Paksi Hírnök, 2020 (29. évfolyam, 1-20. szám, 1-9. különszám)
2020-06-05 / 7. szám
12 U Paksi Hirnök, 2020. június 5, Mozaik Mesterségekről első kézből Simon Péter zenepedaqóqus Új sorozatunkban különböző szakmákat ismerhetnek meg azok egy-egy helyi képviselője által. Elsőként Simon Péter zenepedagógus, karnagy a Paksi Pro Artis Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója beszélt mestersége szépségeiről, nehézségeiről.- Milyen főbb állomások voltak eddigi szakmai pályafutása során?- Pedagógus családból származom, édesanyám biológiát, földrajzot és testnevelést tanított általános iskolában, édesapám gimnáziumi testnevelő volt. Énektagozatos általános iskolába jártam, második osztályban be kellett iratkozni a zeneiskolába. Ott kezdtem trombitálni, és hamarosan az iskola fúvószenekarában találtam magam. Gyermekként a pedagógus pálya egyáltalán nem vonzott, zenélni azonban szerettem. A Pécsi Művészeti Szakközépiskolában érettségiztem, majd a Zeneművészeti Főiskola következett, először karnagy, majd trombitatanár, kamaraművész diplomát szereztem. A tanulmányaim utolsó évében dolgoztam is. A főiskolán kaptam óraadói állást karnagyként, emellett óraadó tanárként tanítottam az akkori paksi zeneiskolában. Gondolkodtam még továbbtanuláson, karmester szerettem volna lenni, de a rendszerváltás után nagyon magas lett volna a tandíj. A paksi zeneiskolában jó volt a légkör, így maradtam, és már főállásban dolgoztam tovább az inFotók: Szaffenauer Ferenc tézményben. 1997-ben igazgatóhelyettes lettem, aztán 2010-ben az iskola igazgatója. Ezt nem terveztem, ez egy folyamat volt, azt viszont igen, hogy fúvósokat tanítok, illetve a vezénylés is előtérbe került. Tíz éven át a Paksi Városi Vegyeskart, majd a szekszárdi Liszt Ferenc Pedagógus Kórust vezettem, 2019 óta pedig a tolnai Ad Libitum Kamarakórus karnagya vagyok. A paksi evangélikus gyülekezet énekkarát 1999 óta segítem. Zeneiskolai kollégáimmal kamarakórust alakítottunk, amellyel nagyszabású koncerteket adtunk, lemezünk jelent meg, nemzetközi versenyen ezüst diplomát nyertünk.- A hangszeres zenélést vagy a kórusvezetést szereti jobban?- Szeretek trombitálni, szeretem a csoportos muzsikálást is, de manapság inkább a vezénylés köt le, az újraalkotás, és hogy egy arra fogékony embercsoportnak átadjam a tudásomat. A sikeres munka élvezete motivál igazgatói tevékenységem során is: közösen tudunk örülni egy jól zárt tanévnek, jó produkciónak, növendékeink sikerének.- Mennyire népszerű, megbecsült a zenetanári hivatás?- Már gyermekkoromban is tapasztaltam, hogy a pedagógus szakma társadalmüag és anyagüag sem örvend nagy elismerésnek. Főiskolás koromban sem vonzódtam a tanárság iránt. Amikor zenetanár lettem, távol álltam a pedagógus minőségtől: egy lelkes fiatalembert elsősorban a tanítás, a gyors siker motivál. Sok kudarc, botladozás kellett ahhoz, hogy tapasztalatot szerezzek és megérjek a feladatra. A pedagógusi hivatás folytonos tanulást igényel. Nemcsak a pedagógus tanítja a gyermeket, hanem ez fordítva is érvényes. Aki nem így gondolkodik, az régen pályát változtatott. Akit nem az anyagi jólét motivál a pályaválasztásban, hanem szeret emberekkel foglalkozni, alkotni, az jól érzi magát ezen a pályán.- Milyen nehézségek adódhatnak még? Gondolok itt például a folyamatos délutáni munkarendre.- Ez berendezkedés kérdése. A munkarendünk elsősorban a kisgyermekes hölgy kollégák körében okozhat nehézséget. Én is délután és este végzem a fő tevékenységem, de intézményvezetőként már reggel be kell mennem az iskolába, ez egész napos elfoglaltságot jelent. Az is lényeges, hogy a művészeti iskola tanárai egyben művészek is. Önálló alkotómunkát végeznek, kórusokban énekelnek, zenekarokban játszanak, szólókarriert építenek.- Mi ad Önnek motivációt?- Szerencsére mindig vannak új kihívások, ha az ember reggel úgy kel fel, hogy úgy érzi, már nincs hová fejlődnie, akkor az az élete utolsó napja. Rengeteg továbbképzésen, kurzuson vettem részt, nemzetközi hírű professzoroktól tanultam. A szakiskolában és a főiskolán is csodálatos tanáraim voltak. Az egyik mentorom arra bíztatott, hogy legyek olyan, mint a szivacs. Arra törekedtem, hogy minden tudást magamba szívjak, amit csak lehet. Aki zenetanár szeretne lenni, ne adja fel a hitét és lelkesedését, mert ez egy nagyon szép hivatás, aminek a sikere jól mérhető. Sólya Emma
