Paksi Hírnök, 2020 (29. évfolyam, 1-20. szám, 1-9. különszám)

2020-07-24 / 10. szám

14 ■ Paksi Hírnök, 2020. július 24.

Mozaik

Az eltűnt városkép nyomában

Paks - Süveges rév (vitéz Kiss Kálmán kiadása, Tumpek felvétele, kb. 1933.)

Paks mellett északról délre haladva a Zádori, a Süveges, a Piaci és a Biskói rév voltak a legismertebb dunai folyami átkelőhelyek. A Süveges rév a Duna-parti Erzsébet-sétány északi végében, az Anna utca torkolatában, mintegy annak folytatásaként vezet le a Dunához. Nem klasszikus átkelőhely, sokkal inkább a hajómalmok és a csónakok révkikötője volt régen. Innen lehetett a Felső malomrév malmait megközelíteni, és a kis utcaközön, vagy inkább csak lovaskocsi szélességű lejárón a hajdani Malom utcáról (Deák Ferenc utca) közvetlenül lehetett a folyópartra jutni. Itt vették fel csónakokkal a hajómalmokra az őrletni való gabonát. Nevét onnan kapta, hogy az itt várakozó molnárlegények megsüvegelték az őrletésre érkezőket annak reményében, hogy náluk hagyják a gabonájukat. Szegényt és módosat egyaránt kalaplevéve köszöntöttek, hogy aztán a megbízatást elnyerve a gabonás zsákokat dereglyéikkel a malmokra szállítsák. (Paks monográfiája, 258. o.) 1888. március 26-án itt kísértett az előző évi komptragédia réme, midőn a délelőtti órákban a felsőrév bérlője megtelt kompjával a túlsó oldalról igyekezett Paksra átjutni. A nagy szél miatt csak közel kétórás erőfeszítés után tudtak az emberekkel a Süveges révnél partot érni, így csak a véletlennek köszönhető, hogy az egy évvel korábbi katasztrófa nem ismétlődött meg. (Paks monográfiája, 393. o.) A Gazdasági Mérnök lap 1901-ben adta hírül, hogy a budapesti m. kir. folyammérnöki hivatal árlejtése eredményeként a paksi Süveges rév és Piaci rév közötti Dunapart-szakasz kőburkolati munkáját a Magyar Építő Rt., valamint a város saját költségén a part feltöltési munkálatait befejezte. A közlekedő hajók a Duna-kanyarhoz érve lelassították a tempót, hogy ne veszélyeztessék a malmokat és az ott dolgozó molnárok életét, de olykor így is forgalmi akadályt képeztek: „Vontatógőzös és vízimalom. Vasárnap hajnalban Dunafóldvár és Paks között egy holland vontatógőzös összeütközött egy vízimalommal. A vízimalomban dolgozó molnárok közül kettő még idejekorán elmenekült, a harmadik, Gyarmati János azonban az elmerülő malom alá került. A hajósok csak nagy küzdelem árán tudták kimenteni. A szerencsétlenül járt embert haldokolva szállították a bajai közkórházba. A Dunán történt összeütközés ügyében a felelősség megállapítására vizsgálat indult.” (Népszava,

1936.04.28., 8. o.) Gyakran a dunai molnárok siettek a vízbemerülők segítségére: „Életmentő molnárok. Nagy szerencsétlenség történt Pakson vasárnap délután. A Dunán vigyázatlanságból felborult egy csónak, amelyben nyolczan ültek. A derék dunai molnárok azonnal hozzáláttak a mentési munkálatokhoz és hét embert sikerült kimenteni a csónak nyolcz utasából, egy a Dunában lelte halálát.” (Molnárok Lapja, 1908.05.30., 541. o.) A munka mellett ünnepélyeknek is színtere volt a folyószakasz: „A paksi dunai molnárok minden évben védőszentjüknek, Nepomuki Szent Jánosnak előestéjén fényes ünnepélyt rendeznek. Az idén folyó hó 15-én vasárnap este, Vi 9 órakor kezdődött az ünnepély. Lombokkal ékesített kompra helyezték Szent Jánosnak transparenttal megvilágított képét, úgyszintén egy oltárt és szószéket. Vasárnap este lévén

óriási közönség helyezkedett el a parton, hogy az ünnepélyen részt vegyen, s meghallgassa Streicher József apátplébánosnak magas röptű ünnepi beszédét. Az isteni tisztelet végével a molnárok üdvlövéseket tettek, rakétákat ereszlettek fel szépen kivilágított malmaikról, úszó csillagokat szórtak a Dunába. Az ünnepély végeztével zeneszóval vonultak nagy sokaságtól kísérve, Schönweitz Miklós paksi előkelő molnár házába, hol szeretetlakoma volt. Megdicsérjük a paksi molnárokat, kik hitbuzgóságuknak szép jelét adják évenkint azáltal, hogy védőszentjüknek ily ünnepélyes módon hódolnak.” (Pécsi Közlöny, 1904.05.19., 6.O.)

A két világháború között a rév előtti folyószakaszon üzemelt a kétmedencés kosaras uszoda, telente pedig a rév lejáratában helyezték el a fürdő szétszedett ponton- és deszkaelemeit. Az egykor forgalmas lejáró a dunai őrletés megszűnése miatt az 1950-es évekre elveszítette jelentőségét, és a 6-os főút megépítése után az utcakép is megváltozott. Napjainkra a Süveges rév lejáróját Hirt közként is említik, a hajdani jónevű kereskedőcsalád után, akiknek üzlete az Anna utca sarkán állt, túloldali, államosított házukban pedig az ötvenes években a paksi vízirendőrség állomásozott. A vízparton nyaranta az idősebb asszonyok egy ideig még mostak, a fiatalok strandoltak, bár úszni tilos volt. Az utóbbi évtizedek eredménye, hogy a lejáró betonozott, ami a Bezerédj iskola úttörő vízi raja tagjai és szüleik társadalmi munkájával készült el, hogy az Anna utcai tárolóból a hajókat vízre szállító kézikocsikat könnyebben lehessen húzni-tolni. Mára a vízpartot a sétány végén épített lépcsőn is meg lehet közelíteni, ám ez a partrész főként kutyasétáltatásra és -fürdetésre használatos. (A régi Paks, 93. o.)

dr. Hanoi János