Paksi Hírnök, 2019 (28. évfolyam, 1-24. szám)
2019-02-22 / 4. szám
14 ■ Paksi Hírnök, 2019. február 22. Mozaik Az eltűnt városkép nyomában A fiatal generációknak valószínűleg már semmit nem mond az Otthon Áruház név, amely mai hasonlattal élve a szocializmus IKEA-jaként azonosítható. A Hegyhát utca sarki Otthon Áruház népszerű bútor és lakberendezési kereskedelmi egység volt a ’70-es és ’80-as években, ahonnan megszámlálhatatlanul sok paksi lakást szereltek fel bútorokkal, szőnyegekkel, függönyökkel és más mindennapos használati tárgyakkal. A Jézus szíve templommal szemközti ház a 18. században épült patikának és magánlakásnak. Paks legrégibb gyógyszertáráról, a Szent Háromság Gyógyszertárról már Fényes Elek statisztikus is említést tesz 1836-ban. Eredeti homlokzata eklektikus stílusú volt. A patikának sok tulajdonosa és vezetője volt a hosszú évtizedek alatt, a legismertebbek Ringenbach János, Malatinszky Sándor, Gründl Tivadar, dr. Abay Nemes Gyula. A patikát utoljára 1930-tól dr. Pálvölgyi Ferenc és Szili Mariann vezették, új gyógyszertárukat 1942-ben nyitották meg szemközt a Kossuth Lajos utca sarkán. Az épületet 1939-ben a Hangya Szövetkezet vásárolta meg székháznak A képen a Templom tér sarkán előtetős csemegebolt, élőhalárusítás, a gesztenyefa mellett pedig utcai virágárus is látható. Régi képeslapok tanúsága szerint a térnek ezen sarkán volt a múlt században Stern Miksa, majd Stern Lajos üzlete, később Kussinszky Viktor szerszám- és gazdaságigép-kereskedése. Ma, a bontások után pedig közpark, a II. világháború paksi áldozatainak oszlopos emlékműve, Halász Károly alkotása áll a helyén. dr. Hanoi János Paks az én városom- Vérbeli paksi vagyok, főleg óvárosi. Az egész gyerekkoromat az iskola-cukrászda-otthon háromhogy színes. A mama kirakta a figuráimat a pultba, dicsérte, milyen szépek Évekkel ezelőtt aztán kiderült, hogy amikor hazamentem, beszedték ezeket a pultból, mert annyira azért nem voltak szépek, de nekem nagyon jó érzés volt a dicséret, biztatás, erőt adott, hogy csináljam, lehet, ezért vagyok most itt, lettem cukrász. Itt mindenki mindenkit ismer, amikor mondjuk vásárolni mentünk a nagymamámmal, szeretettel köszöntek neki, ez nagyon tetszett. Amióta újra itthon vagyok, engem is egyre többen ismernek, megállítanak az utcán beszélgetni, ami jó érzés. Sok helyen jártam külföldön, kimondottan a cukrászda miatt jöttem haza, hiszen kár lett volna elherdálni egy családi örökséget, tradíciót. Szeretem Paksot, élhető város, kicsi, nyugodt, néha túlságosan is az, de ez kell is. Bárhova megyek, mindig úgy jövök haza, hogy itt jó helyen vagyok - összegzett Sitkéi Balázs. Pintér Ferenc 1950-ben született Pakson. - Sokat dolgoztam a konzervgyárban diákmunkásként, ez olyan élmény volt, amiről aztán hónapokig beszéltünk. Később kereskedőként tevékenykedtem. Éreztem, hogy ez a szakma nem nekem való, mert lekötöttséggel jár, amit nem bírtam. Rátaláltam az ötös ÉPFU szállítócégre, amely az atomerőműben dolgozott. Egyszer pilléreket kellett bevinni a reaktortérbe, akkor találkoztam Pónya Józseffel, de még nem tudtam, hogy ki ő, ki akartam küldeni onnan. Aztán bemutatkozott, és kiderült, hogy ő a beruházási főmérnök. Később barátok lettünk, elképzelhetetlenek nélkülünk a paksi focimeccsek, egymás mellett ülünk a lelátón - idézte fel emlékeit Pintér Ferenc. Arról is beszélt, hogy az erőműépítés befejezésének közeledtével egyre kevesebb volt a szállítómunka, tudta, hogy váltania kell. - Életem nagy feladatába vágtam bele a ’90-es évek elején: Németországba mentem dolgozni. Ott láttam, hogyan működik egy családi vállalkozás, ennek megfelelően folytattam aztán itthon - mondta. A Vállalkozók Országos Szövetségében tevékenykedik, 2009-ben Év vállalkozója díjat kapott, és a Máltai Lovagrend tagja. Szerepe volt a város ökölvívó-életének újraélesztésében. - Paks az én városom, ahol amikor fiatal voltam, Pintér Öcsinek hívtak, amikor dolgoztam, Pintér Ferencnek, most pedig azt mondják: tiszteletem, Feri bácsi. Sólya E. szögben töltöttem. A kedvenc helyeim közé tartozik még gyermekkoromból a KRESZ-park, illetve a Duna-part, odajárok kutyát sétáltatni, leülök a sétányon és nézem a vizet, a hajókat, de a Gárdonyi-kilátó is a szívemhez nőtt, ahonnan gyönyörű panoráma tárul elénk - mondja Sitkéi Balázs, aki arról is mesélt, hogy gyermekként sok időt töltött a nagymamája cukrászdájában. - Mindig marcipánnal gyurmáztam, tetszett,