Paksi Hírnök, 2020 (29. évfolyam, 1-20. szám, 1-9. különszám)
2020-06-05 / 7. szám
14 M Paksi Hírnök, 2020. június 5. Mozaik Az eltűnt városkép nyomában Minden nagyobb település főterén található egy szoborcsoport, amelyre manapság már csak turistalátványosságként tekintünk. Kevesen tudják, hogy ezek felállítását korántsem városszépítési szándék vezérelte, hanem a sok évszázadon át rettegett pestis. A polgárok bűnbánatot tartottak, és fogadalmat tettek, hogy ha Isten és a szentek segítségével túlélik a járványt, közadakozásból fogadalmi emléket, Szentháromság-szobrot építenek. Paks óvárosában a Deák Ferenc utcától felfelé a régi temetőkhöz nyíló, a Malomhegyre és a Vörösmalom-dűlőbe vezető utak kereszteződésében kialakult téren kapott helyet a közterület nevét is adó Szentháromságszoborcsoport. A források szerint 1818-ban állították alapítványi pénzből Bregovits János plébános irányításával. A kissé lejtős téren álló obeliszk jellegzetes vallási-fogadalmi építmény. Oszlopa négyzet alapú, emelt oltáron áll, melyre lépcsők visznek fel, s négy sarkán homokkőből faragott városvédő szentek állnak: Szent Flórián, Szent Sebestyén, Szent Rókus és Szent Dömötör. A négyzet alapú oszlophasáb tetején az Atya felhőkön ül, mellette a Fiú kezében a kereszttel, s felettük a Szentlélek galamb képében. (Képeskönyv - A régi Paks, 73. o.) Az 1950-es években a klerikális reakció elleni harcban Béke tér lett az óvárosi elágazás, majd 1994-ben a felújítás után a környék lakóinak kérésére a tér visszakapta régi nevét. Ezen utolsó renováláskor az erősen lepusztult eredeti szobrokat a Paksi Városi Múzeum kőtárában helyezték el. Az 1739-1740-es országos pestisjárvány idején városunkban ijesztően magas halálozás - a feljegyzések szerint 845 fő - lépett fel, aminek következtében felborult a moralitás. Az 1739. novemberi jelentés szerint lopnak, fosztogatnak, s alighogy meghal valaki, azonnal rabolják a bútorait. (Orvosi Hetilap, 1999.08.22., 34. szám) Pakson az akkori öreghegyi katolikus ótemetőt még az 1800-as években is guga-temetőnek hívták (a hajlatokban keletkező pestises csomók, daganatok népi neve volt a guga). A lélekszám növekedése és a járványok miatt az öreghegyi temető betelt, használhatatlanná vált, így a 19. században két új katolikus temetőt is nyitottak (Kálvária, Fehérvári út). Az öreghegyi katolikus régitemetőt már azért sem találjuk, mert 1978-ban az egyházközség felparcelláztatta és eladta, családi házakkal beépítették. A nagy pestisjárvány után, 1780 körül Pummerschein Dávid jómódú paksi jobbágy építette barokk országúti kápolnát szintén a ragályos betegségek védőszentjeiről, Szent Rókus és Szent Sebestyén kápolnának keresztelték. Míg a 18. században a pestis tizedelte meg a lakosságot, a 19. század félelmetes járványa a kolera volt. Pakson 1831 nyarán a járvány kitörésének első napjaiban 23 kolerás beteg közül 10 halt meg. Nyolcvan évvel később, 1910 őszén újabb kolerajárvány ütötte fel a fejét. A hatóság a szeptember 19-ére esedékes paksi országos vásárt, valamint a 18-án tartani szokott kálváriái búcsút is betiltotta: „A belügyminiszter elrendelte, hogy Dunavízzel még edényt se mossanak. Általában a lakosság a Dunavíz használatától még karhatalommal is visszatartassék. Ha valamely községben a kolera hivatalosan konstatáltatott, az a község azonnal zár alá veendő - tájékoztatott a megyei újság. (Tolnavármegye és a Közérdek, 1910.09.26., 3. o.) 1917 őszén, még a spanyolnátha megjelenése előtt súlyos vérhasjárvány ütötte fel a fejét Pakson: „A betegedések száma 400 körül jár. Csak október hó első 10 napján 52 új megbetegedést jelentettek hivatalosan. Az iskolákban a tanítás szünetel.” (Pécsi Napló, 1917.10.16., 6. o.) Feltűnést keltő eset volt, amikor: „Tolnavármegyében a harmadik vezető járásbíró halt meg egy hét leforgása alatt. Az első volt Csicseri Orosz Béla, a paksi járásbíróság vezetője, azután Várady János tamási kir. járásbíró. Fodor Ottokár bíró halálát a spanyolnáthából támadt tüdőgyulladás, Orosz Béla halálát vérhas, és Várady bíró halálát egy, a nyakán támadt pattanás (furunkulus) okozta.” (Dunántúl, 1918.09.22., 4. o.) 1918 őszén továbbra is a vérhas szedte áldozatait, de a spanyolnátha is megjelent, utal rá a szürettel kapcsolatban beküldött tudósítás: „Paks községben a szüretelés még mindig tart, mert a spanyolnátha miatt alig lehet munkást kapni. Akik már bevégezték a szüretelést, általában panaszkodnak, hogy 50-60%-kal kisebb a termés, mint tavaly volt.” (Borászati Lapok, 1918.10.27., 491. o.) Napjainkban, amikor a koronavírus-járvány miatt hazánkban is naponta emberek veszítik életüket, adjon a Szentháromság-emlékmű reményt mindannyiunk számára. A régi járványok mementójaként fennmaradt obeliszk a korokon átívelő, ég felé csúcsosodó, közterületi jelenlétével hirdeti, hogy Isten minden alkalommal győzedelmeskedett a pusztító járványok felett. Dr. Hanoi János Paks - Szent Háromság-tér (Wiener Hajmanné kiadása, kb. 1928)
