Paksi Hírnök, 2019 (28. évfolyam, 1-24. szám)
2019-03-08 / 5. szám
Mozaik Paksi Hírnök, 2019. március 8. ■ 15 Mindenki tehet a klímavédelemért Fotó: Molnár Gyula- Napi szinten hallunk a klímaváltozásról, következményeiről, a természeti környezetre, emberiségre gyakorolt hatásáról, és kell is beszélnünk, gondolkodnunk erről. Ezzel a céllal szervezte meg az ÖKO Munkacsoport Alapítvány a „Legyen szívügyünk a Föld!” című konferenciát - mondta Jantnerné Oláh Ilona, a szervezet kuratóriumának elnöke. Kiemelte, hogy a programra az ország minden részéről érkeztek a Klímabarát Települések Szövetségének képviselői, illetve az eseményen jelen volt Süli János miniszter, valamint dr. Botos Barbara klímapolitikáért felelős helyettes államtitkár is. A konferenciának a társszervező Paksi Városi Múzeum adott otthont, ami a Paksi Metszet című állandó tárlat A paksi löszfal kiállítási egysége miatt kézenfekvő volt. A kiállítás a földtörténeti múltunk közel egymillió éves eseményeit őrzi. Az egykori téglagyártás során itt feltárt üledékekeket már az 1930-as évek óta folyamatosan kutatták, s ennek köszönhető, hogy az egyik legjobban tanulányozott pleisztocén szelvény Közép-Európában. A kiállítás a paksi löszfalban feltárt ősmaradványok segítségével ismerteti meg a látogatót a negyedidőszak eseményeivel. Az ENSZ arra szólította fel a világ országait, hogy dolgozzanak ki stratégiát és cselekvési terveket, mindenki tegyen valamit a maga szintjén a klímaváltozás ellen. Ezért a konferencián elsősorban a helyi jó példákat ismertették a klímabarát települések képviselői, köztük dr. Bozsolik Róbert, Bátaszék polgármestere, aki úgy vélekedett, hogy ismeretanyag-gyűjtéssel, a lakosság ösztönzésével és fejlesztésekkel tehet egy település a klímaváltozás ellen. Beruházásaik sorában említette, hogy minden intézményükre napelemes rendszert telepítettek, hőszigetelési, fűtéskorszerűsítési munkákat végeztek, a tanuszodában megvalósított energetikai korszerűsítés során pedig a gázfelhasználást geotermikus energiával váltották ki. A konferenciát Szabó Péter, Paks polgármestere nyitotta meg, aki elmondta, hogy Paks 2017-ben csatlakozott a Klímabarát Települések Szövetségéhez. Beszélt arról, hogy az atomerőmű klímabarát technológiával termel áramot, illetve beszámolt a város klímavédelmet szolgáló beruházásairól. Ezek sorában említette például az elektromos mobilitási infrastruktúra felépítését célzó Protheus projektet, azt hogy az önkormányzat évek óta jelentős összeggel támogatja a panel- és hagyományos technológiával épült épületek energetikai korszerűsítését, valamint hogy folyamatosan fejlesztik a kerékpárút-hálózatot. Az előadások sorát Jantnerné Oláh Ilona kezdte meg a konferencián, amelynek részeként a múzeum A Paksi löszfal tárlatát is megtekinthette a mintegy ötven résztvevő. -wph-Nőnapra - virág helyett A nemzetközi nőnap közeledtével elgondolkodtam, miről írjak. Adjak történeti visszatekintést, és taglaljam, hogy a nemzetközi nőnap, amit 1948 óta ünnepiünk Magyarországon is, az egyszerű, de mégis történelmet alakító nők napja, akik évszázadokon át küzdöttek az egyenlő jogokért és lehetőségekért? Vagy arról, hogy ezek elnyerésével a mai nők dolgozhatnak napi nyolc órát, majd otthon következik a második műszak: család, háztartás? Nem lenne őszinte. írok inkább három nőről, akik a mai napig meghatározzák az életemet. Az első apai nagymamám. Gyerekkoromban iskola után hozzá mentem, míg a szüleim dolgoztak. Mindig finom ebéddel várt, máig érzem a fánk és a lekvár ízét - olyan fánkot csak a mama tudott sütni. Mindig volt nála ropi és sportszelet, és mesét olvasott nekem, de még jobban szerettem, amikor az emlékeiről beszélt. Tőle tanultam türelmet, szorgalmat, a könyvek szeretetét. Hetvenöt éves korában hagyott itt minket, és mialatt otthon ápoltuk, hatalmas barna szemében ugyanazt a félelemmel teli beletörődést láttam, mint évtizedekkel később apukáméban. A második az anyukám. Ugyanolyan édesanyja szerettem volna lenni mindig a gyermekeimnek, mint amilyen ő volt nekem és az öcsémnek. Soha nem bántott, soha nem kiabált, soha nem volt türelmetlen, úgy terelgetett minket a jó irányba, hogy észre sem vettük. A mai napig várom és elfogadom a tanácsát, ha mégsem, akkor úgyis bebizonyosodik: neki volt igaza. Nem fiatal már, de az első kérő szóra segít, sőt, akkor is, ha nem kérem, de mindig szerényen, nem tolakodón. A fiam hozzá szalad, ha nyugalomra és egy kis simogatásra vágyik Nem tudom, meghálálhatom-e valaha neki azt a sok jót, amit kaptam tőle, félek, hogy kifolyik a kezemből az idő. A harmadik legfontosabb nő az életemben a lányom. Még csak tizennégy éves, de akkora akaraterő, kitartás és céltudatosság van benne, mint tíz felnőttben. Drága, égővörös hajú szivárványgyerek, csoda volt már az is, hogy megszületett, és az egész lénye az. Féltjük és óvjuk. Nő a nőnek nem ad ajándékot ezen a napon, én egész évben ünneplem őket. Tudták, tudják, hogy a szívem egy-egy darabja örökké az övék. Sólya E.
