Paksi Hírnök, 2020 (29. évfolyam, 1-20. szám, 1-9. különszám)

2020-01-10 / 1. szám

Mozaik

Paksi Hírnök, 2020. január 10. ■ 15

Az eltűnt városkép nyomában

Fotó: magánarchívum

Rosenbaum Ignác által kiadott képeslap saját üzletéről (1921.08.21.)

A közelmúltban Pakson járt Rosenbaum Ignác (1856-1931) egykori nyomdatulajdonos és könyvkereskedő egyik, Izraelben élő dédunokája, akivel a könyvtárnak helyet adó egykori zsinagógában beszélgettünk, majd ellátogattunk a zsidó temetőbe, illetve megmutattuk a Szent István téren a nyomdász dédapa könyvkereskedésének egykori helyét. A kis üzlet a Szent István tér 3. szám alatt működött, de a népes család több generációja működtetett nyomdát, könyvkötő műhelyt és több könyvkereskedést a téren. Rosenbaum Ignác a Berczeller Rózával (1855-1936) kötött házassága után telepedett le Pakson, és 1884-ben vette meg Freund Gyula és Rosner Dávid nyomdáját. Néhány év működtetés után átadta testvérének Rosenbaum Miksa Meirnek, ő pedig rövid időre Nógrád megyébe költözött bérlőnek. Visszatérése után nyitotta meg a Szent István téri könyv- és papírkereskedést egy könyvkötő műhellyel együtt. A családi nyomdában, kezdetben héber nyelvű, ortodox zsidó vallási irodalmi kiadványokat nyomtattak, majd magyar nyelvű könyveket szinte minden felekezet részére, az első cigány-magyar gyökszótárt, iskolai évkönyveket, megyei és városi hetilapokat, közigazgatási nyomtatványokat a térképeken, naptárakon át egészen a képeslapokig. Nemcsak az ortodox hitközségnek, de a zsidó iskolaszéknek is elnöke volt, egyúttal támogatója, adakozója minden nemes ügynek, iskolai eseményeknek, egyleti báloknak, egészen a hazafias leventeversenyekig. Ignác halálát kevés forrás említi, pedig a korabeli sajtónak az MTI is hírül adta: „Rosenbaum Ignác paksi nyomdatulajdonos és könyvkereskedő, április hó 27-én 75 éves korában, Pakson meghalt. Rosenbaum minden szépért és jóért lelkesedő ember volt, aki sok áldozatot hozott a kultúra terjesztéséért. A nehéz gazdasági viszonyok dacára minden haszon nélkül egymás után adott ki egész csomó tankönyvet, továbbá katolikus és evangélikus ima és énekeskönyvet. Legutóbb kiadta Tolna vármegye új falitérképét. Ez a vállalkozása azért is elismerésre méltó, mert haszonra a mai körülmények között aligha számíthatott. Példás életű, igazi jó ember volt. Jótékonyságáról legendákat tudnak hitsorsosai beszélni. Temetése nagy részvét mellett április 28-án volt, melyen nagy számban vett részt Paks közönsége.” (Tolnamegyei Újság, 1931.05.02., 3.o.) A vállalkozást továbbvívő fia, Rosenbaum Mór (Moshe, Mojse, 1887- 1944) továbbra is apja cégnevén működtette

a nyomdát és könyvkereskedést, de társtulajdonos volt benne lánya, Rosenbaum Jolán férje, Werner Alfréd is. A második világháború előtti években Magyarország legszínvonalasabb vidéki könyvnapjait Pakson tartották. Benedek Marcell könyve is tanúskodik arról, hogy Tamási Áronnal jelen voltak a Rosenbaum Mojse nyomdatulajdonos által rendezett 1939-es eseményen, ahol magyaros ruhában úrhölgyek árulták a könyveket. A tiszta jövedelmet a Rosenbaum-cég teljes egészében a helybeli Stefánia anya- és csecsemővédő intézetnek ajánlotta fel. Az 1930-as években minden év júniusában együtt volt a község és a járás intelligenciája, olyan lelki és szellemi egységben, amely a magyar gyermekek jólétéért, s a magyar könyvért összekapcsolta az embereket. „Az üzlethelyiség előtt felállított díszes sátorban a paksi társadalom színe-java hölgy tagjai reggeltől estig szorgoskodtak, árulták olcsó pénzért a legdrágább nemzeti kincset, a magyar könyvet.” (Tolnamegyei Újság, 1936.06.13., 4.o.) Az üzletről kiadott képeslap egyedisége abban rejlik, hogy az ajtóban álló családtag mellett a kirakatban beazonosíthatóan felismerhető az akkor éppen forgalmazott képeslapsorozat. Az ajtó mellett az ablakban egy füzéren hét paksi képeslap ismerhető fel, felülről lefelé a következő sorrendben: 1. Református templom az iskolával, 2. Deák Ferenc utca a királyi járásbírósággal, 3. Duna-korzó a gesztenyefákkal, 4. Kossuth Lajos utca az evangélikus templommal, 5. Erzsébet Nagy Szálloda, 6. Szent István tér, 7.

Római katolikus templom. (Hogy a lap olvasói átérezzék a képeslapgyűjtők nehézségeit, tájékoztatásul e ritka képeslap árverési induló ára: 22.000 Ft.) Az 1938-as Központi Értesítő szerint a Rosenbaum Ignác cégben a sokszorosító ipart másik lánya, Rosenbaum Frida nyitragyömörei férje, Raab Frigyes iparigazolvánnyal bíró nyomdász jogán Rosenbaum Mór (Mojse) mint üzemvezető gyakorolta. Az 1945-ös paksi lakóházjegyzék szerint az üzlet mögötti ház lakója Ignác egyik unokája, Raab Sándor és családja voltak. (A Raab-család ágán a rokoni szálak egészen a mai brit parlamentig vezetnek, hiszen Boris Johnson kormányának külügyminisztere Dominic Raab, Felvidékről 1938-ban Angliába emigrált zsidó felmenőktől származik). Az 1949-es Magyar Közlönyben közzétett holtnak nyilvánítási bírósági határozatok között nem egy Rosenbaum-leszármazott nevét találjuk azzal a megállapítással, hogy nevezett „paksi lakosok 1944. július 8. után Auschwitzban eltűntek”. A túlélők Izraelbe költöztek, a boltokat, a nyomdát államosították, a kis üzletsoron a népbolt-hálózat kereskedelmi egységei telepedtek meg, majd a ’70-es évek végén lebontották a házakat, és 1981- től Lengyel-Magyar Barátság néven szökőkutas pihenőpark létesült a helyükön. Elsétálunk a járdán, álldogálunk, üldögélünk a buszmegállóban nap mint nap, de ma már nyomát sem találjuk itt a könyvkultúra egykori paksi zászlóvivőinek.

dr. Hanoi János