Paksi Hírnök, 2019 (28. évfolyam, 1-24. szám)

2019-02-08 / 3. szám

14 ■ Paksi Hírnök, 2019. február 8. Mozaik Az eltűnt városkép nyomában A mai fiataloknak sokáig kell nézniük a fo­tón látható utcaképet, hogy rájöjjenek, ez bi­zony Pakson készült: a Dózsa György út és a Kossuth Lajos utca kereszteződését ábrá­zolja a mára eltűnt saroképületekkel. A Kos­suth Lajos utca 1. szám alatti gyógyszertárat 1942-ben nyitotta meg dr. Pálvölgyi Ferenc és Szili Mariann gyógyszerész házaspár, akik a szemközti Hegyhát utcai Szent Háromság Gyógyszertárból költöztek át, és érdeme­ik elismeréséül még az államosítás után is annak vezetői maradhattak. A reklámtábla szerint a patikával szemben volt a helyi OTP fiók. Ma már hiába keressük a macskaköves főutca képét 1977-es kivágásukig meghatá­rozó gesztenyefák sorát is. A képen látható főutcai házsort lebontották egészen a Temp­lom tér sarkáig, a helyén közparkot alakí­tottak ki. Ide került Vass György 1981-ben készült Extenzív forma című térplasztikája, a katolikus templom felé haladva pedig az 1991-ben a II. világháború paksi áldozatai­nak emlékére felszentelt Halász Károly-al­­kotás. dr. Hanoi János Fotó: magánarchívum Paks az én városom- Szerettem részt venni a la­kótelepi barátokkal a csíny­tevésekben, a gördeszkától a BMX-ig mindent kipróbál­tunk - idézte fel gyermekko­rát Franyuk József. Arról is be­szélt, hogy a pályaválasztáskor nem csak a fodrászat volt a ka­lapban, cukrász is szívesen lett volna, és az asztalos szakma is érdekelte. - Édesapám elvitt a legjobb paksi fodrászhoz, ott döntöttem el, hogy ezt a szak­mát választom. Országos baj­nokságon is szerepeltem, ahol jó eredménnyel zártam. Ezen a versenyen nem azt csinál­tam, ami a kiírásban szerepelt: meg akartam szabadulni a sab­lonoktól. Volt egy úriember, aki segített ebben: Hajas Lász­ló, akivel megbeszéltem, hogy nincs vesztenivalóm. Ebből in­dult a show... A 2002-es baj­nokság előtt nehéz időszakon mentem keresztül, mindent egy lapra tettem fel, de bejött, fogal­mazott. Franyuk József azt is el­mondta, hogy a jelenlegi üzle­tét 2004-ben nyitotta. - Voltak nehéz idők, főleg az elején, hi­szen a vendégért meg kellett dolgozni. Mostanra elértem, amit terveztem. Ezt is lehetne még fokozni, de választani kell: valamit el kell engedni. Meg­fordult a fejemben, hogy Bu­dapestre menjek, de éppen egy verseny kapcsán beszélgettem egy neves szakemberrel, aki azt mondta: nem kell ahhoz Buda­pestre menni, hogy sikeres le­gyek a szakmámban, karriert építeni itthonról is lehet, én pe­dig szeretek Pakson élni - zárta gondolatait. Volf József felmenői még az 1700-as években történt bete­lepítések idején jöttek Paksra. Volf József itt járt általános isko­lába, majd Szekszárd és Pécs kö­vetkezett. Először alkalmazott­ként dolgozott, majd vállalko­zásba kezdett. - Villanyszerelő a szakmám, de 1990-ben lehe­tőség nyílt arra, hogy a felesé­gemmel együtt átnyergeljünk a kereskedelembe, majd a ven­déglátás területére. 2002-ben az akkori üzemeltetőtől átvettük a dunakömlődi halászcsárdát, amit épületszerkezetileg és gaszt­­ronómiailag is rendbe tettünk, öt évvel később pedig a paksi ha­lászcsárdát is átvettük. Az M6-os autópálya megnyitásával drasz­tikus forgalomvisszaesés tör­tént, 2013-ban állt meg a csök­kenő tendencia, és ma már rentábilisnak mondható a mű­ködésünk, sok a pozitív vissza­jelzés. Van, aki a mai napig le­tér az M6-osról egy halászlére - mondta Volf József, aki arról is beszélt, hogy együtt él a város­sal, mindig vannak olyan tisztsé­gek, amelyeket vállal. - Az iparos körbe megalakulása után léptem be, most már elnökségi tagként segítem az egyesület munkáját. Szerepünk van Paks civilszerve­zeteinek, egyesületeinek fenn­maradásában, előrelépésében is. Nagy elismerést jelentett Volf Jó­zsef számára, amikor 2015-ben megkapta a Vállalkozók Orszá­gos Szövetségének díját. Mint mondta, jó érzésekkel gondol vissza erre, örült annak, hogy fel­ismerték, mennyit tett a vendég­látásért. Sólya Emma

Next

/
Thumbnails
Contents