Paksi Hírnök, 2020 (29. évfolyam, 1-20. szám, 1-9. különszám)

2020-08-28 / 12. szám

2 ■ Paksi Hírnök, 2020. augusztus 28. Közélet Mindig tudjunk összefogni közös céljainkért- Ma ünnepeljük országunk első szent királyát. Azt az embert, aki mindenekelőtt szerette népét, a rábízott embereket. Aki hitével, bölcsességével, akaratával nem­zetté formálta, végleg letelepí­tette a magyarokat. Magyaror­szágot pedig kora egyik legel­ismertebb országává tette közel negyvenéves uralkodása alatt. Aki megmutatta, hogy milyen egy igaz államférfi, aki öröksé­gével ma is példát ad arra, hogy az általa képviselt értékek nélkül egyetlen közösség sem vezet­hető eredményesen - mondta Szabó Péter, Paks polgármeste­re Szent István-napi ünnepi be­szédében. Beszélt arról, hogy ma ünne­peljük a több mint ezeréves ál­lamiságunkat is, azt, hogy az ezredforduló előtt még né­hány évtizeddel szerte Európá­ban portyázó magyar törzsekből Szent István országot és nemze­tet formált. - Hiszen bencés is­kolákat alapított, ahol tudás­hoz juthattak a magyar fiatalok, de a Szent István által létreho­zott kolostori központok egy­ben az államigazgatás központ­jai is lettek. Vagyis a tudás, a szervezettség és a kitartó mun­ka gyümölcseként megszületik Magyarország, és vele együtt a büszke magyar nemzet - fogal­mazott. Felhívta a figyelmet arra, hogy az ünnepben megkapjuk a lehe­tőséget is, hogy emlékeztessük magunkat, kik vagyunk és hol tartunk. - Az elmúlt ezer esz­tendőben voltunk erős, nagy te­rülettel rendelkező állam, mely­nek partjait három tenger is mosta, lakosságunk éppen száz éve duplája volt a mainak, vagy­is voltak felfelé ívelő büszke idő­szakok, és voltak veszteséggel teli nehéz időszakok is nemze­tünk életében. De az erőt nem a nagyság adja csupán, hanem az akarat, a szív tüze, a meghar­colt szabadság büszkesége és az a bölcsesség, mely felismeri az irányt, ahová tartanunk kell. Hi­szem, hogy nemzetünk utóbbi tíz esztendejében is ez hozta el a fejlődést, gyarapodást immár egy évszázada nem tapasztalha­tó mértékben - húzta alá Szabó Péter.- Az ünnep lehetőséget ad arra is, hogy számba vegyük, mennyi jót, értéket teremtettünk mun­kánkkal, összefogásunkkal, kö­zös áldozatunkkal családunk, nemzetünk és városunk szá­mára is. Hogy büszkék legyünk családunkra, országunkra, vá­rosunkra. Mert a mindennapok munkája, küzdelme mellett sok­szor fel sem tűnik, vagy termé­szetessé válik mindaz, ami fej­lődés és közös eredmény. S ta­lán ezt egy 2020-ban publikált felmérés is aláhúzza számunk­ra, mely szerint az elmúlt tíz év­ben - ha különböző mértékben is - az ország összes települése mérhetően fejlődött, Paks pe­dig az életminőség tekinteté­ben az ötödik legélhetőbb város az országban, megelőzve sok­kal nagyobb lakosságszámú tör­ténelmi, egyetemi vagy éppen dinamikusan fejlődő ipari vá­rosainkat - mondta a polgár­­mester, hangsúlyozva, hogy ez a nap lehetőség arra is, hogy kö­zösen tekintsünk a jövőbe.- Közösségünk jövőjét biztosan sokféleképpen látjuk, de hiszem, hogy alapvető értékeinket egy­formán fontosnak tartjuk. Vagy­is hogy együtt őrizzük nem­zeti identitásunkat, melyben a legfontosabb értékek a család, melyre nemzetünk jövője épül, valamint nemzeti szabadságunk és szuverenitásunk, melyek a mai időben egyformán nagy nyomás alatt állnak. Legyünk éberek és bátrak, merjük, akar­juk őrizni a család természetes emberi identitásunkból faka­dó formáját, és országunk szu­verén szabadságát, hogy gyer­mekeink, unokáink egy szabad, szuverén, büszke Magyarország polgáraiként nőhessenek fel. Tudjunk mindig összefogni kö­zös céljainkért, úgy, ahogy erre tavasszal a karantén idején pél­dát adtunk itt Pakson is ország­nak, világnak. Mert az össze­fogás erejével leszünk képesek mindig úrrá lenni nehézségein­ken, veszteségeinken. Őrizzük és szolgáljuk együtt városunk­ban is a fejlődést, mely töret­len volt az elmúlt évtizedekben, s amelyről tudjuk, hogy min­dig lehetne több, más és tökéle­tesebb. De legyen városunk mai állapota az a knndulópont, mely büszkeséggel tölt el a jelenben, és lehetőséget ad arra, hogy közö­sen formáljuk településünk fejlő­dését az előttünk álló években is - zárta beszédét Szabó Péter. A városi ünnepségen Nepp Éva evangélikus lelkész, Lenkey István református lelkész, Vasadi Teodor baptista lelkipásztor, D. Nagy Ta­más, a pünkösdi gyülekezet lel­késze és Kutas Attila római kato­likus plébános mondták el ünnepi gondolataikat. A megemlékezés végén - a hagyományt követve - megkínálták a jelenlevőket a meg­szentelt új kenyérből. Az ünnep­ségen közreműködött Weller P. Hanna, Feil Gréta (vers) és Racs­­kó Eszter (ének). A Jézus Szíve­­templom előtti téren tartott meg­emlékezés előtt ünnepi szentmi­se volt. Kohl Gyöngyi T

Next

/
Thumbnails
Contents