gyermekének lenni?- A férjem szülei orvosok, saját bevallása szerint ő ezért nem lett az. A munkahelyemen orvos vagyok, otthon feleség és anya, - a kettőt el kell tudni választani, és én el is tudom. A kisfiúnk, Peti, aki első osztályos, valószínűleg büszke rám, mert amikor számára idegen emberrel beszélgetek, megtöri a társalgásunkat, és közli vele, hogy „képzeld, az anyukám orvos”. Sólya Emma
