Paksi Hírnök, 2020 (29. évfolyam, 1-20. szám, 1-9. különszám)
2020-07-24 / 10. szám
16 ■ Paksi Hírnök, 2020. július 24. Mozaik Ajándékozás révén, 2009-ben került a Paksi Városi Múzeum gyűjteményébe több más pártállami emlékkel együtt egy Munkásőr Emlékérem. A kitüntetést 1964. november 10-én alapították olyan leszerelt, illetve tartalékállományba került munkásőröknek, akik legalább öt éven át láttak el szolgálatot a testületben. Az emlékérmet a Munkásőrség országos parancsnoka adományozta. A Munkásőrséget 1957 januárjában alapították a szovjet beavatkozással levert 1956- os forradalom után. Elsődleges feladata a rend fenntartása és a hatalom megszilárdítása volt. Előzményének tekinthető az 1919-es Vörös Őrség, és a háború után a Magyar Dolgozók Pártjának (MDP) járási szintig megszervezett ún. Rendező Gárdája. Ezek feladata elvileg a pártházak őrzése és a párt rendezvényeinek „biztosítása” volt. 1948-ban az MDP és a Magyar Szociáldemokrata Párt egyesítése után a gárdát elsorvasztották, vezetői jellemzően az Államvédelmi Hatósághoz kerültek. Ezután 1957-ig külön pártmilícia nem működött az országban. Az 1956-os forradalom leverése után azonnal megkezdődött az új karhatalom kiépítése. A januári döntés után év végéig a tervek szerint 30 ezer fegyverest akartak toborozni, elsősorban volt 1919-es vöröskatonákból, téesztagokból és párttagsággal rendelkező rendszerhű munkásokból. 1963-ban komoly átalakításokat eszközöltek a testületben, elhatározták, hogy fiatalítják a szervezetet, évente az állomány 8-10 százalékát cserélték. A területi széttagoltság csökkentése érdekében igyekeztek az alakulatokat a nagyobb ipari központokhoz csoportosítani. A Munkásőrség általános elfogadásának érdekében igyekeztek társadalmi bázisát is szélesíteni a rendszer konszolidációjának részeként. Az újonnan jelentkező önkéntesek esetében adott arányban vettek fel értelmiségi, paraszt vagy munkás származásúakat. Szabályozták, hogy hány százalék legyen párttag, párton kívüli, illetve KISZ-tag. A nem párttagok felvétele komoly vitákhoz vezetett a szervezetben, ugyanakkor ha valakit felvettek a Munkásőrségbe, az társadalmi érvényesülésének egyik útja lehetett a kommunista diktatúrában, gyakran a párttagság előszobája is volt. Az 1960-as évek végére a létszám elérte a kb. 60 ezer főt. A szervezet feladata elsősorban - együttműködésben a társszervekkel (rendőrség, határőrség) - a közbiztonság és a rendszer „ellenségeinek” féken tartása volt, így pl. kivezényelték „illegális” tüntetésekhez is. A polgári védelem megszervezése után részt vett a Munkásőrség az árvízvédelemben is. A testület „fénykora” az 1970-es években volt, ekkor jelentősen korszerűsítették fegyverzetét is. A rendszer egyre súlyosabb gazdasági nehézségei az 1980-as években a Munkásőrségben is jelentkeztek, 1987 után kezdődtek a leépítések a költségvetési problémák miatt. Az önkéntes jelentkezők létszáma egyre apadt, az évtized végére minimálisra csökkent. A rendszer 1989-es gyors összeomlása és a demokratikus átmenet a Munkásőrséget is maga alá temette. Május 8-án az MSZMP Központi Bizottsága indítványozta, hogy a testület kerüljön a párt irányítása alól a kormány hatáskörébe. Az Ellenzéki Kerekasztal a Munkásőrség - mint a bukott rendszer egyik szimbóluma - azonnali feloszlatását követelte. A különböző átmentési kísérleteket megakadályozta az ún. „négyigenes” népszavazás, melynek során a szavazó állampolgárok közel 95 százaléka a jogutód nélküli feloszlatás mellett foglalt állást, egyben ítéletet is alkotva a szervezet társadalmi szerepéről. Hivatalosan az utolsó rendszerváltás előtti parlament szüntette meg a szervezetet egy 1989. novemberi törvényben. A kitüntetés 3,8 centiméter átmérőjű, patinázott, öntött bronzérem. Egyik oldalán dombormű látható, mely egy fegyveres munkásőrt ábrázol, alatta az érem tervezőjének neve olvasható. (A fegyver egy PPS-41 dobtáras géppisztoly, a Munkásőrségjellegzetes korai fegyvere.) Alul szocialista csillag van MŐ (Munkásőrség) felirattal, a csillagból két irányban babérkoszorú indul. Az emlékérem körfelirata: „A haza, a nép hűséges szolgálatáért”. Az érmet háromszög alakú, kék és vörös, négy centiméter széles szalaggal és a jelvény kicsinyített másával adományozták, belül fehér műbársony borítású vörös műanyag dobozban. Szabó Tibor Fotó: Paksi Városi Múzeum
