Paksi Hírnök, 2019 (28. évfolyam, 1-24. szám)
2019-12-06 / 23. szám
14 ■ Paksi Hírnök, 2019. december 6. Mozaik Az eltűnt városkép nyomában Fotó: magánarchívum Uj apácza leányiskola. Pakson 1883 őszén alapítottak leányiskolát a grazi gyökerű, vincés irgalmas nővérek (Páli Szent Vince Szeretet Leányai). A Templom téri épületüket 1891-ben kezdték átépíteni Hirschinger István építőmester tervei szerint emeletes zárdává, és hivatalosan az 1901-ben elkészült Jézus Szíve templommal egy időben adták át. A nővérek - akik között még a szakács is apáca volt - magyar nyelven, szigorú rendre tanították a lányokat, akik közül néhányan az udvarban működő óvodából kerültek ki. „Itt Pakson már nem uralja a kedélyeket az elfogultság, mely különösen az apáczák működését az alaptalan vádak és rágalmak özönével halmozza el. Itt nálunk meggyőződtek a szülők arról, hogy az apáczákkal szemben oly sűrűn hangoztatott germanizálás vádja teljesen alaptalan és légből kapott ráfogás. (...) Különösen pedig kiemelendő (...) Trappéi Vincentia irgalmas nővér, kinek áldásdús működése nagy befolyással leend városunk jövendő intelligentiájának vallás-erkölcsi és tudományos fejlődésére” (Tolnamegyei Közlöny, 1890.05.24.) A zárdában levő kápolnában esküvőket is tartottak, sőt 1901-ben a miséket is, míg az új templom építése zajlott. (Tellers Firmina, a helybeli apácafőnöknő a következő esettel is kivívta a helyiek tiszteletét. Történt, hogy Gyümölcsoltó Boldogasszony napján a kápolnai mise után be akarta csukni a zárda nehéz kapuját, ez azonban sehogy sem sikerült, erre „két éppen arra haladó suhancot Üduczíct UakstólI kért meg hogy segítsenek. Ezek azonban oly hevesen rántották a kaput, hogy az kiugrott a helyéből és dűlni kezdett. Az apácák rémült sikoltással kaptak a dűlő kapuhoz... Sikerült is egy pillanatra fönntartani, mely idő éppen elég volt arra, hogy a két fiú félreugorhassék”, az apácák azonban súlyosan megsérültek. (Pécsi Figyelő, 1901.03.29.) 1929-ben a Duna-korzón rendezett jótékony ünnepélyen az irgalmas nővérek óvodásainak műsorát állítólag az itt tartózkodó norvég turisták filmen is megörökítették. A korabeli magyar filmhíradóban viszont fennmaradt a Stefánia Szövetség által rendezett gyermekszépségverseny, ahol a filmkockákon feltűnnek a gyermekeket kísérő, keményített fehér fityulát viselő apácák. A Szent Vince Szeretetegylet paksi csoportjának 1939 februárjában megtartott éves közgyűlésén nemcsak az elvégzett segélyezési és betegápolási munkát méltatták, de a gyűlés után a vendég országos igazgató, Köhler Ferenc atya felejthetetlen élményben részesítette a jelenlevőket: a magával hozott filmvetítő készüléken lepergette a budapesti eucharisztikus kongresszusról felvett filmet. (Tolnamegyei Újság, 1939.02.18.) A leányiskolát 1948-ban államosították, a rendeket feloszlatták, az épület az államkincstár birtokába került, de továbbra is oktatási célokat szolgált. Az egykori zárda később (mai nevén) a Paksi Bezerédj Általános Iskola alsó tagozatának adott helyet, ma pedig a Balogh Antal Katolikus Általános Iskola és Gimnázium központi épülete. dr. Hanoi János Paks az én városom Aranyosné Joó Gabriella és nővére az utolsók között voltak, akik a paksi szülőotthonban jöttek világra. A Bezerédj általános iskolába, majd a Vak Botytyán gimnáziumba járt, utóbbi - ahogy mondja - a legszebb négy éve volt. - Nagyon jó osztályunk, osztályfőnökünk volt, a mai napig összetartunk. A gimnáziumban kinyílt a világ, korábban minden lent volt, mozi, szórakozóhely, de miután megépült az erőmű, rájöttünk, hogy létezik a „hegy” is. A Prelátus utcájában gyerekeskedtem, a Dunánál nőttünk fel, még megvolt a túloldalon a strand, a lángosozó. A mai napig Dunázunk, a nyaralás a sátorozásról szól. Már érettségi idején tudtam, hogy virágboltos szeretnék lenni, az álmom egy saját üzlet volt, amihez kellett a szülői háttér, megbíztak bennem. Szerencsére még most is itt vagyok, ezt a vásárlóknak köszönhetem. Mindig próbálok vidám lenni, mindenhez pozitívan hozzáállni. A mai napig ugyanabban a házban élek, huszonöt éve ugyanabban a virágboltban dolgozom. Ha elutazunk, mindenhonnan haza akarok jönni. Itt vannak a gyökereim. Paks szerintem egy csoda - öszszegzett. é k J k- Rengeteg időt töltünk a családommal a Dunán. Sokat sátorozunk a túlsó félen, ahol mindenkinek helye van. Jól érezzük magunkat egymás társaságában- mondta Benedeczkyné Kónya Györgyi. Arról is mesélt, hogy a Kossuth utcai szülőotthonban született. - Péntek volt, kosaras ünnep, boldog-boldogtalan ment be édesanyámhoz, hogy megszülettem-e már... A Tolnai úti óvodába jártam, majd a Deák iskolában kezdtem a tanulmányaimat, aztán Dunakömlődre költöztünk. Másodikban Babus néni tanított, tüneményes volt, nagyon szerette mindenki, nagyon sok szeretetet kaptunk tőle. Példaértékű volt a munkássága, csak szép emlékeket tudunk idézni vele kapcsolatban. Középiskolába Szekszárdra jártam, jó volt a hangulat, barátságok, szerelmek alakultak ki köztünk. Jelenleg a Malomhegyen lakom, nagyon örülök, hogy látom az ablakunkból a Dunát. Amikor vidéki ismerősöknek mesélem, hogy van tanuszodánk, gyógyászati központunk, sportcentrumaink, vagy hogy milyen jó színdarabot láttunk a Csengeyben, meglepődnek, hogy bár pici ez a város, mégis mennyi lehetőség van - zárta gondolatait. Sólya Emma
