Paksi Hírnök, 2020 (29. évfolyam, 1-20. szám, 1-9. különszám)
2020-09-11 / 13. szám
8 B Paksi Hírnök, 2020. szeptember 11. Mozaik Az eltűnt városkép nyomában Imsósi „kűrom" - várrom a Dunában Fotó: magánarchívum „Ezen kanyar átmetszésére néhai Földvári Gábor Pestmegyének híres alispánja fölhívta Tolnavármegyét. E folyamszabályozási szándoknak Paks mezőváros ellenmondott, Földvári azonban öszszehajtatta Pestmegye vidéki parasztjait és czigányait, folytonos muzsikaszó mellett három hét alatt a császármetszést végrehajtatá.” (A Hon, 1874.02.15., l.o.) Amikor 1841-ben átvágták a Dunát Paks és Ordas között, a folyó mintegy negyven kilométerrel rövidült meg. Nagy felzúdulást keltett a paksiak körében a szabályozási munkálat, féltek, hogy a város a sodrás, a jégzajlások által hamarosan elpusztul. „Hogy valaha a szárazföldön látták volna, arra nem emlékszik senki, de a hagyomány sem emlékszik erről a nép között. Valószínű, hogy nagy időktől fogva már földdel volt takarva és erdővel benőve, miután előbb a fólépítményt hajdanában elhordták. Hogy római építmény volt, biztosan állítható, csalhatatlanul római jelleggel bír, ugyanezt erősítik a feliratos téglák is, melyekből néhány már a múzeumba felküldetett.” (Pesti Napló, 1882.02.07.) A főfolyás addig Dunakömlőd előtt haladt, a kanyar átmetszése következtében Imsós területe egy időre szigetté vált. A másik hozadéka az volt, hogy amikor sekély volt a meder, időnként láthatóvá váltak egy régi várrom maradványai. Ez a kőrom hajózási közlekedési akadályként már évtizedek óta ismert volt, de látványosan 1879 tavaszán, nulla vízállás mellett bukkant elő. Ekkor készített Pattantyús János folyamfelügyelő rajzot a falmaradványok helyzetéről. Dr. Novák Sándor városi tisztiorvos és dr. Zavaros János főjegyző, műkedvelő paksi hobbirégészek értékes római téglagyűjteményt tudhattak magukénak 1882 telén Perczel Dezső alispán vezetésével hivatalos társaság kirándult a romokhoz. Néhány, helyismerettel rendelkező öreg molnár és halász segítségével körülevezték a romokat, és a vízből kimagasló részeken ki is szálltak Dr. Novák Sándor megszemlélvén a romokat, állást foglalt „e romoknak világos római eredetéről”. Múzeumtörténeti szempontból is jelentős e kirándulás, hiszen a Nagyvendéglőben határozták el a megye urai - a paksiak tüntetőén távol maradtak -, hogy megyei múzeumegyletet alapítanak Novák doktor három egyforma feliratú téglára akadt, melyekből egyet a Nemzeti Múzeumnak, egyet a megyei régészeti gyűjteménynek adott, a harmadikat megtartotta magának Széllé Zsigmond dunaföldvári járásbíró is részt vett ezen a kiránduláson. Leírta, hogy a felbukkanó romok felső rétegét széthordták a paksiak folyosók kikövezésére, utcaajtóküszöbnek, káposztáshordóba súlynak, de „e rom minden kétséget kizárólag római korabeli tábor, melynek hoszsza 100, szélessége pedig 50 méter”. A Lussoniumot biztosító túlparti ellenerőd teóriáját erősíti, hogy a régészeti szakirodalom is több contra castrumról tud. „Ismét láthatók a Kűrom vár romjai. Kalocsáról jelentik: Paks felett, az imsósi félsziget alatt, kisebb római vár (castrum) romjai vannak a Duna medrében. A környékbeli nép csak Kűrom néven ismeri a vár maradványait. Paks és Dunakömlőd között volt a hegyen a kömlődi vár, ennek balparti őrhelye lehetett a Kűrom. Ez a római emlék csak rendkívül alacsony vízállás mellett kerül felszínre. Kalocsáról és a környékről most sokan tekintik meg az érdekes ókori várromokat.” (Pesti Hírlap, 1933.01.17., 7. o.) 1933 telén Tímár Kálmán kalocsai tanár is megtekintette a romokat az érseki iroda vezetőjével és két kanonokkal, majd fotókkal dokumentált leírást küldött a Nemzeti Múzeumnak. Dr. Németh Imre a monográfiában Vas Gereben korrajzírót idézve azt sugallja, hogy az imsósi átvágásnál csak egy régi várrév, vendégríkató csárda faltöredékei bukkantak elő, amely nem római erődítmény, hanem a Sánchegyen lerombolt erőd római köveivel megerősített későbbi révház, ami víz alá került. (Monográfia, 202. o.) Az 1930-as években Tumpek Mihály fényképész képeslapjai megörökítették és megőrizték azokat az életképeket és jeleneteket, amikor a korabeli „katasztrófaturisták” a romokon időztek. Később több alkalommal próbálták beazonosítani a lelőhelyet, mindeddig sikertelenül. Ma már azok az idős helybeliek sem tudják megmutatni az eliszapolódott, átkotrott területen a kűrom pontos helyét, akik gyermekként még a kövek tetején napoztak. A romok esetleges maradványainak feltárása a víz alatti régészet jövőbeli nagy kihívása lehet. dr. Hanoi János ■ o a m a n a m »iw ■■■■■BiEHMWMWWwaiiMB—— Képeslaprészlet, Jogos kiadó: Tumpek fényképész, Paks
